Zsoltárok 12:1–8
A karmesternek: seminitre* hangolt. Dávid éneke.
12 Ments meg engem, ó, Jehova, mert eltűntek a hűségesek,az emberek között nincs már, akiben meg lehetne bízni.
2 Hazugságot szólnak egymásnak;hízelegnek ajkukkal*, és megtévesztenek másokat*.+
3 Jehova kiirtja mind a hízelgő ajkakatés az öntelten dicsekvő nyelvet,+
4 azokat, akik ezt mondják: „Nyelvünkkel diadalmaskodunk.
Úgy szólunk az ajkunkkal, ahogy az nekünk tetszik.Ki parancsolhat nekünk?”+
5 „Az elnyomottak sanyargatása miatt,a szegények sóhajtozása miatt+tettre kelek – így szól Jehova. –
Megvédem őket azoktól, akik megvetően bánnak velük.”
6 Jehova szavai tiszták,+olyanok, mint az agyagkemencében* finomított ezüst, hétszeresen megtisztítva.
7 Te megőrzöd őket, ó, Jehova!+
Örökre megóvod mindegyiküket e nemzedéktől.
8 A gonoszok szabadon járnak-kelnek,mert az emberek a romlottságot magasztalják*.+
Lábjegyzetek
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Szó szerint: „sima ajakkal beszélnek”.
^ Vagy: „kettős szívvel beszélnek”.
^ Esetleg: „földön felállított olvasztókemencében”.
^ Vagy: „támogatják”; „mozdítják elő”.