Olvasóink írják

Testsúly Szeretném teljes szívemből megköszönni a „Fiatalok kérdezik: Mit tegyek, hogy ne legyek a testsúlyom megszállottja?” (1999. május 22.) című cikket. Már egy ideje nem tudok másra gondolni, csak az alakomra és a súlyomra. Szégyellem magam, amikor tükörbe nézek, és nem akarok soha többé ráállni a mérlegre. Ám ennek a cikknek az elolvasása után már értem, hogy igazán a bensőnk számít.

L. R., Franciaország

Testi fogyatékosságok Az időm legnagyobb részét tolókocsiban töltöm. Feleségemnek krónikus fáradtság szindrómája van, és nagyon depressziós. A „Remény a mozgássérülteknek” (1999. június 8.) című cikksorozatból kitűnt, hogy a bánat természetes reakció, ha valakit súlyos veszteség ér. Ezenkívül az „Amikor a testi fogyatékosság minden formája megszűnik” című cikkben lévő képek valóságosabbá tették számomra, hogy a jövőben megszűnnek majd a testi fogyatékosságaink.

C. W., Egyesült Államok

Csupán négyéves voltam, amikor egy balesetben elvesztettem a bal lábfejemet. A cikksorozatotok segített, hogy megbirkózzak a gyakori depressziómmal. Kérlek titeket, folytassátok hasznos munkátokat, melyet az előítéletek leküzdéséért végeztek.

A. J. T. P., Brazília

Az embereknek meg kell tudniuk, hogy mint mindenkinek, a testi fogyatékos személyeknek is vannak érzéseik. Meg lehet bántani minket, és egyes személyek ezt meg is teszik. Az emberek néha úgy néznek ránk, mintha szörnyszülöttek lennénk, durva megjegyzéseket tesznek, vagy úgy csinálnak, mintha nem is léteznénk. A mozgássérült emberek nem ostobák, nem lusták és nem is tehetetlenek. Ha lehetőséget adnak rá, sokan közülünk tudnak főzni, takarítani, bevásárolni, családot nevelni, állást betölteni, sőt még járművet vezetni is. Egyebek között az segít kitartanom, hogy ismeretet szerzek Jehováról, és szerető, gyengéd bánásmódjáról. Még nem vagyok Jehova Tanúja, de remélem, hogy a jövőben az leszek.

A. G., Egyesült Államok

Értékesek vagyunk Isten szemében Gyakran vagyok depressziós, és értéktelennek érzem magam. Néha arra gondolok, hogy nem lenne szabad teljes idejű evangéliumhirdetőnek lennem, mert nem elég jó, amit teszek. „A Biblia nézőpontja: Értékes vagy Isten szemében!” (1999. június 8.) című cikk elolvasása után sokkal jobban éreztem magam. A cikk segített meglátnom, hogy Sátán minden igyekezetével azon van, hogy így érezzünk, mert szeretné, ha abbahagynánk a Jehovának végzett szolgálatunkat.

L. W., Kanada

A cikk nagyon vigasztaló volt. Mostanáig úgy éreztem, mintha Jehova nem hallgatná meg az imáimat. De a cikketek elolvasása óta jobban bízok Jehovában, és nőtt az önbizalmam is. Kérlek titeket, továbbra is jelentessetek meg ilyen vigasztaló cikkeket.

R. V. T., Belgium

Fájó tapasztalatok miatt vannak bennem sebek — hibákat követtem el, s ez megfosztott az önbecsülésemtől. Ma a Jehovával ápolt kapcsolatomnak és annak az ismeretnek köszönhetően, hogy Jehova szeretete minden emberi elképzelést felülmúl, boldog vagyok, és biztonságban érzem magam.

V. S. C., Brazília

Épp most hallgattam meg kazettán a cikket. Már úgy 44 éve vak vagyok. Még azután sem éreztem magam elég értékesnek, miután megkeresztelkedtem, és keresztény lettem. Ez a cikk mélyen megindított. Hálás vagyok Istennek, hogy nem úgy tekint ránk, ahogyan mi magunkra.

A. K., Olaszország

Egészen eddig gyötrő érzések kínoztak. De a cikk olvasása közben úgy éreztem, mintha Jehova szelíden beszélgetne velem. A gondolkodásmódot nagyon nehéz megváltoztatni, de igyekszem majd nem elfelejteni, mit mondott a cikk: „Jehova egy szerető szülőhöz hasonlóan »közel van« — állandóan éber, figyel, és kész segíteni (Zsoltárok 147:1, 3).”

F. K., Japán