Zsoltárok 30:1–12
Ének. A ház felavatásának dala. Dávidtól.
30 Magasztallak, ó, Jehova, mert megmentettél* engem,nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak felettem.+
2 Ó, Jehova Istenem, segítségért kiáltottam hozzád, és te meggyógyítottál.+
3 Ó, Jehova, a sírból* emeltél föl engem*.+
Életben tartottál, és megkíméltél attól, hogy a verembe* szálljak.+
4 Énekeljetek dicséreteket* Jehovának, ti hűségesei!+
Adjatok hálát szent nevének*+;
5 mert haragja csak egy pillanatig tart,+de jóindulata élethosszig+.
Este betérhet a sírás, de reggel jön az örömkiáltás.+
6 Amikor gondtalan volt az életem, ezt mondtam:
„Nem ingok meg soha.”
7 Ó, Jehova, míg jóindulatodat élveztem, olyan erőssé tettél, mint egy hegy.+
De amikor elrejtetted arcodat, megrettentem.+
8 Hozzád, ó, Jehova, hozzád kiáltottam.+
Jehova kegyéért esedeztem.
9 Mit ér az, ha meghalok,* és alászállok a verembe*?+
Dicsér-e téged a por?+ Hirdeti-e hűségedet?+
10 Hallgass meg, ó, Jehova, és légy kegyes hozzám!+
Ó, Jehova, légy a segítőm!+
11 Kesergésemet táncra fordítottad,levetted zsákruhámat, és örömmel ruházol fel,
12 hogy dicséretet énekeljek* neked, és ne hallgassak.
Ó, Jehova Istenem, örökké dicsérlek téged!
Lábjegyzetek
^ Vagy: „fölemeltél”.
^ Vagy: „seolból”. Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „lelkem”.
^ Vagy: „sírba”.
^ Vagy: „zenéljetek”.
^ Szó szerint: „emlékezetének”.
^ Szó szerint: „mit ér a vérem”.
^ Vagy: „sírba”.
^ Vagy: „énekeljen dicsőségem”.