Jób 24:1–25
24 Miért nem jelölt ki a Mindenható egy napot, amikor ítélkezik?+
Miért nem látják meg ezt a napot azok, akik őt ismerik?
2 Az emberek elmozdítják a határjelzőket,+nyájakat lopnak el, és a saját legelőikre viszik azokat.
3 Elhajtják az apátlan gyermekek szamarát,és zálogba veszik az özvegyek bikáját.+
4 Leszorítják a szegényeket az útról,és bujkálniuk kell előlük azoknak, akik segítségre szorulnak a földön.+
5 Ennivaló után kutatnak a szegények, mint a vadszamarak+ a pusztában,a kietlen síkságon keresnek élelmet a gyermekeiknek.
6 Mások földjén kénytelenek aratni,*és a gonoszok szőlőjében tallóznak*.
7 Meztelenül, ruhátlanul töltik az éjszakát,+takarójuk sincs a hidegben.
8 Bőrig áznak a hegyi zivatarokban,és menedék híján sziklába kapaszkodnak.
9 Még az emlőtől is elragadják az apátlan gyermeket,+és zálogba veszik a szegények ruháját.+
10 Meztelenül, ruhátlanul kénytelenek járni,és éhesen, miközben a kévét hordják.
11 A teraszos földek falai közt fáradoznak a nap hevében*,a présben szőlőt taposnak, mégis szomjaznak.+
12 A városban haldoklók nyögnek,a halálra sebzettek* segítségért kiáltanak,+Isten mégsem tartja ezt helytelennek*.
13 Vannak, akik lázadoznak a világosság ellen.+
Nem ismerik fel a világosság útjait,és nem járnak az ösvényein.
14 A gyilkos hajnalban kel fel,megöli a szegényt és azt, aki segítségre szorul,+éjjel pedig lop.
15 A házasságtörő szeme az alkonyatra vár,+így szólva: »Senki sem fog meglátni!«,+és eltakarja az arcát.
16 A sötétben betörnek* a házakba,nappal pedig bezárkóznak.
Nem ismerik a fényt.+
17 Hisz olyan nekik a reggel, mint a sűrű sötétség,a sűrű sötétség borzalmaihoz vannak hozzászokva.
18 Gyorsan elsodorja őket a víz.*
Földbirtokuk átkozott lesz,+nem térnek vissza a szőlőskertjükbe.
19 Miként a szárazság és a hőség felszárítja az olvadó havat,a sír* is elnyeli a vétkezőket.+
20 Elfelejti őket az anyjuk*, és férgek lakmároznak belőlük.
Nem emlékeznek rájuk többé.+
Összetörik az igazságtalanság, mint a fa.
21 Bántalmazzák a meddő asszonyt,és rosszul bánnak az özveggyel.
22 Isten* latba veti erejét, és elbánik azokkal, akiknek hatalmuk van.
Felkelnek ugyan, de nem biztos, hogy életben maradnak.
23 Isten* hagyja, hogy magabiztosak legyenek, és biztonságban érezzék magukat,+de szemmel tartja minden tettüket*.+
24 Felmagasztalják őket egy kis ideig, aztán nincsenek többé.+
Megalázzák őket,+ majd összegyűjtik őket, mint mindenki mást.
Levágják őket, mint a gabonakalász fejét.
25 Most tehát ki tudja rám bizonyítani, hogy hazug vagyok?
Vagy ki cáfolja meg a szavaimat?”
Lábjegyzetek
^ Esetleg: „a mezőn kénytelenek takarmányt gyűjteni”.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Esetleg: „olajat sajtolnak”.
^ Vagy: „sebzettek lelke”.
^ Esetleg: „Isten mégsem vádol senkit sem rosszal”.
^ Szó szerint: „beásnak”.
^ Szó szerint: „Gyors ő a víz színén.”
^ Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
^ Szó szerint: „az anyaméh”.
^ Szó szerint: „ő”.
^ Szó szerint: „ő”.
^ Szó szerint: „az útjaikat”.