Uram, taníts meg minket imádkozni: Csak Lukács említi meg, hogy egy tanítvány ezt kérte. Erre az imáról szóló beszélgetésre úgy 18 hónappal azután került sor, hogy Jézus elmondta a hegyi beszédet, melyben megtanította a tanítványainak a mintaimát (Mt 6:9–13). Az említett tanítvány feltehetőleg nem volt jelen akkor, ezért Jézus kedvesen elismételte neki a mintaima lényeges pontjait. Az ima a zsidók életének és imádatának szerves része volt, továbbá a Héber iratok is sok imát tartalmaz a Zsoltárok könyvében és egyéb helyeken. Ezért úgy tűnik, hogy a tanítvány nem azt kérte, hogy olyasmire tanítsák meg, amiről semmi fogalma sem volt, vagy amit még nem tett volna korábban. Kétségtelen, hogy a judaizmus vallási vezetőinek a szertartásos imáit is jól ismerte. Viszont nyilvánvalóan megfigyelte, hogyan imádkozik Jézus, és észrevette, hogy mekkora különbség van a rabbik álszent imája és Jézus imája között (Mt 6:5–8).

Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: A 2b–4-ig terjedő versekben található ima a mintaima lényegét tartalmazza, melyet Jézus úgy 18 hónappal korábban tanított a hegyi beszédben (Mt 6:9b–13). Érdemes megjegyezni, hogy nem szóról szóra ismételte meg az imát, ez pedig azt mutatja, hogy nem egy liturgikus imát vezetett be, melyet gépiesen kellene ismételgetni. Emellett, amikor Jézus és a tanítványai a későbbiekben imádkoztak, akkor nem ragaszkodtak szigorúan a mintaimában szereplő szavakhoz vagy megfogalmazáshoz.

legyen megszentelve: Lásd a Mt 6:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

neved: Lásd a Mt 6:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Jöjjön el a királyságod: Lásd a Mt 6:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

a kenyerünket a napi szükségletünk szerint: Sok szövegkörnyezetben a „kenyér”-nek fordított héber és görög szavak azt jelentik, hogy ’eledel’ (1Mó 3:19, lábj.). Jézus azt fejezte ki ezzel, hogy Isten szolgái bizalommal kérhetik tőle, hogy gondoskodjon róluk – nem rengeteg, hanem az adott napra elegendő élelemmel. Ez a kérés Istennek azt a parancsát juttatja észbe, hogy az izraeliták a csoda útján kapott mannából csak egynapi adagot gyűjtsenek (2Mó 16:4). Az itt használt kérés szóhasználata hasonló, de nem egyforma azzal, amire Jézus úgy 18 hónappal korábban tanította meg a tanítványait a hegyi beszédben (Mt 6:9b–13). Ez arra utal, hogy Jézusnak nem az volt a szándéka, hogy az emberek szóról szóra ismételgessék ezt az imáját (Mt 6:7). Amikor Jézus fontos dolgokat ismételt el – ahogy azt ebben az esetben is tette az imával kapcsolatban –, akkor az volt a célja, hogy azok is hasznot merítsenek a szavaiból, akik nem voltak jelen más alkalmakkor. Azoknak pedig, akik korábban is jelen voltak, eszébe juttatta a főbb gondolatokat.

aki ellenünk vétkezik: Szó szerint: „aki az adósunk.” Ha valaki bűnt követ el egy másik személy ellen, akkor az adósa lesz, vagyis kötelezettsége lesz vele szemben, és ezért kérnie kell a bocsánatát. Jézus a mintaimában, melyet a hegyi beszédben mondott el, eredetileg a bűneink szó helyett az adósság szót használta. (Lásd a Mt 6:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) A megbocsátnak fordított görög szó jelentése szó szerint ’elenged’, vagyis arra utal, hogy valaki elenged egy tartozást, és nem várja el, hogy visszafizessék azt neki.

ne vigyél minket kísértésbe: Lásd a Mt 6:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret: Ahogy a szemléltetésből is látszik, a közel-keleti kultúrában a vendéglátás egy olyan kötelesség, melynek az emberek szívesen tesznek eleget. Bár ez a vendég váratlanul, éjfélkor érkezett, talán az akkori bizonytalan utazási körülmények miatt, a vendéglátója kötelességének érezte, hogy élelemről gondoskodjon a számára, még akkor is, ha ezért a szomszédját ilyen későn kellett zavarnia.

Ne zavarj: A szemléltetésben szereplő szomszéd nem azért vonakodott segíteni, mert barátságtalan volt, hanem mert már nyugovóra tért. Sok házban, különösen a szegényekében, csak egyetlen nagy helyiség volt. Így ha a családfő felkelt volna, azzal mindenkit zavart volna, az alvó gyermekeit is.

elszántsága: Az itt használt görög szót úgy is lehet fordítani szó szerint, hogy „szerénytelenség” vagy „szégyentelenség”. De ebben a szövegkörnyezetben eltökéltségre vagy tántoríthatatlanságra utal. Jézus szemléltetésében a férfi nem szégyelli és nem is vonakodik kitartóan kérni azt, amire szüksége van. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ugyanilyen kitartónak kell lenniük az imában (Lk 11:9, 10).

állandóan kérjetek. . . keressetek. . . zörgessetek: Lásd a Mt 7:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

ti, bár bűnösök vagytok: Lásd a Mt 7:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

mennyivel inkább: Lásd a Mt 7:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Belzebubnak: Feltehetően a Baál-Zebub szó egyik változata, amelynek jelentése: ’a legyek tulajdonosa (ura)’. Ezt a Baált imádták a filiszteusok Ekronban (2Ki 1:3). Néhány görög kéziratban a Beelzebul, illetve Beezebul szerepel, melyek valószínűleg azt jelentik, hogy ’fenséges lakhely tulajdonosa (ura)’, ha azonban a nem bibliai héber zeʹvel (ganéj) szón alapuló szójátékról van szó, akkor azt jelentik, hogy ’a ganéj tulajdonosa (ura)’. A Lk 11:18 jól mutatja, hogy ez Sátánra, a démonok fejedelmére, vagyis uralkodójára utaló megnevezés.

család: Lásd a Mr 3:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

Isten szelleme: Szó szerint: „Isten ujja”. Máté evangéliumában egy korábbi, hasonló beszélgetés van feljegyezve, mely szerint Jézus „Isten szelleme”, vagyis tevékeny ereje által űzi ki a démonokat (Mt 12:28).

tisztára söpörve: Egyes kéziratok itt így fogalmaznak: „üresen, tisztára söpörve”, de számos korai hiteles kézirat a főszövegben található megfogalmazást támasztja alá. Mivel a Mt 12:44-ben, ahol Jézus hasonló kijelentést tett, az „üresen”-nek fordított görög szó is szerepel, egyes tudósok úgy vélik, hogy másolók toldották be azt Lukács beszámolójába, hogy összhangban legyen Máté beszámolójával.

Jónás jelét: Jézus korábban már használta a „Jónás jele” kifejezést, és elmagyarázta, hogy a halálára és a feltámadására utal (Mt 12:39, 40). Jónás ahhoz hasonlította azt, hogy „három nap és három éjjel” után kiszabadult a hal gyomrából, mintha a sírból támasztották volna fel (Jón 1:17–2:2). Jézus feltámasztása a szó szerinti sírból ugyanolyan valóságos lesz, mint az, hogy Jónás kijött a hal gyomrából. Jézus három nap valamennyi részéig halott volt, majd feltámadt, de a keményszívű bírálói még ekkor sem hittek benne. Jónás amiatt is jelül szolgált, hogy bátran prédikált, ami arra indította Ninive lakosait, hogy megbánják a bűneiket (Mt 12:41; Lk 11:32).

Dél királynője: Lásd a Mt 12:42-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

lámpát: Lásd a Mt 5:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

kosár: Lásd a Mt 5:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

A test lámpása a szem: Lásd a Mt 6:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

egyetlen dologra összpontosít: Lásd a Mt 6:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

irigy: Lásd a Mt 6:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

mosakodik meg: Vagyis mosakodik meg szertartásszerűen. A görög ba·ptiʹzó szó (’bemerít’; ’bemárt’), mely a leggyakrabban a keresztények keresztelkedésével kapcsolatban használatos, itt a zsidó hagyományokban gyökerező szertartásos mosakodások számtalan formájára utal. (Lásd a Mr 7:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

amik belülről fakadnak: Mivel Jézus a következő versben az igazságosság és a szeretet fontosságát emeli ki (Lk 11:42), ezért itt a szív tulajdonságaira utalhat. Ahhoz, hogy egy jótett valóban irgalmas legyen, belülről, egy szerető és készséges szívből kell fakadnia.

irgalmas adományokat: Lásd a Mt 6:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

tizedet a mentából, a rutából és minden más kerti növényből: A mózesi törvény meghagyta, hogy az izraelitáknak a termésük után tizedet kell fizetniük (3Mó 27:30; 5Mó 14:22). Bár a törvény konkrétan nem mondta ki, hogy az olyan növények tizedét is meg kellene fizetni, mint amilyen a menta és a ruta, de Jézus nem ellenezte ezt a hagyományt. Inkább azért feddte meg az írástudókat és a farizeusokat, mert a törvény apró részleteivel foglalkoztak ahelyett, hogy a törvény mögött meghúzódó alapelvekre figyeltek volna, például az igazságosságra és Isten szeretetére. Amikor Jézus később egy hasonló kijelentést tett, mely a Mt 23:23-ban van feljegyezve, a mentát, a kaprot és a köményt említette meg.

elöl levő ülőhelyeket: Lásd a Mt 23:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

piactereken: Lásd a Mt 23:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

azok a sírok, amelyek nehezen észrevehetők: Vagy: „a jeltelen sírok”. A zsidó sírok általában nem voltak díszesek vagy hivalkodók. Ahogy a versből is látszik, némelyik annyira észrevehetetlen volt, hogy az emberek talán nem is tudták, hogy rajtuk járnak, és ezzel szertartásilag tisztátalanok lesznek. A mózesi törvény tisztátalannak tekintette azokat, akik hozzáértek bármihez, ami egy halotthoz kapcsolódott, tehát az a személy, aki egy ilyen észrevehetetlen sírra lépett, hét napig szertartásilag tisztátalannak számított (4Mó 19:16). A zsidók minden évben fehérre meszelték a sírokat, hogy jobban észre lehessen venni őket, és ne lépjenek rájuk. Ebben a szövegkörnyezetben Jézus nyilvánvalóan arra utalt, hogy azokra, akik egy társaságban vannak a farizeusokkal, és jó embereknek tartják őket, a tudtukon kívül hatással van a farizeusok romlott viselkedése és tisztátalan gondolkodása. (Lásd a Mt 23:27-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Isten bölcsen ezt mondta: Szó szerint: „Isten bölcsessége ezt mondta”. Az ezt követő szavak itt Istennek vannak tulajdonítva, egy másik alkalommal viszont Jézus tett egy hasonló kijelentést (Mt 23:34).

a világ megalapítása óta: A „megalapítás” szó görög megfelelőjét a Héb 11:11-ben a „fogan” igével fordítják a „gyermeket foganjon” kifejezésben. Itt „a világ megalapítása” kifejezésben feltehetően Ádám és Éva gyermekeinek a születésére utal. Jézus a világ megalapítását Ábellel kapcsolja össze, aki nyilvánvalóan az első megváltható ember volt, és az első, akinek a neve „a világ megalapításától fogva” be van írva az élet tekercsébe (Jel 17:8; Lk 11:50, 51; lásd a Mt 25:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

Ábel vérétől egészen Zakariás véréig: Lásd a Mt 23:35-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

az oltár és a ház között: A „ház”, vagyis a templom, arra az épületre utal, melyben a szenthely és a szentek szentje volt. A 2Kr 24:21 szerint Zakariást „Jehova házának udvarán” ölték meg. Az égőáldozati oltár a belső udvarban volt, a szentély bejárata előtt. (Lásd a B8-as függ.-et.) Ez összhangban van azzal, hogy Jézus szerint hol került sor a gyilkosságra.

az Isten ismeretére nyíló ajtó kulcsát: Szó szerint: „az ismeret kulcsát”. A Bibliában az, ha valaki kulcsokat kapott – akár szó szerint, akár jelképes értelemben –, azt jelentette, hogy bizonyos mértékű hatalmat bíztak rá (1Kr 9:26, 27; Ézs 22:20–22). Ezért a „kulcs” szó a hatalom és a felelősség jelképe lett. Úgy tűnik, ebben a szövegkörnyezetben az „ismeret” az Istentől származó ismeretre utal, mivel Jézus a vallásvezetőkhöz beszélt, akik törvénytudók voltak. Arra kellett volna használniuk a hatalmukat, hogy pontosan megismertessék az emberekkel Istent, azáltal hogy megmagyarázzák nekik Isten szavát, feltárva a jelentését. A Mt 23:13-ban Jézus ezt mondta a vallásvezetőkről: „Bezárjátok az egek királyságának a kapuját az emberek előtt.” Ezt figyelembe véve a bemegy kifejezés arra utal, hogy valaki bejut Isten királyságába. Mivel a vallásvezetők nem segítettek az embereknek pontosan megismerni Istent, elvették tőlük a lehetőséget, hogy helyesen értsék Isten Szavát, és bejussanak Isten királyságába.

hevesen rátámadtak: Ez a kifejezés utalhat arra, hogy valaki körül tolonganak, de úgy tűnik, itt inkább a vallásvezetők gyűlöletét jelzi, akik mindenáron meg akarták félemlíteni Jézust. Az itt használt görög ige a Mr 6:19-ben úgy van fordítva, hogy „haragot táplál”, és azt érzékelteti, hogy Heródiás mennyire gyűlölte Keresztelő Jánost.