Jeremiás 14:1–22
14 Jehova ilyen szózatot intézett Jeremiáshoz a szárazság+ időszakairól:
2 Gyászolni tért Júda,+ még kapui is elhervadtak.+ A földre roskadtak,+ és Jeruzsálem kiáltása felszáll.+
3 Hatalmasaik vízért küldték közembereiket.+ Azok elmentek a vizesárkokhoz, de nem találtak vizet,+ és üres edényekkel tértek vissza. Megszégyenültek,+ csalódtak, és befedték fejüket.+
4 Szégyent vallottak a földművesek, és befedték fejüket+ a termőföld miatt, amely megrepedezett, mert nem hullott zápor a földre.+
5 Hiszen még a szarvasünő is otthagyta a mezőn, amit ellett, mert nem volt zsenge fű.
6 A zebrák+ megálltak a kopár dombokon, levegő után kapkodtak, mint a sakálok. Szemük elgyengült, mert nincsen növényzet.+
7 Még ha ellenünk tanúskodnak is vétkeink, cselekedj, ó, Jehova, a nevedért!+ Mert megsokasodtak hűtlen tetteink,+ és teellened vétkeztünk.+
8 Ó, Izrael reménysége+, Megmentője+ a nyomorúság idején!+ Miért válsz olyanná, mint valami jövevény a földön, és mint az utazó, aki éjszakára tér be?+
9 Miért válsz olyanná, mint a riadt ember, mint az olyan vitéz, aki képtelen megmenteni?+ Hiszen te közöttünk vagy,+ ó, Jehova, és mi viseljük a te nevedet.+ Ne hagyj cserben minket!
10 Ezt mondja Jehova erről a népről: „Úgy szeretnek kóborolni.+ Nem tudnak parancsolni a lábuknak.+ Jehova ezért nem leli örömét bennük.+ Most megemlékezik vétkükről, és bűneikre fordítja figyelmét.”+
11 Jehova még ezt is mondta nekem: „Ne imádkozz e nép érdekében semmi jóért.+
12 Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg esdeklő kiáltásukat,+ és amikor egészen elégő felajánlást és gabonafelajánlást mutatnak be, nem találok örömet bennük;+ mert bizony karddal, éhínséggel és járványos betegséggel végzek velük.”+
13 Akkor így szóltam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Íme, a próféták azt mondogatják nekik: »Nem láttok kardot, éhínség sem tör rátok, hanem igazi békét adok nektek ezen a helyen.«”+
14 Jehova erre ezt mondta nekem: „Hazugságot prófétálnak nevemben a próféták.+ Nem küldtem őket, parancsot sem adtam nekik, nem is beszéltem hozzájuk.+ Hamis látomást és jóslatot, hiábavalóságot+ és szívük csalárdságát szólják nektek prófétálás gyanánt.+
15 Azért ezt mondja Jehova a prófétákról, akik a nevemben prófétálnak, de akiket én nem küldtem, és akik azt mondják, hogy nem jön kard, sem éhínség e földre: »Kard és éhínség fog végezni azokkal a prófétákkal!+
16 A nép pedig, amelynek prófétálnak, kivetve fog heverni Jeruzsálem utcáin az éhínség és a kard miatt. Nem lesz, aki eltemesse őket; sem őket, sem feleségüket, sem fiaikat, sem leányaikat.+ Rájuk zúdítom nyomorúságukat.«+
17 Mondd el nekik ezt a beszédet: »Éjjel-nappal hulljanak a könnyek szememből, és ne apadjanak el,+ mert nagy csapással törték össze népem szűz leányát,+ nagyon fájdalmas ütéssel.+
18 Ha kimegyek a mezőre, íme, karddal megöltek vannak ott!+ Ha bemegyek a városba, íme, betegségek az éhínség miatt!+ Mert a próféta is, a pap is elvándorolt olyan földre, amelyet nem ismernek.«”+
19 Hát teljesen elvetetted Júdát?+ Avagy megutálta Siont a lelked?+ Miért vertél meg bennünket úgy, hogy nincs számunkra gyógyulás?+ Békét reméltünk, de nem jött semmi jó. A gyógyulás idejét, és íme, rettegés!+
20 Ó, Jehova, elismerjük gonoszságunkat, ősatyáink vétkét,+ mert vétkeztünk ellened.+
21 Ne vess meg bennünket, a nevedért!+ Ne vesd meg dicső trónodat+! Emlékezz, és ne bontsd fel a velünk kötött szövetségedet!+
22 Van-e a nemzetek hiábavaló bálványai+ között olyan, aki esőt adhat? Vagy az egek adhatnak-e bő záport?+ Nemde te vagy az, ó, Jehova Istenünk?+ Benned reménykedünk, mert te cselekedted mindezeket.+
