4Mózes 32:1–42
-
Letelepedés a Jordántól keletre (1–42.)
32 Rúben+ és Gád+ fiainak nagyon sok állatuk lett, és látták, hogy Jázer+ földje és Gileád földje jó hely az állattartásra.
2 Ezért Gád és Rúben fiai odamentek Mózeshez, Eleázár paphoz és a közösség fejedelmeihez, és ezt mondták nekik:
3 „Atarót, Dibon, Jázer, Nimra, Hesbon+, Elealé, Sebám, Nébó+ és Béon+,
4 a föld, melyet Jehova meghódított Izrael közössége előtt,+ jó az állattartásra, és a szolgáidnak sok állatuk van.+”
5 Így folytatták: „Legyél irántunk jóindulattal, és hadd kapják meg a szolgáid ezt a földet! Ne kelljen átkelnünk a Jordánon.”
6 Mózes ekkor ezt válaszolta Gád és Rúben fiainak: „Míg ti itt maradtok, addig a testvéreitek menjenek háborúba?
7 Miért akarjátok visszariasztani Izrael népét attól, hogy átmenjenek arra a földre, melyet Jehova nekik fog adni?
8 Ezt tették az elődeitek, amikor elküldtem őket Kádes-Barneából, hogy nézzék meg a földet.+
9 Amikor felmentek Eskol völgyéig+, és megnézték a földet, visszariasztották Izrael népét attól, hogy bemenjenek arra a földre, melyet Jehova nekik akart adni.+
10 Jehova dühös lett azon a napon, és megesküdött+:
11 »Azok a 20 éves és annál idősebb férfiak, akik feljöttek Egyiptomból, nem látják meg a földet,+ amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak,+ mert nem követtek engem teljes szívvel.
12 Csak Káleb+, a kenizita Jefunné fia, és Józsué+, Nún fia fogja azt meglátni, mert ők teljes szívvel követték Jehovát.+«
13 Jehova ezért dühös lett Izraelre, és a pusztában vándoroltatta őket 40 éven át,+ míg meg nem halt az az egész nemzedék, mely olyat tett, ami gonosz Jehova szemében.+
14 Most pedig ti, bűnösök, olyanok vagytok, mint az elődeitek! Csak fokozzátok Jehova lángoló haragját Izrael ellen!
15 Ha elfordultok tőle, és nem követitek őt, akkor ő is újra otthagyja majd a népet a pusztában, ti pedig az egész nép vesztét okozzátok.”
16 Később odamentek Mózeshez, és ezt mondták neki: „Hadd építsünk itt kőaklokat az állatainknak és városokat a gyermekeinknek.
17 De továbbra is készen állunk a harcra,+ és az izraeliták élén leszünk, míg el nem visszük őket a helyükre, eközben pedig a gyermekeink megerősített városokban laknak, védve az ország lakóitól.
18 Nem térünk vissza a házunkba, míg minden egyes izraelita meg nem kapta a földjét mint örökséget.+
19 Mi ugyanis nem a Jordán másik oldalán kapunk örökséget, mint ti, hanem a mi örökségünk a Jordán keleti oldalán van.+”
20 Mózes így felelt nekik: „Ha megteszitek, hogy felfegyverkeztek Jehova előtt a harcra,+
21 ha mindannyian felfegyverkeztek, és átmentek a Jordánon Jehova előtt, míg ki nem űzi az ellenségeit maga elől,+
22 és ha leigázzátok azt a földet Jehova előtt,+ akkor visszatérhettek,+ és nem tart majd bűnösnek titeket Jehova és Izrael. Ekkor a tiétek lesz ez a föld Jehova előtt.+
23 De ha ezt nem teszitek meg, akkor vétkeztek Jehova ellen, és tudjátok meg, hogy felelni fogtok a bűnötökért.
24 Építhettek városokat a gyermekeiteknek és aklokat a nyájaitoknak,+ de amit megígértetek, azt tegyétek meg!”
25 Ekkor Gád és Rúben fiai ezt mondták Mózesnek: „Szolgáid mindent úgy tesznek, ahogy az urunk parancsolja.
26 A gyermekeink, a feleségeink, az állataink és minden háziállatunk ott marad Gileád városaiban,+
27 szolgáid azonban, mindenki, aki felfegyverkezett, hogy harcoljon Jehova előtt, átkelnek,+ ahogy az urunk mondja.”
28 Mózes ekkor elmondta a rájuk vonatkozó parancsot Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, valamint a nemzetségfőknek, akik Izrael törzseinek az élén álltak.
29 Ezt mondta nekik: „Ha Gád és Rúben fiai, mindenki, aki felfegyverkezett a harcra Jehova előtt, átkel veletek a Jordánon, és leigázzátok a földet, akkor adjátok nekik Gileád földjét.+
30 De ha nem fegyverkeznek fel, és nem kelnek át veletek, akkor köztetek kell letelepedniük, Kánaán földjén.”
31 Erre Gád és Rúben fiai ezt válaszolták: „Megtesszük, amit Jehova mondott a szolgáidnak.
32 Felfegyverkezünk, és átmegyünk Jehova előtt Kánaán földjére,+ de az örökségünk a Jordánnak ezen az oldalán lesz.”
33 Ekkor Gád fiai, Rúben fiai+ és József fiának, Manassénak a fél törzse+ megkapta Mózestől Szihonnak+, az amoriták királyának a királyságát és Ógnak+, Básán királyának a királyságát. Odaadta nekik ezt a területet a rajta lévő városokkal és a városokat körülvevő földekkel együtt.
34 És Gád fiai felépítették* Dibont+, Atarótot+, Aróert+,
35 Atrót-Sofánt, Jázert+, Jogbehát+,
36 Bét-Nimrát+ és Bét-Háránt+, a megerősített városokat, valamint építettek kőaklokat a nyájaiknak.
37 Rúben fiai pedig felépítették Hesbont+, Elealét+, Kirjátaimot+,
38 Nébót+, Baál-Meont+ – ezeknek a neve megváltozott – és Sibmát. Új nevet adtak a városoknak, amelyeket újra felépítettek.
39 Manassé fiának, Mákirnak+ a fiai Gileád ellen vonultak, elfoglalták, és kiűzték az ott lévő amoritákat.
40 Mózes a mákiritáknak, Manassé fiainak adta Gileádot, akik le is telepedtek ott.+
41 A Manassé törzséből való Jáir is harcba vonult, és elfoglalta a sátorfalvaikat, és Havvót-Jáirnak* nevezte el azokat.+
42 Nóbah is harcba vonult, és elfoglalta Kenátot és a környező városokat*, és elnevezte azt a saját nevéről Nóbahnak.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „újra felépítették”.
^ Jel.: ’Jáir sátorfalvai’.
^ Vagy: „és annak alárendelt városait”.
