„Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis általam” (János 14:6, Új világ fordítás).

 „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (János 14:6, Katolikus fordítás).

 Ha valaki szeretné elfogadható módon imádni az Atyát, Jehova a Istent, el kell ismernie Jézus létfontosságú szerepét.

 „Én vagyok az út”. Ez azt jelenti, hogy általa közeledhetünk Istenhez. Például az ő nevében kell imádkoznunk Jehovához (János 16:23, 24). Jézus halála teszi lehetővé, hogy elnyerjük Isten kegyét, vagyis hogy békés kapcsolatba kerüljünk vele (Róma 5:8–11). Jézus abban az értelemben is „az út”, hogy példát állított elénk, hogyan élhetünk Istennek tetszően (János 13:15).

 „Én vagyok. . . az igazság”. Jézus mindig az igazat mondta, és összhangban is élt azzal (1Péter 2:22). Akik figyeltek rá, az igazat tudhatták meg Istenről (János 8:31, 32). Azért is nevezhetjük őt „az igazságnak”, mert számos bibliai próféciát teljesített. Isten ígéretei őáltala válnak valóra (János 1:17; 2Korintusz 1:19, 20; Kolosszé 2:16, 17).

 „Én vagyok. . . az élet.” Jézus az életét adta, hogy akik hisznek benne, örökké élhessenek (János 3:16, 36). Jézus azok számára is az élet, akik már meghaltak, mert fel fogja őket támasztani (János 5:28, 29; 11:25).

 „Senki sem jut az Atyához, csakis általam.” Csak úgy lehetünk jó kapcsolatban Istennel, ha elfogadjuk Jézus egyedülálló szerepét. Ezért kell az ő nevében imádkoznunk Istenhez. Ezzel elismerjük a hatalmát (János 15:16). Ezenkívül azt is el kell ismernünk, hogy a megmentés csak Jézus által lehetséges (Cselekedetek 4:12; Filippi 2:8–11).

 Jézus a halála előtti estén jó tanácsokkal látta el a 11 hűséges apostolát. Erről olvashatunk a János evangéliuma 13-tól 17-ig terjedő fejezeteiben. A 14. fejezetben Jézus arra buzdítja a tanítványait, hogy erősítsék a hitüket, szeressék őt és az Atyját, és legyenek engedelmesek (János 14:1, 12, 15–17, 21, 23, 24). Beszélt nekik arról is, hogy milyen szoros szálak fűzik őt az égi Atyjához (János 14:10, 20, 28, 31). Biztosította őket arról, hogy bár nemsokára visszatér az égbe, nem hagyja őket magukra (János 14:18). Megígérte, hogy az Atya segítőt küld majd nekik az ő nevében, ami nem más, mint a szent szellem (János 14:25–27). Jézus azért mondta mindezeket, hogy felkészítse a követőit az előttük álló nehézségekre.