1Mózes 22:1–24

  • Isten azt mondja Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot (1–19.)

    • Ábrahám utódai által áldást nyer a föld minden nemzete (15–18.)

  • Rebeka családja (20–24.)

22  Ezek után az igaz Isten próbára tette+ Ábrahámot, és így szólt hozzá: „Ábrahám!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok!”  Majd Isten ezt mondta: „Vedd, kérlek, a te fiadat, az egyetlen fiadat, akit annyira szeretsz,+ Izsákot+. Menj el Mórija+ földjére, és mutasd be égőáldozatként az egyik hegyen, melyet majd kijelölök neked.”  Ábrahám erre kora reggel fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját és a fiát, Izsákot. Fát hasogatott az égőáldozathoz, és útnak indult arra a helyre, melyet az igaz Isten kijelölt neki.  Ábrahám a harmadik napon felnézett, és meglátta azt a helyet a távolból.  Ekkor ezt mondta a szolgáinak: „Maradjatok itt a szamárral, én és a fiam pedig felmegyünk oda, hogy imádjuk Istent, és utána visszatérünk hozzátok.”  Ábrahám ezután fogta az égőáldozathoz való fát, és feltette a fiára, Izsákra. Ő maga pedig a tüzet és a kést* vitte, és ők ketten továbbmentek.  Izsák ezután így szólt az apjához, Ábrahámhoz: „Apám!” Az így felelt: „Tessék, fiam!” Ő így folytatta: „Itt van a tűz és a fa, de hol van az égőáldozatnak való juh?”  Ábrahám erre ezt mondta: „Maga Isten fog gondoskodni az égőáldozatnak való juhról+, fiam.” És mentek együtt tovább.  Végül elérték a helyet, amelyet az igaz Isten kijelölt Ábrahámnak. Ő ott oltárt épített, majd szép rendben rátette a fát. Megkötözte fiának, Izsáknak a kezét és a lábát, és az oltárra tette őt, a farakás tetejére.+ 10  Ábrahám ekkor fogta a kést*, hogy megölje a fiát.+ 11  Ám Jehova angyala így szólt hozzá az égből: „Ábrahám, Ábrahám!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok!” 12  Az angyal így folytatta: „Ne bántsd a fiút, és ne tégy vele semmit sem, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, hiszen nem tagadtad meg tőlem a fiadat, az egyetlenedet.”+ 13  Ábrahám ekkor felnézett, és látta, hogy tőle nem messze fennakadt a bozótban egy kos a szarvánál fogva. Erre odament, fogta a kost, és bemutatta égőáldozatként a fia helyett. 14  És Ábrahám Jehova-Jirének* nevezte el azt a helyet. Ezért mondják még ma is: „Jehova gondoskodni fog az ő hegyén arról, amire szükség van.”+ 15  Jehova angyala másodszor is szólt az égből Ábrahámhoz: 16  „Ez Jehova kijelentése: »Magamra esküszöm,+ hogy amiért így cselekedtél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet,+ 17  bizony megáldalak téged, és sok utódot* adok neked. Annyian lesznek, mint az ég csillagai, és mint a homokszemek a tengerparton.+ Az utódod* birtokba fogja venni az ellenségei kapuját*.+ 18  És az utódod*+ által nyer áldást a föld minden nemzete,+ mert hallgattál a szavamra.«” 19  Ábrahám ezután visszatért a szolgáihoz, és együtt visszamentek Beér-Sebába+. És Ábrahám továbbra is Beér-Sebában lakott. 20  Ezek után ezt a hírt vitték Ábrahámnak: „Milka fiúkat szült Náhornak+, a testvérednek: 21  Úct, az elsőszülöttjét, és Búzt, annak öccsét, majd Kemuelt, Arám apját, 22  valamint Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Betuelt+.” 23  Betuel lánya volt Rebeka+. Ezt a nyolc fiút szülte Milka Náhornak, Ábrahám testvérének. 24  Náhor másodfelesége, Reúma is szült fiúkat: Tebáhot, Gahamot, Tahást és Maákát.

Lábjegyzetek

Vagy: „ölőkést”.
Vagy: „ölőkést”.
Jel.: ’Jehova gondoskodni fog (róla)’; ’Jehova majd figyelmet fordít (rá)’.
Szó szerint: „magot”.
Szó szerint: „magod”.
Vagy: „városait”.
Szó szerint: „magod”.