Héberek 13:1–25

  • Buzdító szavak és üdvözletek búcsúzóul (1–25.)

    • „Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről” (2.)

    • A házasság legyen tiszteletre méltó (4.)

    • Engedelmeskedjünk azoknak, akik vállalják a vezetést (7., 17.)

    • Ajánljunk fel dicséretáldozatot (15–16.)

13  Továbbra is szeressétek egymást testvérként!+  Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről*,+ mert így egyesek a tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül.+  Gondoljatok azokra, akik börtönben vannak,*+ mintha ti is börtönben lennétek velük,+ és azokra is, akikkel rosszul bánnak, hiszen ti is testben vagytok*.  A házasság legyen mindenki szemében tiszteletre méltó, és a házasélet beszennyezetlen,+ mert Isten meg fogja ítélni azokat, akik szexuális erkölcstelenséget* követnek el vagy házasságtörők.+  Életmódotok mentes legyen a pénz szeretetétől,+ és elégedjetek meg azzal, amitek van.+ Mert ő megmondta: „Soha nem hagylak cserben, és soha nem hagylak magadra.”+  Úgyhogy igen bátrak lehetünk, és elmondhatjuk: „Jehova* az én segítőm, nem félek. Mit árthat nekem ember?”+  Ne feledkezzetek meg azokról, akik vállalják köztetek a vezetést,+ akik Isten szavát szólták nektek, és miközben figyelitek, mit eredményez a viselkedésük, legyen olyan hitetek, mint nekik.+  Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.  Ne vezessenek félre benneteket különféle és idegen tanítások! Mert jobb, ha a szívet a ki nem érdemelt kedvesség erősíti meg, mint ha az étel*, amely nem válik azok javára, akik túl nagy fontosságot tulajdonítanak neki.+ 10  Olyan oltárunk van, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátornál látnak el szent szolgálatot.+ 11  Azoknak az állatoknak a testét, melyeknek a vérét a főpap beviszi a szent helyre bűnért való áldozatként, a táboron kívül égetik el.+ 12  Ezért Jézus is a városkapun kívül szenvedett,+ hogy megszentelje saját vérével a népet+. 13  Menjünk hát ki hozzá a táboron kívülre, és viseljük el a szégyent, melyet ő is elviselt,+ 14  mert itt nincs maradandó városunk, viszont nagyon várjuk azt, amelyik eljön.+ 15  Mindig őáltala ajánljunk fel Istennek dicséretáldozatot,+ vagyis az ajkaink gyümölcsét,+ amelyekkel nyilvánosan hirdetjük Isten nevét.+ 16  Ezenfelül ne feledkezzetek meg arról, hogy jót tegyetek, és megosszátok másokkal, amitek van,+ mert az ilyen áldozatok nagyon kedvére vannak Istennek.+ 17  Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést,+ és rendeljétek alá magatokat nekik,+ mert ők őrködnek felettetek*, mint akik számot fognak adni erről.+ Így ezt örömmel teszik majd, és nem sóhajtozva, ami a károtokra lenne. 18  Kitartóan imádkozzatok értünk, mert bízunk benne, hogy tiszta* lelkiismeretünk van, mivel mindenben becsületesek akarunk lenni.+ 19  Főleg azért buzdítalak titeket arra, hogy imádkozzatok értünk, hogy így minél hamarabb visszatérhessek hozzátok. 20  A béke Istene pedig – aki egy örök szövetség vérével visszahozta a halottak közül a juhok nagy pásztorát,+ Jézust, a mi Urunkat – 21  adjon meg nektek mindent, ami szükséges ahhoz, hogy az akaratát tudjátok tenni, és indítson minket arra Jézus Krisztus által, hogy azt tegyük, ami igen kedves a szemében. Övé legyen a dicsőség örökkön örökké! Ámen. 22  Buzdítalak pedig titeket, testvérek, hogy türelmesen figyeljetek ezekre a bátorító szavakra, hisz rövid levelet írtam nektek. 23  Szeretném, ha tudnátok, hogy testvérünket, Timóteuszt szabadon engedték. Ha hamar megjön, akkor ő is velem lesz, amikor újra látlak titeket. 24  Adjátok át üdvözletemet mindazoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és az összes szentnek. Az Itáliában+ levők üdvözletüket küldik nektek. 25  Ki nem érdemelt kedvesség legyen mindnyájatokkal!

Lábjegyzetek

Vagy: „arról, hogy kedvesen bánjatok az idegenekkel”.
Szó szerint: „a megkötözöttekre”.
Esetleg: „mintha velük együtt szenvednétek”.
Mármint az étellel kapcsolatos szabályok.
Vagy: „a lelketek felett”.
Szó szerint: „jó”.