Jeremiás 4:1–31
4 „Ha vissza akarsz térni, ó, Izrael — ez Jehova kijelentése —, visszatérhetsz hozzám.+ És ha elveted utálatosságaidat színem elől,+ akkor nem fogsz menekültként járni.
2 És ha majd így esküszöl:+ »Él Jehova igazságban+, jogban és igazságosságban+!«, akkor áldást nyernek őbenne a nemzetek, és őbenne fognak dicsekedni.”+
3 Mert ezt mondja Jehova Júda férfiainak és Jeruzsálemnek: „Szántsatok magatoknak szántóföldet, és ne vessetek tövisek közé.+
4 Metélkedjetek körül Jehovának, és távolítsátok el szívetek előbőrét,+ Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, nehogy lángra lobbanjon dühöm, mint a tűz, és olthatatlanul égjen tetteitek gonoszsága miatt!”+
5 Mondjátok el Júdában, tegyétek közhírré Jeruzsálemben is,+ hirdessétek ki, és fújjátok meg a kürtöt országszerte!+ Harsányan kiáltsátok és mondjátok: „Gyűljetek össze, és menjünk be a megerősített városokba!+
6 Állítsatok jelt Sion felé! Tegyetek óvintézkedéseket! Ne nyugodjatok!” Mert veszedelmet hozok északról,+ nagy csapást.
7 Előjött, mint az oroszlán a bozótból,+ és útra kelt a nemzetek pusztítója.+ Elindult helyéről, hogy döbbenet tárgyává tegye földedet. Városaid romba dőlnek, senki sem fog lakni bennük.+
8 Öltözzetek hát zsákruhába!+ Verjétek melleteket és jajgassatok,+ mert Jehova lángoló haragja nem fordult el tőlünk.+
9 „És azon a napon úgy lesz, hogy elhal a király szíve,+ és a fejedelmek szíve is. A papokra döbbenet száll, és a próféták csodálkozni fognak”+ — ez Jehova kijelentése.
10 Én pedig ezt mondtam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Bizony teljesen rászedted ezt a népet+ és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad: »Békétek lesz«,+ holott egészen a lelkünkig hatolt a kard.”
11 Abban az időben így szólnak majd ehhez a néphez és Jeruzsálemhez: „Perzselő szél közeledik a kitaposott ösvényekről a pusztán át+ népem leánya felé;+ nem azért, hogy szórjon vagy tisztítson!
12 Ezekről jön felém a szél teljes erővel. Most majd én is kihirdetem nekik az ítéleteket.+
13 Íme! Úgy jön fel, mint az esőfelhők, és szekerei olyanok, mint a szélvész.+ Lovai gyorsabbak a sasoknál+. Jaj nekünk, mert kifosztottak bennünket!
14 Ó, Jeruzsálem, mosd tisztára szívedet a gonoszságtól, hogy megmenekülhess!+ Meddig fészkelnek még benned rossz gondolataid?+
15 Mert hang szól Dán felől+, és vészt hirdet Efraim hegyvidékéről+.
16 Beszéljetek róla, beszéljetek a nemzeteknek! Hirdessétek ki Jeruzsálem ellen!”
„Figyelők közelednek messzi földről,+ és kieresztik hangjukat Júda városai ellen.
17 Mint a mezőőrök, ellene jönnek minden oldalról,+ mert fellázadt ellenem+ — ez Jehova kijelentése. —
18 Megfizetnek neked utadért és tetteidért.+ Ez a veszedelem szakad rád, és bizony keserves, mert egészen a szívedig hatol.”
19 Jaj, a bensőm, a bensőm! Szörnyű fájdalom gyötri szívem falait!+ Háborog bennem a szívem.+ Nem hallgathatok, mert kürtszót hallott a lelkem, harci riadót.+
20 Csapás csapást ér. Erről adnak hírt, mert bizony az egész országot kifosztották.+ Hirtelen dúlták fel sátraimat,+ egy szempillantás alatt sátorlapjaimat.
21 Meddig kell még látnom a jelt, és hallanom a kürtszót?+
22 Mert bolond az én népem.+ Nem vesznek rólam tudomást.+ Balga fiak ők, és nem értelmesek.+ Arra bölcsek, hogy rosszat tegyenek, de jót tenni nem tudnak.+
23 Láttam a földet, és íme, üres és kietlen volt;+ az egeket is, és nem árasztottak már világosságot.+
24 Láttam a hegyeket, és íme, remegtek, és a dombok is mind rázkódtak.+
25 Láttam, és íme, nem volt már földi ember, és az egek repdeső teremtményei mind elmenekültek.+
26 Láttam, és a gyümölcsös, íme, puszta volt már, és városait mind romba döntötték.+ Jehova miatt volt ez, lángoló haragja miatt.
27 Jehova ugyanis ezt mondta: „Elhagyatott pusztasággá lesz az egész föld.+ Nemde teljességgel véget vetek neki?+
28 Gyászolni fog ezért a föld,+ és fenn az egek elsötétednek.+ Azért van ez, mert szóltam, határoztam, nem sajnálkoztam, és nem is térek el attól.+
29 A lovasok és az íjászok hangja miatt az egész város menekül.+ Bemennek a sűrűbe, és felmásznak a sziklák közé.+ Minden város elhagyatott, nem lakik bennük ember.”
30 Most, hogy kifosztottak, mit teszel? Hiszen egykor skarlátba öltözködtél, aranydíszekkel ékesítetted magadat, feketével festetted nagyobbra a szemeidet.+ Hiába csinosítgattad magadat.+ Elhagytak, akik gerjedeztek utánad; immár a lelkedre vadásznak.+
31 Hangot hallottam, mint amilyen a beteg asszonyé, gyötrődést, mint amilyen az először szülő nőé,+ Sion leányának hangját, aki levegő után kapkod, és terjesztgeti kezeit:+ „Jaj nekem, mert lelkem megfáradt a gyilkosok miatt!”+
