a pászka ünnepe: Vagyis i. sz. 33 pászkája. (Lásd a Jn 2:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Szerette: János evangéliuma hátralévő fejezeteinek a fő témája a szeretet. Míg az első 12 fejezetben a görög a·ga·paʹó ige (szeret) és az a·gaʹpe főnév (szeretet) összesen 8-szor szerepel, addig a 13-tól 21-ig terjedő fejezetekben 36-szor. Igazából az, hogy Jézus mennyire szerette az Atyját és a tanítványait, sehol sem nyilvánvalóbb, mint János evangéliumának a záró fejezeteiben. Például mind a négy evangélium ír arról, hogy Jézus szereti Jehovát, de egyedül János jegyzi le Jézus nyílt szavait: „szeretem az Atyát” (Jn 14:31). És amikor Jézus tanácsokat adott a tanítványainak a halála előtt, nemcsak azt mondta el, hogy Jehova szereti őt, hanem azt is, hogy miért (Jn 15:9, 10).

mindvégig szerette őket: Ez a kifejezés valószínűleg Jézus emberi életének a végére utal. Mások viszont úgy értik ezt a görög kifejezést ebben a szövegkörnyezetben, hogy „nagyon-nagyon szerette őket”; „szüntelenül szerette őket”.

a derekára kötötte: Vagy: „körülkötötte magát”. Általában a rabszolga dolga volt megmosni és megtörölni mások lábát (Jn 13:12–17). Azzal, hogy Jézus végezte el ezt az alantasnak számító feladatot, hatásosan megtanította a tanítványainak, hogy milyen hozzáállást vár el Jehova a szolgáitól. Péter apostol, aki jelen volt ezen az estén, talán erre az eseményre gondolt, amikor később felszólította a hittársait: „övezzétek fel magatokat alázatossággal egymás iránt” (1Pt 5:5, lábj.).

megmosta a tanítványok lábát: Az ókori Izraelben leginkább saruban jártak. Ez csak egy egyszerű talp volt, melyet szíjjal erősítettek a lábfejhez és a bokához, úgyhogy elkerülhetetlen volt, hogy az utazó lába piszkos legyen a poros vagy sáros utakon és mezőkön. Ezért az volt a szokás, hogy mielőtt beléptek egy házba, levették a sarujukat, a jó vendéglátó pedig gondoskodott róla, hogy valaki megmossa a vendégei lábát. A Biblia több helyen is utal erre a szokásra (1Mó 18:4, 5; 24:32; 1Sá 25:41; Lk 7:37, 38, 44). Jézus azért mosta meg az apostolai lábát, hogy megtanítsa nekik, milyen fontos alázatosnak lenni, és egymást szolgálni.

amelyet a derekára kötött: Vagy: „amellyel körül volt kötve”. (Lásd a Jn 13:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

ti tiszták vagytok: A tanítványoknak épp most mosta meg a lábát az Uruk, és így teljesen tiszták lettek fizikailag. Ám az egyikük szíve nem volt tiszta. Akárcsak a kétszínű farizeusok, akik kívül megtisztították a poharat és a tálat, de belül piszkosan hagyták, úgy Iskariót Júdás is tiszta volt fizikailag, de nem volt tiszta belül a szíve (Mt 23:25, 26).

Tudta: Mivel Jézus képes volt mások gondolataiban és szívében olvasni, egyértelmű, hogy Júdás még nem volt áruló, amikor ki lett választva apostolnak (Mt 9:4; Mr 2:8; Jn 2:24, 25). Amikor azonban később kezdtek rossz hajlamok kialakulni Júdásban, Jézus észrevette a változást, és tudta, hogy ő fogja elárulni. Ennek ellenére Júdás lábát is megmosta. (Lásd a Jn 6:64; 6:70-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

meg kell mosnotok: Vagy: „kötelességetek megmosni”. Az itt „kell”-nek fordított görög igét gyakran pénzügyekkel kapcsolatban használják, azzal az alapjelentéssel, hogy ’adósa valakinek’; ’tartozik valakinek’ (Mt 18:28, 30, 34; Lk 16:5, 7). Itt és más helyeken tágabb értelme van, és azt jelenti, hogy valaki köteles megtenni valamit (1Jn 3:16; 4:11; 3Jn 8).

meg kell mosnotok egymás lábát: Ennek a kijelentésnek a szövegkörnyezete jól mutatja, hogy Jézus arra tanította a hűséges követőit, hogy alázatosan ne csak a testvéreik fizikai szükségleteire figyeljenek oda, hanem arra is, hogy egyikük kapcsolata se gyengüljön meg Jehovával. Azzal, hogy ő mint az Uruk megmosta a lábukat, megtanította nekik, hogy alázatosan szolgáljanak másokat. Majd ezt mondta: „ti tiszták vagytok, de nem mindannyian”. Ezzel azt sugallta, hogy nem csak a szó szerinti lábmosásra gondolt (Jn 13:10). Az Ef 5:25, 26 azt írja Jézusról, hogy „Isten szavának vizével” megtisztítja a keresztény gyülekezetet. A tanítványok úgy követhették Jézus példáját, hogy segítették egymást, hogy ne szennyezzék be őket a mindennapi kísértések, illetve az, hogy belekeverednek a világ ügyeibe (Ga 6:1; Héb 10:22; 12:13).

a küldött: Vagy: „az, akit elküldtek”; „egy apostol”. A görög a·poʹszto·losz szó (az a·po·sztelʹló igéből származik, melynek jelentése ’elküld [kiküld]’) a Keresztény görög iratokban 80-szor fordul elő, és ebből 78-szor „apostol(ok)”-nak van fordítva. (A Flp 2:25-ben a görög szó úgy lett visszaadva, hogy „akit elküldtetek”.) János evangéliumában csak ebben a versben szerepel (Mt 10:5; Lk 11:49; 14:32; lásd a Mt 10:2-höz és a Mr 3:14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a Szójegyzékben az „Apostol” címszót).

a kenyeremet ette: Ha valaki kenyeret evett egy másik személlyel, az a barátság jele volt, és azt mutatta, hogy a vendég békében van a vendéglátójával (1Mó 31:54; vesd össze a 2Mó 2:20-szal és 18:12-vel, ahol a héber „kenyeret eszik” kifejezés úgy lett visszaadva, hogy „eszik”). Ha valaki kenyeret evett a vendéglátójával, majd ellene fordult, azt az árulás legaljasabb formájának tekintették (Zs 41:9).

ellenem fordult: Vagy: „felemelte a sarkát ellenem”. Jézus itt a Zs 41:9 prófétai szavait idézi, mely szó szerint úgy hangzik, hogy „naggyá tette a sarkát ellenem”. Dávid itt jelképesen egy áruló társáról, talán Ahitófelről beszélt, aki a tanácsadója volt (2Sá 15:12). Jézus Iskariót Júdásról mondta ezt. Ebben a szövegkörnyezetben ez alatt a kifejezés alatt egy álnok tettet kell érteni, mely bajba sodorhatja azt, aki ellen a sarkat felemelik.

János: A héber Jehó·chá·nánʹ magyar megfelelője, és a jelentése ’Jehova kegyes volt’; ’Jehova könyörületes volt’. Az evangélium írója nincsen megnevezve. Ám az i. sz. II. és III. századra a könyvet széles körben János apostolnak tulajdonították. Amikor az evangéliumban a János név szerepel, az Keresztelő Jánosra vonatkozik. Ez alól csak a Jn 1:42 és 21:15–17 jelent kivételt, mivel ezekben a versekben Péter apjára utalt Jézus a János névvel. (Lásd a Jn 1:42-höz és 21:15-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.) Noha János apostol nincs név szerint megemlítve, rá és a testvérére, Jakabra úgy történik utalás, hogy „Zebedeus fiai” (Jn 21:2; Mt 4:21; Mr 1:19; Lk 5:10; lásd a Jn 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet). Az evangélium záró verseiben az író úgy nevezi magát, hogy „az a tanítvány, akit Jézus szeretett” (Jn 21:20–24), és jó okkal feltételezhetjük, hogy ez a kifejezés János apostolra vonatkozik. (Lásd a Jn 13:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

akit Jézus szeretett: Vagyis akit Jézus különösen szeretett. Ez az első alkalom abból az ötből, amikor egy bizonyos tanítványról azt olvashatjuk, hogy „akit Jézus szeretett” vagy „akit szeretett” (Jn 19:26; 20:2; 21:7, 20). Általában úgy vélik, hogy ez a tanítvány János apostol, Zebedeus fia és Jakab testvére (Mt 4:21; Mr 1:19; Lk 5:10). Az egyik oka ennek az állításnak, hogy ez az evangélium nem hivatkozik név szerint János apostolra, csak a Jn 21:2-ben említi meg Zebedeus fiait. Egy másik ok a Jn 21:20–24-ben található, ahol az „az a tanítvány, akit Jézus szeretett” kifejezés az evangélium írójára vonatkozik. Továbbá Jézus ezt mondta erről az apostolról: „És ha azt akarom, hogy életben maradjon, míg el nem jövök? Miért foglalkoztat ez téged?” Ez arra enged következtetni, hogy az, akiről itt szó van, sokkal tovább fog élni, mint Péter és a többi apostol – ami pontosan ráillik János apostolra. (Lásd a Jn címéhez és a Jn 1:6; 21:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

közvetlenül Jézus mellett: Szó szerint: „közvetlenül Jézus keblénél”. Ez a kifejezés arra utal, hogy hogyan telepedtek az emberek Jézus napjaiban egy étkezőasztal köré. A vendégek a bal oldalukon feküdtek, a bal kezükkel pedig egy párnán könyököltek. Egy vendég hátra tudott dőlni a mellette lévő barátjának a keblére vagy mellére, és így bizalmasan tudtak beszélgetni (Jn 13:25). Ha egy személy valakinek a keblénél volt, az arra utalt, hogy nagyon kedvelik egymást, jó barátai egymásnak. Minden bizonnyal ez a szokás áll Lukács és János szóhasználata mögött. (Lásd a Lk 16:22, 23-hoz és a Jn 1:18-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

az ünnepre: Ez minden bizonnyal a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely a pászka után kezdődött.

Kisgyermekeim: Az evangéliumokban nincs korábbi feljegyzés arról, hogy Jézus ezzel a kedveskedő kifejezéssel szólította volna meg a tanítványait. Az itt „kisgyermekek”-nek fordított te·kniʹon görög szó a teʹknon (gyermek) főnév kicsinyített alakja. A Keresztény görög iratokban a kicsinyített alak gyakran kedveskedésre vagy kötődésre utal. (Lásd a Szójegyzékben a „Kicsinyített alak” címszót.) Ezért ezt a kifejezést úgy is lehetne fordítani, hogy „drága gyermekek” vagy „szeretett gyermekek”. A Keresztény görög iratokban kilencszer fordul elő, és mindig a tanítványokra utal jelképes értelemben (Ga 4:19; 1Jn 2:1, 12, 28; 3:7, 18; 4:4; 5:21).

Új parancsolatot: A mózesi törvény előírta, hogy egy személy úgy szeresse az embertársát, mint önmagát (3Mó 19:18). Ez nem feltétlen jelentette azt, hogy valaki önfeláldozóan szeretett másokat, vagyis kész volt elmenni odáig, hogy az életét adja az embertársaiért. Jézus parancsolata „új” volt, vagyis korábban nem volt rá példa, mert ezt mondta: Ahogy én szeretlek titeket. Tökéletes példát mutatott a követőinek abban, hogy mit jelent önzetlenül szeretni és másokért élni, vagyis úgy szeretni, hogy akár arra is kész legyen valaki, hogy meghaljon másokért. Jézus élete és halála bemutatta, hogy mit foglal magában az új parancsolatban említett szeretet (Jn 15:13).

életemet: Vagy: „lelkemet”. A görög pszü·khéʹ szónak, melyet általában a „lélek” szóval adnak vissza, mindig a szövegkörnyezet határozza meg a jelentését. Itt Péter életére utal, melyről azt mondja, hogy kész feláldozni Jézusért. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

életedet: Vagy: „lelkedet”. A görög pszü·khéʹ szónak, melyet általában a „lélek” szóval adnak vissza, mindig a szövegkörnyezet határozza meg a jelentését. Itt Péter életére utal. (Lásd a Jn 13:37-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

a kakas: Mind a négy evangélium megemlíti, hogy a kakas megszólalt, de csak Márk beszámolója fűzi hozzá azt a részletet, hogy kétszer szólalt meg (Mt 26:34, 74, 75; Mr 14:30, 72; Lk 22:34, 60, 61; Jn 18:27). A Misna arra utal, hogy Jézus napjaiban tenyésztettek Jeruzsálemben kakasokat, ez pedig alátámasztja a Biblia szavait. A kakas valószínűleg nagyon korán kukorékolt.