Zsoltárok 10:1–18
ל [lámedh]
10 Miért állsz oly távol, ó, Jehova?
Miért rejtőzködsz a nyomorúság idején?+
2 A gonosz öntelten üldözi a védtelent,+de áldozatul esik saját cselszövéseinek, melyeket kieszelt+.
3 A gonosz az önző vágyaival* dicsekszik,+és áldja a kapzsi embert;*נ [nún]megveti Jehovát.
4 A gonosz az ő fölényessége miatt nem keresi Istent;ez minden gondolata: „Nincs Isten.”+
5 Sikeres mindabban, amit tesz,+ám ítéleteidet fel nem foghatja;+kigúnyolja minden ellenségét.
6 Ezt mondja magában: „Nem ingok meg soha,nemzedékről nemzedékresem ér baj engem.”+
פ [pé]
7 Szája tele átokkal, hazugsággal és fenyegetéssel,+nyelvével bánt és sérteget+.
8 Lesben áll a falvak közelében;rejtekhelyéről öli meg az ártatlant.+
ע [ajin]
Szemei a szerencsétlen áldozatot keresik.+
9 Leselkedik rejtekén, mint oroszlán a búvóhelyén*.+
Leselkedik, hogy elkapja a védtelent.
Elkapja a védtelent, összehúzva hálóját.+
10 Összetöri és leteríti az áldozatot,a szerencsétlen a karmai* közé esik.
11 Ezt mondja magában: „Isten elfeledte,+elfordult tőle,sosem veszi észre.”+
ק [qóf]
12 Cselekedj, ó, Jehova!+ Ó, Isten, mutasd meg hatalmadat!+
Ne feledkezz meg a védtelenekről!+
13 Miért veti meg Istent a gonosz?
Ezt mondja magában: „Nem fogsz felelősségre vonni.”
ר [rés]
14 De te látod a bajt és a nyomorúságot.
Figyelsz, és kezedbe veszed az ügyeket.+
Hozzád fordul a szerencsétlen áldozat,+te segítesz az árvának*+.
ש [sín]
15 Törd el a gonosznak és a rossznak karját,+hogy amikor keresed gonoszságát,semmit se találj már.
16 Jehova a király örökkön örökké.+
Kivesztek a földről a nemzetek.+
ת [táw]
17 Ám a szelídek kérését meghallod, ó, Jehova!+
Megerősíted szívüket,+ és odafigyelsz rájuk+.
18 Igazságot szolgáltatsz az árvának, és annak, aki összetört,+hogy ne okozzon többé rettegést nekik a földi halandó+.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „lelkének vágyával”.
^ Esetleg: „és a kapzsi ember magát áldja”.
^ Vagy: „bozótban”.
^ Vagy: „erős karmai”.
^ Vagy: „apátlan gyermeknek”.