2Krónikák 34:1–33

34 Jósiás+ 8 évesen kezdett uralkodni, és 31 évig uralkodott Jeruzsálemben.+ ² Azt tette, amit Jehova helyesnek tart, és azon az úton járt, melyen az ősapja, Dávid. Nem tért le arról se jobbra, se balra. ³ Uralkodásának 8. évében, amikor még gyermek volt, szolgálni kezdte ősapjának, Dávidnak Istenét,+ és a 12. évben hozzáfogott, hogy megtisztítsa Júdát és Jeruzsálemet+ a magaslatoktól+, a szent rudaktól*, a faragott bálványoktól+ és a fémszobroktól*. ⁴ A Baálok oltárait is lerombolták a jelenlétében, a fölöttük levő füstölőszertartókat pedig levágta. A szent rudakat*, a faragott bálványokat meg a fémszobrokat* is darabokra törte és porrá zúzta, amit aztán azoknak a sírhelyeire hintett, akik ezeknek áldoztak.+ ⁵ A papok csontjait pedig elégette az oltáraikon.+ Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet. ⁶ Manassé, Efraim+ és Simeon városaiban is, egészen Naftaliig, az azokat körülvevő romos helyeken, ⁷ lerombolta az oltárokat. A szent rudakat* és a faragott bálványokat+ pedig összetörte és porrá zúzta. Az összes füstölőszertartót kivágta Izrael egész földjén,+ aztán visszatért Jeruzsálembe. ⁸ Uralkodásának 18. évében, amikor már megtisztította az országot és a templomot*, elküldte Sáfánt+, Acália fiát, és Maáséját, a város vezetőjét, továbbá Jóahot, Joakház fiát, az emlékírót, hogy javítsák ki Jehovának, az ő Istenének házát.+ ⁹ Elmentek Hilkija főpaphoz, és odaadták neki az Isten házába hozott pénzt, amit a kapuőrökként szolgáló léviták gyűjtöttek Manassétól és Efraimtól meg Izrael összes többi részétől,+ valamint Júdától, Benjámintól és Jeruzsálem lakóitól. ¹⁰ Ezután odaadták azt a Jehova házában végzett munka felügyelőinek. A Jehova házában dolgozók pedig felhasználták azt a ház kijavítására és rendbehozatalára. ¹¹ Odaadták a mestereknek meg az építőknek, hogy vegyenek faragott követ és épületfát rögzítőknek, és lássák el gerendákkal a házakat, melyeket Júda királyai hagytak tönkremenni.+ ¹² Az emberek hűségesen végezték a munkát.+ Föléjük volt kinevezve a lévita Jahát és Abdiás a méráriták+ közül, továbbá Zakariás és Mesullám a kehátiták+ közül, hogy a munkát felügyeljék. A léviták, akik közül mindenki képzett zenész volt,+ ¹³ a közmunkások* felett álltak, és ők felügyelték mindazokat, akik különféle szolgálatokat láttak el. A léviták közül néhányan titkárok, tisztviselők és kapuőrök voltak.+ ¹⁴ Amikor kivitték a Jehova házába hozott pénzt,+ Hilkija pap megtalálta Jehova törvényének könyvét,+ amelyet Isten Mózes által* adott.+ ¹⁵ Hilkija így szólt Sáfánhoz, a titkárhoz: „Megtaláltam a törvény könyvét Jehova házában!” Azzal Hilkija odaadta a könyvet Sáfánnak. ¹⁶ Sáfán ezután elvitte a könyvet a királynak, és ezt mondta neki: „Szolgáid mindent megtesznek, amivel megbízták őket. ¹⁷ Összegyűjtötték* a Jehova házában talált pénzt, és átadták a kinevezett férfiaknak, illetve a munkavégzőknek.” ¹⁸ Sáfán, a titkár még ezt is mondta a királynak: „Van egy könyv, amelyet Hilkija pap adott nekem.”+ Majd olvasni kezdett belőle a király előtt.+ ¹⁹ Amint a király meghallotta a törvény szavait, megszaggatta a ruháit.+ ²⁰ Majd erre utasította Hilkiját és Ahikámot+, Sáfán fiát, meg Abdont, Mika fiát, és Sáfánt, a titkárt, továbbá Asáját, a király szolgáját: ²¹ „Menjetek el, és kérdezzétek meg Jehovát, hogy mit jelentenek a megtalált könyv szavai rám, valamint az Izraelben és Júdában megmaradtakra nézve. Mert nagy Jehovának a haragja, amelyet ránk fog zúdítani amiatt, hogy ősapáink nem cselekedtek Jehova szava szerint, és nem tartották meg mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben.”+ ²² Elment hát Hilkija a király által küldött személyekkel Hulda prófétanőhöz+. Ő Sallumnak volt a felesége, aki a ruhatárra felügyelt, és aki Harhás fiának, Tikvának volt a fia. Hulda Jeruzsálemben, a második városrészben lakott. Beszéltek vele,+ ²³ ő pedig ezt mondta nekik: „Így szól Jehova, Izrael Istene: »Mondjátok meg a férfinak, aki hozzám küldött benneteket: ²⁴ ’Így szól Jehova: „Csapással sújtom ezt a helyet és a lakóit,+ mindazokkal az átkokkal, amelyek le vannak írva a könyvben,+ amelyet felolvastak Júda királya előtt. ²⁵ Mert elhagytak engem,+ és más isteneknek áldoztak, hogy felszálljon az áldozatok füstje. Azért tették ezt, hogy bosszantsanak+ kezük minden művével. Rázúdítom haragomat erre a helyre, és haragom nem fog kialudni.”’+ ²⁶ Júda királyához, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek Jehovát, így szóljatok: ’Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: „Ami azokat a szavakat illeti, amelyeket hallottál,+ ²⁷ mivel szíved fogékony* volt, és megaláztad magad Isten előtt, amikor meghallottad szavait erre a helyre és a lakóira vonatkozóan, és megaláztad magad előttem, megszaggattad ruháidat, és sírtál előttem, én is meghallgattalak,+ ez Jehova kijelentése. ²⁸ Ezért őseidhez gyűjtelek majd,* és békében kerülsz sírodba, és nem látod meg mindazt a csapást, amellyel ezt a helyet és lakóit sújtom.”’«”+ Ezek után elmondták a választ a királynak. ²⁹ Akkor a király üzent, és összehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi vénjét.+ ³⁰ A király ezután fölment Jehova házába Júda minden emberével, Jeruzsálem lakóival, a papokkal, a lévitákkal, vagyis az egész néppel, kicsikkel és nagyokkal. És a fülük hallatára olvasni kezdte a szövetség könyvének minden szavát, amelyet Jehova házában találtak.+ ³¹ A király a helyén állt, és Jehova színe előtt szövetséget kötött*+, hogy teljes szívéből, teljes lelkéből*+ követni fogja Jehovát, megtartja a parancsolatait, emlékeztetőit és rendelkezéseit, teljesítve a szövetség szavait, amelyek megírattak ebben a könyvben.+ ³² Mindazokat is, akik Jeruzsálemben és Benjáminban voltak, arra buzdította, hogy fogadják el azt. És Jeruzsálem lakói Istennek, ősapáik Istenének a szövetsége szerint cselekedtek.+ ³³ Jósiás ezután eltávolította az összes utálatosságot* az izraeliták minden vidékéről,+ és arra indított mindenkit Izraelben, hogy szolgálja Jehovát, az ő Istenét. Az ő életében* soha nem is tértek el Jehovának, ősapáik Istenének a követésétől.