Arisztotelész írt a biológiáról, csillagászatról, etikáról, jogról, költészetről, logikáról, mágnesességről, metafizikáról, mozgásról, művészetről, nyelvről, örömről, politikáról, pszichológiáról, retorikáról, valamint a lélekről, melyet halandónak tartott. Hírnevét azonban elsősorban a biológiáról és a logikáról szóló munkáinak köszönheti.

Az ókori görög tudósok a megfigyelőképességükre, a következtetéseikre és a logikájukra hagyatkozva magyarázták a természeti jelenségeket. Az általuk nyilvánvaló igazságoknak tartott dolgokból indultak ki, és úgy hitték, ha szigorúan ezekre alapozzák az érveiket, akkor helyes megállapításra juthatnak.

Ezt az elméletet követve számos helytálló következtetést vontak le, például azt is, hogy a világegyetemben rendezettség uralkodik. Ám az volt a gond, hogy a megfigyeléseik közben pusztán az érzékszerveikre hagyatkozhattak. Ez pedig olyan akadály volt, mely miatt sok ragyogó elme, köztük Arisztotelész is tévútra jutott. Azt hitték például, hogy a bolygók és a csillagok a föld körül keringenek. Akkoriban ezt magától értetődőnek tekintették.  „Úgy tűnt, hogy a józan ész logikája és a megfigyelések is a görögök földközéppontú világnézetét igazolják” (The Closing of the Western Mind).

Ez a téves nézet nem járt volna komoly következményekkel, ha megmarad pusztán a tudomány keretein belül. De nem ez történt.

A középkori „keresztény” Európában Arisztotelész néhány elméletét általánosan elfogadottnak és helyesnek tartották. Római katolikus teológusok, különösképpen Aquinói Tamás (kb. 1224–1274), Arisztotelész nézeteit a teológiájukba olvasztották. Így Arisztotelésznek az az elképzelése, hogy a föld mozdulatlan, és a világegyetem középpontjában van, katolikus dogmává vált. Ezt a tanítást protestáns vallásvezetők is elfogadták, például Kálvin és Luther, akik szerint ez bibliai megállapítás. (Lásd a „ Félremagyarázták a Bibliát” című részt.)

„Néhány területen [Arisztotelész tanításai] és a katolicizmus között tulajdonképpen már nem lehetett különbséget tenni” – mondja Charles Freeman író. Ezért mondják sokan, hogy Aquinói Tamás katolikussá „keresztelte” Arisztotelészt. A valóságban azonban – Freeman szerint – „Aquinói Tamás tért át az arisztotelianizmusra”. És azt mondhatnánk, hogy bizonyos mértékig a katolikus egyház is így tett. Ennek az lett a következménye, hogy Galileit, az olasz csillagászt és matematikust – aki a megfigyelései alapján azt merte állítani, hogy a föld a nap körül kering – az inkvizíció elé állították, és arra kényszerítették, hogy vonja vissza az állítását. * Érdekes módon Arisztotelész felismerte, hogy a tudomány előrehaladtával az elméletek kiigazításra szorulnak. Bárcsak az egyházak is így gondolkodtak volna!