2Mózes 9:1–35
9 Ezután Jehova így szólt Mózeshez: „Menj be a fáraóhoz, és mondd ezt neki: »Ezt mondta Jehova, a héberek Istene: ’Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem!+
2 De ha még ezután sem vagy hajlandó elengedni őket, és továbbra is feltartóztatod őket,
3 akkor Jehova lesújt majd az állataidra, amelyek a mezőn vannak. Pusztító járványos betegség sújtja majd a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és a juhokat.+
4 És Jehova különbséget fog tenni Izrael állatai és Egyiptom állatai között, és semmi sem fog elpusztulni mindabból, ami az izraelitáké.+’«”
5 Jehova az idejét is kitűzte ennek, ezt mondva: „Én, Jehova, holnap teszem meg mindezt az országban.”
6 Jehova így is tett másnap, és Egyiptom mindenféle állata kezdett elpusztulni,+ ám Izrael állatai közül egy sem pusztult el.
7 Amikor a fáraó utánajárt, megtudta, hogy Izrael állatai közül egyetlenegy sem pusztult el. Ennek ellenére a fáraó szíve továbbra is kemény maradt, és nem engedte el a népet.+
8 Jehova ezután ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Vegyetek mindkét kezetekbe teli marokkal az égetőkemence kormából, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára.
9 És az finom porrá lesz Egyiptom egész földje felett, és gennyes kelésekké válik emberen és állaton Egyiptom egész földjén.”
10 Vettek hát az égetőkemence kormából, a fáraó elé álltak, Mózes pedig az ég felé szórta azt, és gennyes kelésekké vált emberen és állaton egyaránt.
11 És a mágiát űző papok képtelenek voltak megjelenni Mózes előtt a kelések miatt, mert kelések lettek rajtuk és minden egyiptomin.+
12 Jehova azonban hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és a fáraó nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta Mózesnek.+
13 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Kelj fel kora reggel, állj a fáraó elé, és mondd neki: »Ezt mondta Jehova, a héberek Istene: ’Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem!
14 Mert ezúttal minden csapásomat rád, a szolgáidra és a népedre zúdítom, hogy megtudd, nincs hozzám hasonló az egész földön!+
15 Mert már kinyújthattam volna a kezemet, hogy pusztító járványos betegséggel sújtsalak téged és a népedet, ami eltörölt volna a föld színéről.
16 De azért tartottalak életben, hogy megmutassam neked a hatalmamat, és hogy hirdessék a nevemet az egész földön.+
17 Még mindig fölényesen bánsz a népemmel, és nem engeded el?
18 Holnap ilyenkor igen nagy jégesőt zúdítok Egyiptomra, amilyen még sosem volt az országban a megalapításától fogva mostanáig.
19 Most pedig küldj üzenetet, hogy vigyék fedél alá az összes állatodat, és mindenedet, amid a mezőn van. Minden ember és állat el fog pusztulni, amely a mezőn marad, és amelyet nem visznek be a házba, mert jégeső zúdul rájuk.’«”
20 Aki a fáraó szolgái közül nagy tiszteletben tartotta, amit Jehova mondott,* az a saját szolgáit és állatait gyorsan a házakba menekítette.
21 De aki nem szívlelte meg, amit Jehova mondott, az kint hagyta a szolgáit és az állatait a mezőn.
22 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet az ég felé, hogy jégeső zúduljon Egyiptom egész földjére,+ emberre, állatra és minden növényre, mely Egyiptom földjén van!”+
23 Mózes tehát kinyújtotta a botját az ég felé, és Jehova előidézte, hogy mennydörögjön, jégeső hulljon az égből, és tűz* szálljon le a földre. Jehova folyamatosan zúdította a jégesőt Egyiptom földjére.
24 Esett a jégeső, és tűz cikázott a jégesőben. Ilyen heves jégeső még nem volt Egyiptom egész földjén, amióta nemzetté vált.+
25 A jégeső mindent elvert, ami a mezőn volt Egyiptom egész földjén. Embert, állatot, minden növényt és minden fát.+
26 Csak Gósen földjén, ahol az izraeliták laktak, ott nem volt jégeső.+
27 Így hát a fáraó elküldött Mózesért és Áronért, és ezt mondta nekik: „Ezúttal vétkeztem. Jehova igazságos, én vagyok a hibás, és a népem.
28 Könyörögj Jehovához, hogy vessen véget a mennydörgésnek és a jégesőnek. Akkor kész vagyok elengedni titeket, és nem kell tovább itt maradnotok.”
29 Mózes pedig ezt mondta neki: „Amint kimegyek a városból, kitárom a kezemet Jehova felé. A mennydörgés megszűnik, és nem tart tovább a jégeső, hogy megtudd, Jehováé a föld.+
30 De már most tudom, hogy te és a szolgáid még ekkor sem fogjátok mélységesen tisztelni* Jehova Istent.”
31 A lent és az árpát elverte a jég, mivel az árpa már kalászban volt, a len pedig már bimbózott.
32 A búzát és a tönkölyt azonban nem verte el, mert azok később érnek.
33 Mózes pedig kiment a fáraótól, és amint kiért a városból, kitárta a kezét Jehova felé, és megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és elállt az eső.+
34 Amikor a fáraó látta, hogy az eső és a jégeső elállt, és a mennydörgés megszűnt, újra vétkezett, és megmakacsolta magát*,+ ő is, és a szolgái is.
35 A fáraó szíve konok maradt, és nem engedte el az izraelitákat, ahogy megmondta Jehova Mózes által.+
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „félte Jehova szavát”.
^ Ez valószínűleg nagy villámlásra utal.
^ Szó szerint: „fogjátok félni”.
^ Vagy: „megkeményítette a szívét”.