Ézsaiás 64:1–12
64 Bárcsak széthasítottad volna az eget, és lejöttél volna,úgy, hogy a hegyek is megrázkódjanak miattad,
2 mint ahogy a tűz a rőzsét lángra lobbantja,és a tűz a vizet felforralja!
Akkor megismerték volna ellenségeid a nevedet,és remegtek volna miattad a nemzetek!
3 Amikor félelmet keltő dolgokat tettél, amelyeket remélni sem mertünk,+lejöttél, és megremegtek miattad a hegyek.+
4 Régtől fogva senki sem hallotta, senki sem ismerte fel,és egyetlen szem sem látta, hogy volna olyan Isten rajtad kívül,aki cselekszik azokért, akik várnak* rá.+
5 Szívesen fogadod azokat, akik örömmel teszik azt, ami helyes,+akik nem felejtenek el téged, és az útjaidon járnak.
Haragudtál ránk, mivel folyton vétkeztünk.+
Hosszú ideig volt ez így.
Most vajon megérdemeljük, hogy megmentsenek minket?
6 Olyanok lettünk valamennyien, mint aki tisztátalan,és minden igazságos tettünk olyan, mint a havivérzéses rongy+.
Mind elhervadunk, akár a levelek,és vétkeink elsodornak minket, miként a szél.
7 Senki sincs, aki dicsőítené a nevedet,senki sem igyekszik beléd kapaszkodni,mert elrejtetted előlünk arcodat,+és elsorvasztasz* minket a vétkünk miatt*.
8 Most pedig, ó, Jehova, te vagy az Atyánk!+
Mi vagyunk az agyag, te pedig a fazekas*,+mindannyian kezed munkája vagyunk.
9 Ne legyél nagyon dühös ránk, ó, Jehova,+és ne tartsd észben örökké a vétkünket!
Nézz ránk, kérünk, mert mindannyian a népedhez tartozunk.
10 Szent városaid pusztává lettek.
Sion puszta lett,Jeruzsálem pusztaság.+
11 Szent és dicsőséges* házunk*,ahol dicsértek téged ősapáink,a tűz martalékává lett,+és mindaz, amit szerettünk, romokban hever.
12 Vajon ezek láttán is visszafogod magad, ó, Jehova?
Hallgatni fogsz, és hagyod, hogy ennyire nyomorgassanak bennünket?+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „türelmesen várnak”.
^ Szó szerint: „keze által”.
^ Szó szerint: „megolvasztasz”.
^ Vagy: „az, aki formált minket”.
^ Vagy: „szépséges”.
^ Vagy: „templomunk”.