Ez az állítás igaz, jóllehet a Héber–arámi iratok a és a Keresztény görög iratok egyetlen eredeti bibliai kézirata sem maradt fenn napjainkig. De akkor hogyan lehetünk olyan biztosak abban, hogy a Biblia, melyet ma a kezünkben tartunk, hűen adja vissza az eredeti ihletett írások tartalmát?

A Héber iratokkal kapcsolatban a választ részben egy ősi hagyomány adja meg, melyet Isten vezetett be, aki azt mondta, hogy a szöveget le kell másolni. b Például Jehova arra utasította Izrael királyait, hogy készítsenek maguknak egy másolatot az írott törvényről (5Mózes 17:18). Továbbá Jehova azzal bízta meg a lévitákat, hogy őrizzék meg a törvényt, és tanítsák meg arra a népet (5Mózes 31:26; Nehémiás 8:7). Miután a zsidók száműzetése véget ért Babilonban, létrejött a másolók, vagyis írnokok (szóférek) egy csoportja (Ezsdrás 7:6, lábjegyzetek). Idővel ezek az írnokok számos másolatot készítettek a Héber iratok 39 könyvéről.

Az évszázadok során az írnokok nagy gonddal másolták le ezeket a könyveket. A középkorban zsidó írnokok egy csoportja, akiket maszorétákként ismertek, továbbvitte ezt a hagyományt. A legrégebbi teljes maszoréta kézirat a Leningrádi kódex, mely i. sz. 1008-ból vagy 1009-ből származik. Ám a XX. század közepén  mintegy 220 bibliai kéziratot vagy töredéket fedeztek fel a holt-tengeri tekercsek között. Ezek a bibliai kéziratok több mint ezer évvel régebbiek, mint a Leningrádi kódex. A holt-tengeri tekercsek és a Leningrádi kódex összehasonlítása egy fontos dologra világít rá: noha a holt-tengeri tekercsek megfogalmazása némiképp eltér a Leningrádi kódexétől, ezek az eltérések nincsenek hatással az üzenetre.

És mit mondhatunk a Keresztény görög iratok 27 könyvéről? Ezeket a könyveket először Jézus Krisztus néhány apostola és korai tanítványa írta le. A korai keresztények követték a zsidó írnokok hagyományát, ezért másolatokat készítettek ezekről a könyvekről (Kolosszé 4:16). Bár a római császár, Diocletianus és mások igyekeztek megsemmisíteni minden korai keresztény kiadványt, több ezer ókori töredék és kézirat maradt fenn napjainkig.

A keresztény írásokat más nyelvekre is lefordították. A Biblia korai fordításai olyan ókori nyelveken készültek el, mint az etióp, grúz, kopt, latin, örmény és szír.

Az ókori bibliai kéziratokról készített másolatok közül nem mindegyiknek egyezik meg a megfogalmazása. De akkor honnan tudhatjuk, hogy mit tartalmazott az eredeti szöveg?

A helyzetet ahhoz lehetne hasonlítani, mintha egy tanár megkérne 100 tanulót, hogy másolja le egy könyvnek egy fejezetét. Ha később el is veszne az eredeti fejezet, a 100 másolat összehasonlításából akkor is kiderülne, hogy mi volt az eredeti szöveg. Noha fennállna a lehetősége, hogy a tanulók elkövetnek néhány hibát a másolás során, rendkívül kevés az esélye annak, hogy pontosan ugyanazokat kövessék el. Ehhez hasonlóan, amikor a tudósok összehasonlítják a rendelkezésükre álló ókori bibliai könyvek több ezer töredékét és másolatát, meg tudják állapítani a másolási hibákat, és meg tudják határozni az eredeti szóhasználatot.

Mennyire lehetünk biztosak abban, hogy az eredeti bibliai szövegek gondolatai pontosan jutottak el hozzánk? A Héber iratok szövegével kapcsolatban egy tudós, William H. Green megjegyezte: „Bizton állíthatjuk, hogy egyetlen más ókori könyv sem jutott el hozzánk ekkora pontossággal!” A Keresztény görög iratokról, az úgynevezett Újszövetségről pedig F. F. Bruce bibliatudós ezt írta: „Az Újszövetségre vonatkozóan sokkal több bizonyítékunk van,  mint sok klasszikus szerző írásait illetően, pedig a klasszikus művek hitelességét senkinek sem jut eszébe kétségbe vonni.” Még hozzátette: „Ha az Újszövetség világi írások gyűjteménye lenne, senki sem merné kétségbe vonni annak hitelességét.”

A héber szöveg: A Héber iratok új világ fordítása (New World Translation of the Hebrew Scriptures) (1953–1960) a Rudolf Kittel által készített Biblia Hebraicán alapul. Azóta a héber szöveg újabb kiadásai, a Biblia Hebraica Stuttgartensia és a Biblia Hebraica Quinta már magukban foglalják a holt-tengeri tekercsek és más ókori kéziratok vizsgálatán alapuló legújabb kutatási eredményeket. Ezeknek a tudományos műveknek a főszövege megegyezik a Leningrádi kódexével, a lábjegyzetek pedig összehasonlításul olyan megfogalmazásokat tartalmaznak, melyeket más forrásokból vettek, mint amilyen a szamaritánus Pentateuchus, a holt-tengeri tekercsek, a görög Septuaginta, az arámi targumok, a latin Vulgata és a szír Pesitta. Az Új világ fordítás revideált változatának készítésekor megvizsgálták mind a Biblia Hebraica Stuttgartensiát, mind a Biblia Hebraica Quintát.

A görög szöveg: A XIX. század végén két tudós, B. F. Westcott és F.J.A. Hort összehasonlították a meglévő bibliai kéziratokat és töredékeket, és összeállították a görög alapszöveget, melyről úgy tartották, hogy a leginkább összhangban van az eredeti írásokkal. A XX. század közepén az Új világ fordítást készítő bizottság erre az alapszövegre támaszkodott a fordítása elkészítésekor. Más korai papiruszokat is felhasználtak, melyek az i. sz. II. és III. századból származnak. Azóta pedig még több papirusz áll rendelkezésre. Ezenkívül az olyan alapszövegek, melyeket például Nestle és Aland, valamint a Bibliatársulatok Világszövetsége készített, a legújabb tudományos munkákat tükrözik vissza. Ezeknek a kutatásoknak az egyes eredményeit beépítették a revideált kiadásba.

Ezeket az alapszövegeket figyelembe véve nyilvánvaló, hogy a Keresztény görög iratok egyes versei, melyek olyan régebbi fordításokban szerepelnek, mint a King James Version, valójában későbbi másolók által kerültek be a szövegbe, és sosem alkották az ihletett Írások részét. De mivel a bibliafordításokban általánosan elfogadott versfelosztást már a XVI. században kialakították, ezért ezeknek a verseknek a kihagyása most a legtöbb Biblia versszámozásában hézagokat eredményez. Ezek a versek a Máté 17:21; 18:11; 23:14; Márk 7:16; 9:44, 46; 11:26; 15:28; Lukács 17:36; 23:17; János 5:4; Cselekedetek 8:37; 15:34; 24:7; 28:29 és a Róma 16:24. A revideált kiadásban ezeket a verseket lábjegyzettel jelöltük azokon a helyeken, ahol kihagytuk őket.

 Ami a Márk 16. fejezetének hosszú befejezését (9–20. vers), a Márk 16. fejezetének rövid befejezését és a János 7:53–8:11-ben található szövegrészt illeti, egyértelmű, hogy egyik sem volt benne az eredeti kéziratokban. Ezért ezeket a nem hiteles szövegeket nem tartalmazza a revideált kiadás. c

Néhány további helyen is változtattunk a megfogalmazáson, hogy összhangban legyen azzal, amiről a tudósok általánosan úgy vélik, hogy a leghitelesebben tükrözi az eredeti írásokat. Például egyes kéziratok szerint a Máté 7:13-ban ez áll: „Menjetek be a szűk kapun, mert a széles kapu és a tágas út a pusztulásba visz, és sokan mennek be azon.” Az Új világ fordítás korábbi kiadásában a „széles” szó utáni „kapu” nem szerepelt a szövegben. Ám a kéziratok további tanulmányozása alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a „kapu” benne volt az eredeti szövegben. Ezért a jelenlegi kiadás tartalmazza ezt. Még sok hasonló finomítás történt. De ezek nem jelentősek, és egyik sem változtatja meg Isten Szavának fő üzenetét.