Eszter 7:1–10
7 A király meg Hámán+ tehát elment Eszter királyné lakomájára.
2 A király ismét így szólt Eszterhez a lakoma második napján, miközben felszolgálták a bort: „Mi a kérésed, Eszter királyné? Megkapod! Mi a kívánságod? Még ha a királyságom felét kéred is, megkapod!”+
3 Eszter királyné így felelt: „Ha elnyertem a jóindulatodat, ó, király, és ha jónak látja a király, kérlek, óvd meg az életemet*, és könyörgök, kíméld meg a népemet+.
4 Mert eladtak bennünket,+ engem és a népemet, hogy megsemmisítsenek, megöljenek és elpusztítsanak.+ Ha csak rabszolgáknak adtak volna el minket, akkor hallgatnék. De nem szabad, hogy ez a pusztítás megtörténjen, mert az a királynak is kárt okozna.”
5 Ahasvérus király ekkor ezt kérdezte Eszter királynétól: „Ki az? Hol az az ember, aki ilyet merészel tenni?”
6 Eszter így felelt: „Az ellenfél és az ellenség nem más, mint ez a gonosz Hámán!”
Hámán ekkor megrettent a királytól és a királynétól.
7 A király dühében otthagyta a lakomát, és a palota kertjébe ment. Hámán pedig felállt, hogy az életéért* könyörögjön Eszter királynénál, mert felismerte, hogy a király már elhatározta, hogy megbünteti őt.
8 A király visszatért a palota kertjéből a házba, ahol a lakomát tartották, Hámánt pedig épp arra a fekhelyre borulva találta, amelyen Eszter volt. A király ezért így kiáltott fel: „Hát még a királynét is megerőszakolja a saját házamban?” Amint ezek a szavak elhagyták a király száját, betakarták Hámán arcát*.
9 Hárbona,+ a király egyik udvari tisztviselője ezt mondta: „Hámán egy oszlopot is készített Márdokeusnak,+ akinek a szavai megmentették a királyt+. Az oszlop ott áll Hámán házánál, 50 könyök* magas.” Erre a király így szólt: „Akasszátok fel rá!”
10 Így hát felakasztották Hámánt arra az oszlopra, amelyet Márdokeusnak készített, és a király haragja lecsillapodott.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „a lelkemet”.
^ Vagy: „a lelkéért”.
^ Az az ókori szokás, hogy betakarták valakinek az arcát, a megszégyenülését és feltehetően a vesztét jelentette.
^ Kb. 22,3 m. Lásd: B14-es függ.