A kisfiad belefogott egy nehéz feladatba, de nem igazán boldogul. Így nyafog: „Nem tudom megcsinálni! Ez túl nehéz! Sosem fogom megtanulni!” Rossz látnod, hogy ennyire küszködik, de közben örülnél, ha megtanulna nehéz feladatokat megoldani. Akkor mit tegyél? Rögtön segítened kellene neki? Vagy hagyd, hogy feladja? Vagy tehetnél valamit azért, hogy a gyermeked kitartóbb legyen?

 A kitartás nélkülözhetetlen az életben. Azok a szülők, akik szorgalomra ösztönzik a gyermekeiket, segítenek nekik abban, hogy majd az iskolában is jobban teljesítsenek, kiegyensúlyozottabbak legyenek érzelmileg, egészségesebbek legyenek, valamint hogy jobb és tartósabb kapcsolatokat ápoljanak. Viszont ha a szülők minden nehézségtől és kudarctól meg akarják óvni a gyermekeiket, akkor a gyerekek valószínűleg többet fognak szorongani, kisebb lesz az önbizalmuk, és felnőttként sem lesznek olyan boldogok.

 A kitartás fejleszthető. Már az egészen kicsi gyerekek is képesek fejlődni abban, hogy kitartóan dolgozzanak egy probléma megoldásán. Például, egy tanulmány szerint a 15 hónapos kisbabák kitartóan próbálkoznak egy nehéz feladattal, ha előtte azt látták, hogy egy felnőtt is ugyanígy tett, ahelyett, hogy könnyedén megoldott volna egy problémát.

 „Emlékszem, amikor a lányaimat megtanítottam cipőfűzőt kötni. Ez egy olyan dolog, amit senki nem tanul meg egyik napról a másikra. Ezért hagytam a lányokat, hogy akár 10-15 percig is önállóan próbálkozzanak, és csak utána mentem oda segíteni nekik. Eltartott egy pár hónapig, és néha egy kicsit sírtak is, de végül megtanulták. A saját dolgomat is megkönnyíthettem volna azzal, ha tépőzáras cipőket veszek nekik. De az az igazság, hogy ha szeretnénk kitartó gyerekeket nevelni, akkor nekünk is kitartónak kell lennünk” (Colleen).

 A kitartás rombolható is. A szülők akaratlanul is hátráltathatják azt, hogy a gyermekeik fejlődjenek a kitartásban. Hogyan fordulhat ez elő? Úgy, ha minden nehéz helyzetből ki akarják menteni a gyermeküket, illetve minden lehetséges kudarctól meg akarják őket óvni. Bár ezzel az a céljuk, hogy erősítsék a gyermekük önbizalmát, valójában ennek a hozzáállásnak van egy árnyoldala. Egy szerző, Jessica Lahey ezt írta ezzel kapcsolatban: „Ha minden nehéz helyzetből ki akarjuk menteni a gyermekeinket… azzal azt az üzenetet közvetítjük feléjük, hogy ügyetlennek tartjuk őket, és nem bízunk abban, hogy önállóan is megoldanák a feladatot.” a Mi lehet ennek a következménye? Ha a gyermek a későbbiekben egy nehézséggel találkozik, akkor könnyen fel fogja adni, mert úgy érzi, hogy egy felnőtt nélkül képtelen megoldani azt.

 Ösztönözd munkára. A szülők kitartásra nevelhetik a gyermekeiket, ha az életkoruknak megfelelően bevonják őket a házimunkába. Például, egy óvodáskorú gyermek segíthet szétválogatni a ruhákat, és elpakolhatja a játékait. Egy kisiskolás megterítheti és leszedheti az asztalt, kiviheti a szemetet, feltörölheti azt, ami kiömlött, vagy elpakolhat a bevásárlás után. Egy tizenéves pedig már komolyabb feladatokat is el tud látni, például kitakaríthat, illetve karbantarthat vagy megjavíthat valamit. Persze a gyerekeknek nem mindig van kedvük házimunkát végezni, de a javukra válik, ha a szülők már egészen kiskoruktól megbízzák őket kisebb-nagyobb feladatokkal. Így olyan hozzáállást alakíthatnak ki a munkához, amely felnőttkorukban is jól fog jönni. Nem fogják egykönnyen feladni, ha egy nehéz feladatot kell ellátniuk.

 Bibliai alapelv: „Haszna van mindenféle kemény munkának” (Példabeszédek 14:23).

 „Ne olyan feladatot adj a gyermekednek, amely csak arra jó, hogy lekösse őt. Az ilyesmit senki sem szereti. Inkább igazi, hasznos munkát bízz rá. Ha kicsi még, például letörölhetné a port ott, ahol már eléri. Vagy ha autót mosol, ő tisztíthatná meg azokat a részeket, amelyek az ő magasságában vannak. Utána pedig semmiképp se maradjon el a dicséret” (Chris).

 Fokozatosan segíts neki, hogy önálló legyen. A gyerekek könnyen feladják, ha nem tudják, hogyan kell ellátni egy nehéz feladatot. Ezért ha valami új dolgot szeretnél megtanítani a gyermekednek, próbáld ki a következő módszert: Először, végezd el te a feladatot, és közben a gyermeked figyeljen. Utána dolgozzatok együtt. Ezután a gyermeked csinálja egyedül, te pedig közben a visszajelzéseiddel támogasd őt. Végül pedig hagyd, hogy a gyermeked teljesen önállóan lássa el az adott feladatot.

 Bibliai alapelv: „Példát mutattam nektek, hogy ti is tegyétek meg egymással, amit én megtettem veletek” (János 13:15).

 „Tapasztalatból tudom, hogy ha szeretnénk, hogy a gyermekeink kitartóak legyenek, akkor nekünk is annak kell lennünk. Ahhoz, hogy jó irányba terelgessük őket, nélkülözhetetlen a példamutatás” (Doug).

 Segíts a gyermekednek megérteni, hogy az életben küzdeni kell, és lehetnek kudarcok. Mesélj el olyan történeteket magadról, amikor valamit nehéz volt megcsinálni, de előnyödre vált, hogy nem adtad fel. Azt is mondd el, hogy teljesen természetes, hogy egy új dolog megtanulásához erőfeszítés kell, és hogy a hibákból is sokat lehet tanulni. Biztosítsd a gyermekedet afelől, hogy ha hibázik, attól még ugyanúgy szeretni fogod. Ahogy az izmaink a használat során erősebbé válnak, úgy a gyermeked kitartása is erősödni fog, ha hagyod, hogy megküzdjön a nehézségekkel. Szóval, hogy ha valami nehezen megy a gyermekednek, ne lépj közbe rögtön, hanem hagyd, hogy próbálkozzon, még akkor is, ha közben feszültté válik. A Segítsük kibontakozni gyerekeinket! című könyv ezt írja: „egy fiatalnak legjobban az fejleszti a jellemét, ha olyasvalamibe vágja a fejszéjét, ahol a kudarcnak tényleges és súlyos kockázata van.”

 Bibliai alapelv: „Jó, ha igát viselsz, és türelmet tanulsz már fiatalkorodban” (Siralmak 3:27, Biblia – Egyszerű fordítás).

 „Fontos hagyni, hogy a gyerekek küzdjenek egy darabig. Persze közben éreztetni kell velük, hogy anya és apa ott van, ha bármikor szükség lenne rájuk. Így szépen túljutnak a küzdelmeiken, és nemcsak egy új képességre tesznek szert, hanem azt is megtanulják, hogy érdemes kitartónak lenni” (Jordan).

 Ne az eszéért dicsérd meg a gyermeked, hanem az erőfeszítéseiért. Például, egy jól sikerült dolgozat után ne ezt mondd neki: „Olyan okos vagy!”, hanem inkább ezt: „Nagyon büszke vagyok rád, amiért ilyen sokat tanultál.” Mi a hátránya annak, ha a gyerekeknek az eszét dicsérjük? Ha így teszünk, „a gyerekek... rögtön kételkedni kezdenek saját magukban, amint valamilyen nehézség merül fel vagy valami nem sikerül” – írja dr. Carol Dweck. Így folytatja ezt a témát: „A legjobb ajándék, ha megtanítjuk őket a kihívások szeretetére, a hibák izgalmára, az erőfeszítés élvezetére, az új stratégiák keresésére és a folyamatos tanulásra. Így nem válnak a dicséret rabszolgájává”. b

 Bibliai alapelv: „Ha… valakit megdicsérnek, az felszínre hozza, milyen ember” (Példabeszédek 27:21).