Zsoltárok 22:1–31
A karmesternek: „A hajnali szarvas”* szerint. Dávid éneke.
22 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?+
Miért nem sietsz a megmentésemre?
Miért nem hallod meg jajkiáltásomat?+
2 Istenem, kiáltok nappal, de nem felelsz,+és éjjel sem hallgatok.
3 Te szent vagy,+körülövez téged* az Izraeltől jövő dicséret.
4 Benned bíztak apáink,+bíztak, és te megmentetted őket+.
5 Hozzád kiáltottak, és megmenekültek,benned bíztak, és nem csalódtak*.+
6 De én féreg vagyok, nem ember,gúnyolnak* az emberek, és a nép megvet.+
7 Akik csak látnak, csúfot űznek belőlem,+gúnyosan mosolyognak, és csóválják fejüket+:
8 „Jehovára bízta magát. Mentse meg hát ő!
Szabadítsa meg, ha egyszer oly kedves neki!”+
9 Te hoztál elő az anyaméhből,+te segítettél, hogy biztonságban legyek anyám karjaiban.
10 A te gondjaidra bíztak engem születésemtől fogva,anyám méhétől fogva te vagy Istenem.
11 Ne maradj távol tőlem, mert közel a nyomorúság,+és nincs senki más, aki segítene.+
12 Fiatal bikák sokasága kerít be,+Básán hatalmas bikái vesznek körül engem+.
13 Kitátják ellenem szájukat,+mint az ordító oroszlán, mely darabokra tépi áldozatát+.
14 Kiöntettem, mint a víz,csontjaim mind kificamodtak.
Szívem hasonló a viaszhoz,+elolvad bensőm mélyén.+
15 Kiszáradt az erőm, akár egy cserépdarab,+nyelvem ínyemhez tapad;+a halál porába juttatsz engem+.
16 Mert ellenségeim körém gyűlnek, mint a kutyák,+a gonosztevők falkája fog körül engem+.
Oroszlán módjára vetik rá magukat kezemre és lábamra.+
17 Megszámlálhatom minden csontomat.+
Ők csak néznek és bámulnak rám.
18 Elosztják maguk között a ruháimat,és sorsot vetnek rájuk.+
19 De te, ó, Jehova, ne maradj távol tőlem!+
Te vagy az én erősségem, siess a segítségemre!+
20 Ments meg engem* a kardtól,értékes életemet* a kutyák karmai* közül+!
21 Ments meg az oroszlán szájából+ és a vadbikák* szarvaitól;válaszolj, és ments meg!
22 Hirdetem nevedet az én testvéreimnek,+dicsérlek téged a gyülekezetben+.
23 Ti, akik Jehovát imádjátok*, dicsérjétek őt!
Jákob utódai*, dicsérjétek őt mindnyájan!+
Tiszteljétek őt mind, Izrael utódai*!
24 Mert nem vette semmibe, nem hagyta figyelmen kívül az elnyomottnak szenvedését,+nem rejtette el arcát előle+.
Meghallotta, amikor segítségért kiáltott hozzá.+
25 Téged dicsérlek a nagy gyülekezetben;+teljesítem fogadalmaimat azok előtt, akik téged imádnak*.
26 Esznek a szelídek, és jóllaknak;+dicsérik Jehovát, akik őt keresik+.
Élvezzétek az életet* örökké!
27 Megemlékezik Jehováról az egész föld, és hozzá fordul.
Meghajol előtted a nemzetek minden családja.+
28 Mert Jehováé a királyság,+ő uralkodik a nemzetek fölött.
29 Esznek majd a föld gazdagjai* mindnyájan, és meghajolnak;térdre borulnak előtte mind, akik porba szállnak,senki sem tarthatja életben magát*.
30 Leszármazottaik* fogják szolgálni őt;Jehováról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek.
31 Eljönnek, és hirdetik igazságosságát.
Elmondják a születendő népnek, hogy mit tett ő.
Lábjegyzetek
^ Valószínűleg egy dallamra vagy zenei stílusra utal.
^ Vagy: „körbeveszi trónodat”.
^ Vagy: „nem szégyenültek meg”.
^ Vagy: „gyaláznak”.
^ Vagy: „lelkemet”.
^ Szó szerint: „egyetlenemet”, mely a lelkére, vagyis az életére utal.
^ Szó szerint: „keze”.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Szó szerint: „magva”.
^ Szó szerint: „magva”.
^ Szó szerint: „félitek”.
^ Szó szerint: „félnek”.
^ Szó szerint: „éljen a szívetek”.
^ Szó szerint: „kövérei”.
^ Vagy: „a lelkét”.
^ Szó szerint: „egy mag”.