Ezékiel 12:1–28
12 Jehova újra szólt hozzám:
2 „Embernek fia! Lázadó nép között laksz. Van szemük, hogy lássanak, de nem látnak, van fülük, hogy halljanak, de nem hallanak,+ mert lázadó nép ez.+
3 Te pedig, embernek fia, készíts magadnak egy csomagot, mintha száműzetésbe mennél. Majd nappal, amikor látnak téged, menj el száműzetésbe. Menj el száműzetésbe az otthonodból egy másik helyre a szemük láttára. Talán észrevesznek, bár lázadó nép ez.
4 Hozd ki a csomagodat – melyet a száműzetésre készítettél össze – fényes nappal a szemük láttára. Te pedig este menj ki, amikor látnak téged, mint egy olyan valaki, akit száműzetésbe visznek.+
5 A szemük láttára fúrj egy lyukat a falba, és azon keresztül vidd ki a csomagodat.+
6 Vedd a válladra azt, amikor látnak téged, és vidd ki a sötétben. Takard el arcodat, hogy ne lásd a földet, mert előjellé teszlek Izrael népe számára+.”
7 Én pedig a parancs szerint jártam el. Kivittem nappal a csomagomat, mint valami száműzetésre való csomagot, aztán este egy lyukat fúrtam a falba a kezemmel. És amikor sötét lett, kivittem a vállamon a szemük láttára.
8 Reggel aztán Jehova újra szólt hozzám:
9 „Embernek fia! A lázadó nép, Izrael népe nemde ezt kérdezte tőled: »Mit csinálsz?«
10 Mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’A Jeruzsálemben levő fejedelemről+ szól ez a kijelentés, és Izrael egész népéről, amely a városban van.’«
11 Így szólj: »Én vagyok az előjel számotokra.+ Amit én tettem, az fog velük is történni. Száműzetésbe, fogságba mennek.+
12 A közöttük levő fejedelem a vállán viszi majd a csomagját, és kimegy a sötétben. Lyukat fúr a falba, és azon keresztül viszi ki a csomagját.+ Eltakarja az arcát, hogy ne lássa a földet.«
13 Én pedig kivetem rá hálómat, és foglyul esik vadászhálómban.+ Majd elviszem őt Babilonba, a káldeusok földjére, de nem fogja látni azt. Ott fog meghalni.+
14 Mindazokat, akik körülötte vannak, a segítőit és a csapatait, szétszórom minden irányba,+ és kardot rántok, hogy üldözzem őket.+
15 Megtudják, hogy én vagyok Jehova, amikor szétszélesztem őket a nemzetek közé, és szétszórom őket az országokba.
16 Néhány embert azonban megkímélek közülük a kardtól, az éhínségtől és a járványos betegségtől, hogy beszélhessenek minden utálatos szokásukról a nemzetek között, ahová mennek. És megtudják, hogy én vagyok Jehova.”
17 Jehova ismét szólt hozzám:
18 „Embernek fia! Remegve edd a kenyeredet, és nyugtalanul, aggodalommal idd a vizedet.+
19 Így szólj az ország népéhez: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova Jeruzsálem lakosainak Izrael földjén: ’Aggodalommal fogják enni kenyerüket, és borzadva isszák vizüket, mert a földjük teljesen pusztává lesz+ minden lakójának erőszakossága miatt+.
20 A lakott városok romba dőlnek, az ország pedig pusztaság lesz;+ és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.+’«”
21 És Jehova újból szólt hozzám:
22 „Embernek fia! Mi ez a mondás köztetek Izraelben: »Csak múlnak a napok, és minden látomás semmivé lesz.«+
23 Ezért mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Megszüntetem ezt a mondást, és nem mondogatják majd többé Izraelben.’« Még ezt is mondd meg nekik: »Közelednek a napok,+ amikor minden látomás valóra válik.«
24 Mert nem lesz többé semmiféle hamis látomás, sem hízelgő* jóslat Izrael népe körében.+
25 »’Mert én, Jehova fogok beszélni. Bármit jelentek is ki, késedelem nélkül megvalósul.+ A ti napjaitokban+ szólok majd, ó, lázadó nép, és véghez is viszem azt’ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.«”
26 Jehova ismét szólt hozzám:
27 „Embernek fia! Izrael népe ezt mondja: »Még sok idő van hátra a látomásig, amelyet lát, és a távoli jövőről prófétál.«+
28 Ezért mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’„Egyetlen kijelentésem sem késik el. Bármit mondok is ki, az megvalósul” – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.’«”
Lábjegyzetek
^ Vagy: „megtévesztő”.
