Ézsaiás 51:1–23
51 Hallgassatok rám, ti, akik igazságosságra törekedtek,akik keresitek Jehovát.
Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágtak titeket,és a kőbányára, amelyből kiástak benneteket.
2 Tekintsetek ősapátokra, Ábrahámra,és Sárára+, aki világra hozott titeket*.
Mert Ábrahám egymaga volt, amikor elhívtam,+aztán megáldottam, és sok utódot adtam neki.+
3 Mert Jehova meg fogja vigasztalni Siont.+
Megvigasztalja romjait,+pusztáját olyanná teszi, mint az Éden+,kietlen síkságát olyanná, mint Jehova kertje.+
Ujjonganak és vigadnak benne,hálaadás és énekszó hallatszik.+
4 Figyelj rám, ó, népem,és fordítsd felém füledet, nemzetem!+
Mert törvényt bocsátok ki,+és ítéletem világosság lesz a népeknek.+
5 Közeleg az igazságosságom.+
Úton van szabadításom,+és karom megítéli a népeket+.
Bennem reménykednek majd a szigetek,+és a karomra* várnak.
6 Nézzetek fel az égre,és tekintsetek le a földre.
Az ég ugyanis szertefoszlik, akár a füst,a föld elkopik, mint a ruha,lakói pedig elpusztulnak, mint a szúnyogok.
De az én szabadításom örökre szól,+és igazságosságom soha nem vall kudarcot*.+
7 Hallgassatok rám, ti, akik tudjátok, mi a helyes,te nép, akinek szívében van törvényem*!+
Ne féljetek a halandó emberek gúnyolódásától,és ne rettenjetek meg a sértegetéseiktől.
8 Mert megeszi őket a moly, mint a ruhát,megeszi őket a ruhamoly*, mint a gyapjút.+
Igazságosságom ellenben örökre fennmarad,és szabadításom nemzedékről nemzedékre+.”
9 Kelj fel, kelj fel, ölts magadra erőt,ó, Jehova karja!+
Kelj fel, mint a régi napokban, mint a hajdani nemzedékek idején.
Hát nem te zúztad szét Ráhábot*,+és szúrtad át a tengeri szörnyet?+
10 Nem te szárítottad fel a tengert, a nagy mélység vizét?+
És nem te készítettél utat a tenger mélyén, hogy átvonulhassanak a megváltottak?+
11 Visszatérnek majd Jehova megváltottai.+
Sionba jönnek örömmel kiáltva,+és végtelen öröm koronázza őket*.+
Ujjongani és örülni fognak,eltűnik a bánat és a sóhaj.+
12 „Én, én vigasztallak meg titeket.+
Miért félnél a halandó embertől, aki meghal,+és az embernek fiától, aki elhervad, mint a zöld fű?
13 Miért felejted el alkotódat+, Jehovát,aki kifeszítette az eget+ és lerakta a föld alapját?
Egész nap csak rettegtél elnyomóid* dühétől,mintha módjukban állt volna elpusztítani.
Most hol van elnyomóid dühe?
14 Hamarosan eloldozzák a láncokban görnyedőt.+
Nem fog meghalni, nem száll a verembe,és mindig lesz kenyere.
15 Hisz én vagyok Jehova, a te Istened,aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgjanak habjai.+
Seregek Jehovája a neve.+
16 Szavaimat szádba adom,és kezem árnyékával eltakarlak,+hogy elültessem az eget, lerakjam a föld alapját,+és azt mondjam Sionnak: »Népem vagy.«+
17 Ébredj, ébredj, kelj föl, ó, Jeruzsálem,+te, aki kiittad Jehova kezéből dühének poharát.
Kiittad a kelyhet,kiürítetted a tántorgás poharát.+
18 A megszületett fiai közül egy sincs ott, hogy vezesse,és nem fogta kézen egyetlen fia sem, akit fölnevelt.
19 Ez a két dolog ért téged.
Ki fog együttérezni veled?
Pusztulás és rombolás, éhség és kard!+
Ki vigasztal meg?+
20 Fiaid elájultak.+
Ott fekszenek minden utcasarkon*,mint vadjuhok a hálóban.
Teljesen érzik Jehova dühének, Istened fegyelmezésének a hatását.”
21 Azért, kérlek, figyelj ide,ó, asszony, aki elnyomott és részeg vagy, de nem bortól!
22 Így szól a te Urad, Jehova, Istened, aki megvédi népét:
„Kiveszem kezedből a tántorgás poharát,+a kelyhet, dühöm poharát.
Nem iszol belőle többé.+
23 Kínzóid kezébe adom azt,+akik ezt mondták neked*: »Hajolj le, hogy járhassunk rajtad!«
Úgyhogy olyanná tetted hátadat, mint a föld,és mint az utca, amelyen járnak.”
Lábjegyzetek
^ Vagy: „világra hozott titeket vajúdva”.
^ Vagy: „hatalmamra”.
^ Vagy: „igazságosságomat nem zúzzák szét”.
^ Vagy: „útmutatásom”.
^ Esetleg: „féreg”.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Szó szerint: „lesz a fejükön”.
^ Vagy: „a téged körbezárók”.
^ Szó szerint: „minden utca fején”.
^ Vagy: „lelkednek”.