AMIKOR Jehova Isten a gyermekszülés kiváltságát adományozta az emberi családnak, micsoda ajándék volt az! Egy aranyos kisbaba érkezését várhatta volna egy boldog, egymást szerető házaspár, ölelő karokkal, akik készek dédelgetni és gondozni házassági kapcsolatuk e picike gyümölcsét. És a gyermekek életének kibontakozásával további örömöknek nézhetett volna elébe a család.

De Ádám és Éva bűne tragikus következményeket hozott az emberi faj születendő gyermekeire. Bűne miatt az első anyára az az átok nehezedett, hogy fizikai fájdalmak és gyötrelmek közepette szüli majd meg gyermekeit. És a bűnös környezet miatt, amelybe leszármazottaik kerültek, a gyermekek világrahozása félelmetes kihívást jelentett az anyának. Ezért a mai bonyolult világban nem meglepő, ha egy gyermek fogantatását sokszor nem kíséri öröm. De mi a Teremtő nézete a meg nem született gyermekkel kapcsolatban? Vajon megváltoztatta Isten a nézetét pusztán azért, mert az emberek erkölcsi felfogása folyton változik e tekintetben? Semmiképpen! Nézete változatlan, és most is ugyanúgy törődik a világ meg nem született gyermekeivel, mint régebben.

Az Írások egyértelműen kijelentik, hogy az anyaméhben egy különálló emberi lény fejlődik. Az élet a fogantatással kezdődik. Világrajövetelkor csupán az ember szeme elé tárul a gyermek, akit Isten már korábban is látott. Ezékiel olyan „gyermekekről” beszél, „amelyek megnyitják az anyaméhet” (Ezékiel 20:26, NW). Jób ’anyja méhének ajtajáról’ beszél, és olyan kisdedeknek nevezi a koraszülötteket, akik ’világosságot nem láttak’ (Jób 3:10, 16).

Figyeld meg, milyen gyengéd figyelemmel kíséri Jehova Isten az anyaméhben fejlődő törékeny életet. Ezt mondta Jeremiásnak: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek” (Jeremiás 1:5). Dávid ezt  mondta: „Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már [embrió koromban, NW] látták szemeid” (Zsoltárok 139:15, 16, Ökumenikus fordítás). Jób Istent nevezi Annak, aki ’megteremtette anyja méhében. . . egyugyanaz formált bennünket anyánk ölében’ (Jób 31:15).

De vajon hogyan törődik Isten azzal a kétségbeesett állapotos anyával, aki nem akarja a gyermeket? Mindenki közül maga a Teremtő tudja legjobban, milyen súlyos felelősség szülőnek lenni. Ha egy várandós anya nehéz körülmények között inkább kihordja a gyermeket az isteni előírások iránti tiszteletből, nemde számíthat arra, hogy megáldja érte Isten? Helyes dolog, ha egy szülő imádkozik, sőt köteles is imádkozni Isten segítségéért, hogy boldog gyermeket nevelhessen. Szavában Isten már leíratta azokat a jó tanácsokat, amelyek a gyermeknevelésre vonatkoznak. A családi életben a bibliai alapelvek alkalmazása áldott gyümölcsökkel jár. A gyermekek istenfélelemben való felneveléséből származó örömök és jutalmak messze felülmúlják azokat az áldozatokat, amelyek a gyermekneveléssel járnak együtt, amit bármelyik büszke szülő hitelesen tanúsíthat is.

Másképpen tekinti-e Jehova a dolgokat, ha a kisbaba nemi erőszaknak vagy vérfertőző viszonynak a gyümölcse? Bár az anya ellen elkövetett erőszak bűncselekménynek minősül, a kisbaba mégsem okolható érte. Életének kioltása valójában újabb erőszakcselekmény lenne, vagyis erőszak viszonzása erőszakkal. Jehova biztosan tudja, milyen lelki traumán mennek keresztül az ilyen nők, és képes segíteni az édesanyának és a gyermeknek is, hogy kiegyensúlyozottan nézzenek szembe a következményekkel.

Mi a helyzet akkor, ha az orvos azt mondja egy terhes nőnek, hogy gyermekének kihordása veszélyezteti az életét? Dr. Alan Guttmacher kijelentette: „Ma már majdnem minden beteg sikeresen kihordhatja a gyermekét, hacsak nem szenved olyan halálos betegségben, mint a rák vagy a leukémia, mert ha igen, akkor az abortusz valószínűleg nem tudja meghosszabítani, még kevésbé megmenteni az életét.” A The Encyclopedia Americana kijelenti: „Mivel a legtöbb nő még súlyos egészségi állapotok közepette is biztonságosan ki tudja hordani a gyermekét, kevés abortuszt kell azért végrehajtani, hogy az anya életét megmentsék. A legtöbb terhességet azért szakítják meg, hogy így szabaduljanak meg a gyermektől.” Ezek a helyzetek tehát elég ritkák. De ha ilyen helyzet állna elő a szüléskor, akkor a szülőknek dönteni kell, ki maradjon életben: a gyermek vagy az édesanya. Ez a döntés a szülőkre tartozik.

Csoda-e hát, hogy az élet Teremtője világos útmutatást adott a nemzőképesség felhasználására? Szemében bűn az élet létrehozása, ha arról nem akarnak gondoskodni, miként bűn, az élet kioltása is.

Biztosak lehetünk, hogy a vita e rendszer végéig folytatódni fog. Ám az élet Teremtője, Jehova Isten és az ő törvényét tiszteletben tartók számára semmi sem kétséges ezen a téren. Az élet drága kincs – adomány, amelyet kezdettől fogva nagy szeretettel óvni és becsülni kell.