1Mózes 2:1–25
2 Így készült el az ég és a föld, és minden, ami rajtuk van*.+
2 A hetedik napra Isten végzett a munkájával, és miután elvégezte minden munkáját, a hetedik napon megpihent.+
3 Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mivel ezen a napon pihent meg, miután elvégezte a teremtői munkáját. Megalkotott mindent, amit eltervezett.
4 Ez a története az ég és a föld teremtésének, amikor azok meg lettek teremtve, amely napon Jehova* Isten földet és eget alkotott.+
5 Ekkor még sem bokor, sem más növény nem volt a földön, mert Jehova Isten még nem bocsátott esőt a földre, és nem volt még ember, aki művelte volna a földet.
6 De pára szállt fel a földről, és megöntözte a föld egész felszínét.
7 És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából+, és az orrába lehelte az élet leheletét+, így lett az ember élő emberré*.+
8 Jehova Isten ezután egy kertet hozott létre Édenben+, keleten, és odahelyezte az embert, akit megformált.+
9 És Jehova Isten a földön mindenféle fát ültetett, amely szemet gyönyörködtető, és eledelnek jó. Az élet fáját+ is elültette a kert közepén, valamint a jó és rossz tudásának a fáját.+
10 Egy folyó eredt Édenből, hogy öntözze a kertet; ott elágazott, s négy főágra szakadt.
11 Az elsőnek a neve Pison; ez az, amelyik megkerüli Havila egész földjét, ahol arany található.
12 Ennek a földnek az aranya jó. Található ott bdelliumgyanta és ónixkő is.
13 A második folyónak a neve Gihon; ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét.
14 A harmadik folyó neve Hiddekel*+; ez az, amelyik Asszíria+ keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz+.
15 Jehova Isten pedig az embert az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és gondozza azt.+
16 Jehova Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig.+
17 De a jó és rossz tudásának a fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz+.”
18 Jehova Isten így folytatta: „Nem jó az embernek egyedül, alkotok neki segítőt, aki kiegészíti őt.”+
19 És Jehova Isten megformált a földből minden mezei vadat és az ég minden repdeső teremtményét, és az emberhez vitte őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. És minden élőlénynek* az lett a neve, amit az ember adott neki.+
20 Az ember tehát nevet adott minden háziállatnak, az ég repdeső teremtményeinek és a föld minden mezei vadjának, de az embernek nem volt segítője, aki kiegészítené őt.
21 Jehova Isten ezért mély álmot bocsátott az emberre. Miközben az aludt, kivett egyet a bordái közül, és összezárta ott a húst.
22 Majd Jehova Isten az emberből kivett bordából nőt alkotott, és odavitte az emberhez.+
23 Az ember ekkor ezt mondta:
„Ez már végre csontomból való csont,és testemből való test.
Asszonynak nevezzék,mivel a férfiból lett kivéve.”+
24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez,* és egy testté lesznek.+
25 Az ember és a felesége pedig mindketten meztelenek+ voltak, mégsem szégyellték.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „azok minden seregével együtt”.
^ Itt szerepel először Isten személyneve, a יהוה (YHWH) név. Lásd: A4-es függ.
^ Vagy: „lélekké”. Héberül neʹfes, amelynek a jelentése: ’lélegző teremtmény’. Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „Tigris”.
^ Vagy: „élő léleknek”.
^ Vagy: „a feleségével marad”.