2Korintusz 2:1–17

2  Mert úgy döntöttem, hogy nem szomorítalak el benneteket, amikor legközelebb elmegyek hozzátok. 2  Mert ha elszomorítalak benneteket, ugyan ki vidít fel engem, hacsak nem azok, akiket szomorúvá tettem? 3  Azért írtam azt, amit írtam, hogy amikor odamegyek, ne szomorodjak el azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mivel biztos vagyok benne, hogy ami nekem örömet szerez, az nektek is. 4  Mivel gyötrődtem és szívből aggódtam, könnyek közt írtam nektek, nem azért, hogy elszomorodjatok,+ hanem hogy tudjátok, mennyire szeretlek titeket. 5  Ha pedig valaki szomorúságot okozott,+ nem engem szomorított el, hanem bizonyos mértékig mindnyájatokat. De nem szeretnék túl erős szavakat használni. 6  Épp elég az ilyennek az, ha a többség fegyelmezi. 7  Inkább kedvesen bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg,+ nehogy feleméssze* a szomorúság.+ 8  Ezért arra buzdítalak titeket, hogy biztosítsátok őt arról, hogy szeretitek.+ 9  És azért is írok nektek, hogy lássam, sikerül-e mindenben engedelmeskednetek. 10  Ha megbocsátotok valakinek valamit, azt én is meg fogom bocsátani. Igen, ha megbocsátottam valamit – ha volt valami, amit meg kellett bocsátanom –, azt azért tettem, hogy segítsek nektek, és erre Krisztus a tanúm. 11  Azért fontos így tenni, hogy túl ne járjon az eszünkön Sátán,+ hiszen tudjuk, mi mindenben mesterkedik*.+ 12  Mikor pedig Troászba+ érkeztem, hogy hirdessem a Krisztusról szóló jó hírt, és megnyílt előttem egy ajtó az Úr munkájában, 13  nyugtalan voltam a szívemben*, mivel nem találtam Tituszt+, a testvéremet. Így hát elbúcsúztam tőlük, és elindultam Makedóniába+. 14  De hála legyen Istennek, aki mindig diadalmenetben vezet bennünket Krisztussal, és általunk árasztja* ismeretének az illatát mindenfelé! 15  Mert Isten Krisztus jó illatának tekint minket azok között, akik meg fognak menekülni, és azok között is, akik el fognak pusztulni. 16  Az utóbbiaknak a halál szaga* a halálra,+ az előbbieknek az élet illata az életre. És ki képesített erre a szolgálatra? 17  Mi, mert mi nem házalunk* Isten szavával,+ mint sokan, hanem őszintén beszélünk, mint akiket Isten küldött. Igen, Isten előtt tesszük ezt, Krisztus tanítványaiként.

Lábjegyzetek

Vagy: „elnyelje”.
Vagy: „mik a szándékai”.
Szó szerint: „a szellememben”.
Vagy: „teszi érzékelhetővé”.
Vagy: „illata”.
Vagy: „nem üzletelünk”; „nem húzunk hasznot”.

Jegyzetek

Multimédia

Titus diadalíve Rómában
Titus diadalíve Rómában

A bal oldali fotón a diadalív látható, mely a Forum Romanum területén helyezkedik el. Annak emlékére építették, hogy Titus római hadvezér i. sz. 70-ben győzelmet aratott Jeruzsálem és Júdea felett. I. sz. 71 júniusában Titus és az édesapja, Vespasianus császár megünnepelte ezt a győzelmet a Római Birodalom fővárosában. I. sz. 79-ben Titus lett a császár az apja után, de két év múlva váratlanul meghalt. Nem sokkal később ezt a diadalívet emelték a tiszteletére. Titus diadalmenetét a diadalív belső oldalán lapos domborművek jelenítik meg, melyeket eredetileg élénk színekre festettek. Az egyik oldalon (1) római katonák a jeruzsálemi templom szent felszerelési tárgyait viszik. Jól látszik, hogy a hadizsákmány között van a hétágú lámpatartó, a jelenlét kenyerének asztala és a szent trombiták. A diadalív belsejének másik oldala (2) a győztes Titust ábrázolja, amint egy négylovas szekéren áll. Ezek a domborművek segítenek megértenünk Pál apostolnak azokat a szemléltetéseit, melyeket két levelében is használt (2Ko 2:14; Kol 2:15). Akik Pál leveleit megkapták, kétségkívül jól ismerték a római diadalmeneteket. Akkoriban a római császár vagy a családja adott engedélyt az ilyen nyilvános eseményekre. Titus diadalíve továbbá megerősíti, hogy beteljesedett Jézusnak az a próféciája, hogy Jeruzsálemet elfoglalják, és a lakóit fogságba viszik (Lk 21:24).