Lukács 20:1–47
20 Egyik nap, mialatt a templomban tanította a népet, és hirdette a jó hírt, a magas rangú papok és az írástudók a vénekkel odamentek,
2 és ezt kérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket! És ki adta neked ezt a hatalmat?”+
3 Ezt felelte nekik: „Én is felteszek nektek egy kérdést, és ti mondjátok meg nekem:
4 Istentől* vagy emberektől kapta János a hatalmat, hogy kereszteljen?”
5 Erre így tanakodtak maguk között: „Ha azt mondjuk: »Istentől«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek Jánosnak?«
6 Ha viszont azt mondjuk: »emberektől«, az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve róla, hogy János próféta volt+.”
7 Így hát azt felelték, hogy nem tudják, honnan.
8 Jézus ekkor így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”
9 Ezután ezt a szemléltetést mondta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett,+ majd kiadta szőlőműveseknek, és hosszabb időre külföldre utazott.+
10 A megfelelő időszakban elküldött egy rabszolgát a szőlőművesekhez, hogy adjanak neki a termésből. A szőlőművesek azonban megverték a rabszolgát, és üres kézzel küldték el.+
11 Ő pedig megint elküldött hozzájuk egy rabszolgát. Azt is megverték, megalázták*, és üres kézzel küldték el.
12 De ő elküldött egy harmadikat is; ezt is megsebesítették, és kidobták.
13 Erre a szőlő tulajdonosa ezt mondta: »Mit tegyek? Elküldöm a szeretett fiamat.+ Őt valószínűleg meg fogják becsülni.«
14 Amikor meglátták a szőlőművesek, így tanakodtak egymás között: »Ez az örökös. Öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!«
15 Azzal kidobták a szőlőn kívülre, és megölték.+ Mit tesz hát velük a szőlő tulajdonosa?
16 Eljön, és megöli ezeket a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.”
Amikor ezt hallották, így szóltak: „Ez nem történhet meg!”
17 Ő pedig rájuk tekintett, és ezt mondta: „Mit jelent akkor ez, ami meg van írva: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő*.«+
18 Mindenki, aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát.+ Akire pedig a kő esik rá, azt a kő zúzza össze.”
19 Az írástudók és a magas rangú papok pedig azon igyekeztek, hogy még abban az órában elfogják, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy rájuk gondolva mondta ezt a szemléltetést.+
20 Gondosan szemmel tartották őt, és kiküldtek embereket, akiket titokban felbéreltek, hogy azok igazságosnak tettetve magukat, belekössenek abba, amit mond,+ és így átadhassák a kormányzatnak és a kormányzónak*.
21 Azok pedig ezt kérdezték tőle: „Tanító, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy részrehajló, hanem az igazságnak megfelelően tanítod Isten akaratát.
22 Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy sem?”
23 Ő azonban átlátott a ravaszságukon, és így szólt hozzájuk:
24 „Mutassatok nekem egy dénárt*! Kinek az arcképe és felirata van rajta?” Ezt mondták: „A császáré.”
25 Ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát mindenképpen fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré,+ Istennek pedig, ami Istené.”+
26 Nem tudtak tehát olyasmit mondatni vele, amiért bevádolhatták volna a nép előtt, hanem ámulva a válaszán, hallgattak.
27 Odamentek azonban némelyek a szadduceusok közül, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás,+ és ezt kérdezték tőle:+
28 „Tanító, Mózes ezt írta nekünk: »Ha valakinek meghal a testvére, és hátrahagyja a feleségét, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az özvegyet, és ő gondoskodjon utódról a testvérének.«+
29 Volt hát hét testvér. Az első megházasodott, de gyermektelenül halt meg.
30 Így aztán a második,
31 majd a harmadik vette el az asszonyt. Hasonlóképpen mind a hét; meghaltak, de nem hagytak hátra gyermekeket.
32 Végül meghalt az asszony is.
33 A feltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.”
34 Jézus így szólt hozzájuk: „Ennek a világrendszernek* a gyermekei nősülnek, és férjhez adják őket,
35 de akiket méltónak tartanak arra, hogy az eljövendő világrendszerben éljenek, és feltámadjanak a halottak közül, azok nem nősülnek, és férjhez sem adják őket+.
36 Sőt meg sem halhatnak többé, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, mivel fel fognak támadni.
37 Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is feltárta a tövisbokorról szóló beszámolóban, ahol Jehovát* »Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének« hívja.+
38 Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek őneki*.+”
39 Válaszképpen némelyek az írástudók közül így szóltak: „Tanító, jól beszéltél.”
40 Mert nem volt többé bátorságuk hozzá, hogy akár egyetlen kérdést is feltegyenek neki.
41 Ő pedig megkérdezte tőlük: „Hogyhogy azt mondják, hogy a Krisztus Dávidnak a fia?+
42 Maga Dávid mondja ugyanis a Zsoltárok könyvében: »Így szólt Jehova* az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon,
43 míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem*+.’«
44 Dávid tehát az Urának hívja őt; de hogy lehet akkor a fia?”
45 Azután, mialatt az egész nép figyelt, ezt mondta a tanítványainak:
46 „Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben szeretnek járni-kelni, és kedvelik azt, ha az emberek üdvözlik őket a piactereken, kedvelik az elöl levő* ülőhelyeket a zsinagógákban és a főhelyeket a vacsorákon,+
47 és akik hasznot húznak az özvegyekből, és elveszik a javaikat,* és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak. Ezek súlyosabb ítéletben fognak részesülni.”
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „égből”.
^ Vagy: „meggyalázták”.
^ Szó szerint: „a szeglet feje”.
^ Szó szerint: „a kormányzó hatalmának”.
^ Lásd: B14-es függ.
^ Vagy: „kornak”. Lásd: Szójegyzék.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Vagy: „az ő szemszögéből nézve”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Vagy: „lábad zsámolyává nem teszem”.
^ Vagy: „a legjobb”.
^ Szó szerint: „akik felemésztik az özvegyek házát”.
