2023. május 25-én volt a 30. évfordulója annak, hogy a Kokkinákisz kontra Görögország ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) egy olyan döntést hozott, ami a jogi szakértők szerint mérföldkőnek számít. Ez volt az első alkalom, amikor az EJEB bűnösnek talált egy országot, amiért megsértette a vallásszabadságot. 1993 óta ez a döntés szolgál alapul az Európa Tanács mind a 46 tagállamában arra, hogy megvédjék a vallási jogokat. Mivel néhány országban, például Oroszországban a kormány megpróbálja megakadályozni, hogy beszéljünk a hitünkről másoknak, a Kokkinákisz-ügyben hozott döntés még fontosabb lett.

Az Európa Tanács hivatalos honlapja a mai napig hivatkozik a Kokkinákisz-ügyre, amikor arról ír, hogy hogyan védi az Emberi jogok európai egyezménye az emberi jogokat. Ezt az ügyet a jogi iskolákban is tanítják, és a fellebbezéseknél is hivatkoznak rá.

A Kokkinákisz-ügyben hozott döntés rámutat, hogy az, hogy valaki „tanúskodik a szavaival és a tetteivel, az szorosan hozzátartozik a hitéhez”. Azt is elismeri, hogy „a vallásszabadság… magában foglalja azt, hogy az egyén beszéljen a hitéről másoknak, és »tanítsa őket«”.

De Meyer bíró, az egyike annak a kilenc bírónak, akit az EJEB bevont az ügybe, így fejti ki a véleményét: „A prozelitizmus, amit úgy definiálnak, hogy »térítői buzgalom«, nem bűncselekmény: teljesen legális módja annak, hogy valaki »kifejezze a hitét«.”

Ez a történelmi döntés vetett véget annak az ötvenéves jogi csatározásnak, amit Mínosz Kokkinákisz testvér élt át. A görög hatóságok 1938-ban tartóztatták le Mínoszt azzal a váddal, hogy megsértette a Joánisz Metaxász görög diktátor által hozott törvényt, amely bűncselekménynek nyilvánította a „prozelitizmust”. Az akkor 30 éves Mínosz volt az első a közül a 19 147 Jehova Tanúja közül, akiket 1938 és 1992 között tartóztattak le. Ezek alatt az évtizedek alatt Jehova Tanúival rosszul bántak, zaklatták, és fizikailag is bántalmazták őket.

Mínosz félelem nélkül folytatta a szolgálatát. Emiatt több mint 60-szor tartóztatták le, 18-szor állították bíróság elé, több mint hat évet töltött börtönökben és száműzetésben, és többször szabtak ki rá bírságot.

Végül 1993-ban az EJEB felmentette az akkor 84 éves Mínoszt, és kimondta, hogy Görögország megsértette a vallásszabadsághoz való jogát. Az EJEB elrendelte, hogy a kormány kárpótolja Mínoszt azért a sok szenvedésért, amit az évek alatt élt át, és fizesse meg a jogi költségeit. Mínosz az élete hátralevő részét Krétán töltötte. 1999-ben halt meg 90 éves korában.

De Meyer bíró megerősítette, hogy Mínosz nem volt bűnöző, „nem csinált semmi rosszat, csupán a buzgalmáért ítélték el”.

Philip Brumley, Jehova Tanúi vezető jogtanácsosa kifejtette, hogy milyen hatása van ennek a mérföldkőnek számító döntésnek napjainkra: „A Kokkinákisz-ügyben hozott döntés megalapozta azt a jogot, hogy az egyén szabadon beszélhet a hitéről másoknak. Ez az EJEB legfontosabb döntése, amit a vallásszabadsággal kapcsolatban hozott. Erre hivatkoznak a legtöbbet még Európán kívül is.”

Hálásak vagyunk Jehovának azért, hogy Kokkinákisz testvér ügye ilyen nagyszerű győzelmet aratott, és precedensül szolgálhat. Istenünk bölcsességének és vezetésének köszönhetően továbbra is „[megvédjük] a jó hírt, és [igyekszünk] kivívni a jogot, hogy hirdethessük azt” (Filippi 1:7).