Az apa nélküli családok legyőzhetik a nehézségeket

HA FOLYTATÓDIK a jelenlegi irányzat, nemsokára az lesz számunkra természetes, hogy nincsenek apák a családokban. Az Egyesült Államok Népjóléti Minisztériumának egyik beszámolója kijelenti: „Azok a gyermekek, akiket csak egy szülő nevel, általában rosszabb jegyeket kapnak, rosszabbul viselkednek, és az ilyen fiataloknak nagyobb arányban lesznek krónikus betegségeik és pszichiátriai rendellenességeik . . . Azoknál, akiket egyedül nevel az édesanyjuk, jóval nagyobb a veszélye a tizenéveskori szülésnek, a középiskolából való lemorzsolódásnak és a bebörtönzésnek.”

Nem csoda tehát, hogy a társadalomtudósok, családsegítők, pedagógusok, sőt még a politikusok is kétségbeesetten igyekeznek megállítani ezt az irányzatot. Nagyszabású összejöveteleket tartanak a férfiaknak, ahol arra ösztönzik őket, hogy büszkén vállalják az apaságot, és megerősítik bennük a családjuk iránti elkötelezettség érzését. Az apaságról szóló könyvek elárasztják a piacot. Arra is erőfeszítést tesznek, hogy rávegyék az apákat, hogy tegyenek eleget a kötelezettségeiknek. Az Egyesült Államokban a gyermektartást nem fizető apákat megbüntetik a bíróságokon, ostorozzák a televíziós tereferékben, sőt nyilvánosan megszégyenítik. Az effajta erőfeszítések azonban nem jártak valami nagy sikerrel.

Gyors megoldások

A gyors megoldások eredményei szintén kétesek. Egy elvált asszony például talán sietve újra férjhez megy abban a reményben, hogy így a gyermekének új apát tud szerezni. S bár az újbóli férjhezmenetelnek lehetnek előnyei, adódhatnak nehézségek is. A gyermekek olykor vonakodnak attól, hogy apaként fogadjanak egy új személyt, s van, hogy egyáltalán nem is fogadnak el valaki mást. Egy tanulmány feltárta, hogy „azoknak a lányoknak csaknem kétharmada, akiknek nevelőapjuk volt, még 19 éves kora előtt elhagyta az otthonát . . . míg a teljes családból származóknál ez az arány 50 százalék volt”. Még a sikeres nevelőszülős családokban is néha évekbe telik, mire a gyermekek elfogadják a nevelőapát. *

Ehhez hasonlóan nem lehet gyorsan megoldani azt a gondot sem, melyet a tizenévesek terhessége jelent. Ha egy fiatal nő például abortuszt végeztet el magán, áthágja Isten törvényét, és arra ítéli magát, hogy bezárja gyengéd könyörületének ajtaját azelőtt a kis élet előtt, mely a méhében fejlődik (2Mózes 20:13; 21:22, 23; Zsoltárok 139:14–16; vesd össze: 1János 3:17). Hogyne maradnának érzelmi sebek ezután? A gyermek örökbeadása sokak számára emberségesebb megoldásnak tűnik, de ez is érzelmi sebeket idézhet elő — mind az anyában, mind a gyermekben.

Nincsenek gyors megoldások, melyekkel véget  lehetne vetni az apátlan családokat sújtó nehézségeknek. Csak akkor lehetne megszüntetni a családokat jelenleg jellemző irányzatokat, ha az emberek készek lennének mélyreható változtatásokat tenni gondolkodásukban, szemléletmódjukban, viselkedésükben és erkölcsi értékrendjükben. A hangzatos beszédeknél és a népszerű pszichológiánál többre van szükség ahhoz, hogy az emberek ösztönözve érezzék magukat ilyen rendkívüli változtatások végrehajtására. Ez a „több” Isten Szavában, a Bibliában található. Végül is maga Isten léptette életbe a családi elrendezést (Efézus 3:14, 15). Ő mindenki másnál jobban tudja, mire van szükségük a gyermekeknek.

A bibliai alapelvek segítenek a családoknak megbirkózni a nehézségekkel

De vajon tényleg segíthet a Biblia azoknak a gyerekeknek, akik csonka családban élnek? Nem sérültek-e meg jóvátehetetlenül? Egyáltalán nem! E cikk elején idéztük az Egyesült Államok kormányának egyik beszámolóját, melyben felsoroltak jó néhány veszélyt, mellyel ezek a gyermekek szembenéznek. Jóllehet a beszámoló ijesztően ecsetelte a helyzetet, végül ezt a következtetést vonta le: „Noha állandóan bizonyítva látjuk az egyszülős családban élő gyermekek nagyobb veszélyeztetettségét, a kutatások azt mutatják, hogy e gyerekek többsége rendesen fejlődik.” Igen, kiküszöbölhető vagy legalábbis minimálisra csökkenthető annak következménye, ha valaki apa nélkül nő fel. Ez különösen igaz, ha a bibliai alapelveket alkalmazzák a gyermeknevelésben.

Ez a gyermekét egyedül nevelő szülőtől kemény munkát kíván meg — ami elsőre talán nyomasztónak tűnik. De ha valaki ebben a helyzetben van, megtanulhat teljesen Jehova Istenre támaszkodni (Példabeszédek 3:1, 2). A bibliai időkben néhány keresztény asszony elszomorító helyzetbe került, például özveggyé vált. Ezt mondja róluk a Biblia: „A valóban özvegy és magára hagyatott asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal” (1Timótheus 5:5). Emlékeznünk kell arra is, hogy Jehova az „apátlan fiúk atyjának” nevezi magát (Zsoltárok 68:6, NW). Biztosak lehetünk abban, hogy támogatni fogja az istenfélő asszonyok gyermeknevelésben tett erőfeszítéseit.

A gyermekekkel folytatott rendszeres házi bibliatanulmányozás lényeges ahhoz, hogy a gyermekek kiegyensúlyozott, érett felnőttekké cseperedjenek (5Mózes 6:6–9). Jehova Tanúi között sok, gyermekét egyedül nevelő szülő használja azokat a Biblián alapuló kiadványokat, melyek kimondottan a fiataloknak készültek, például a Fiatalok kérdései — Gyakorlatias válaszok című könyvet. * A könyvben található információ olyan erkölcsi irányelvekre tanítja a gyermekeket, melyek segíthetnek nekik elkerülni a szüleik hibáit. Ahogy a gyermekek egyre jobban megismerik Jehova Istent, kezdik majd megérteni, hogy van egy égi Atyjuk, aki mélységesen törődik velük (Zsoltárok 27:10). Ez képessé teheti őket arra, hogy felülemelkedjenek a magárahagyatottság érzésén. Egy nagy-britanniai lány, akinek a szülei elváltak, így emlékszik vissza: „Anyu mindvégig igyekezett belém csepegtetni, mennyire szükségem van az imára és a Jehovába vetett teljes bizalomra.  Így képessé váltunk arra, hogy megbirkózzunk a nehézségekkel.”

A szülő-gyermek kapcsolat fenntartása

A Biblia egyértelművé teszi, hogy a gyermeknek tisztelnie kell az anyját, és az apját is (2Mózes 20:12). S a válás nem vet véget az apa és a gyermek között lévő kapcsolatnak. Bár talán az anya volt férje nem él otthon, a gyermeknek még mindig javára válhat, ha bensőséges kapcsolatot ápol vele. * A gond az, hogy az anya talán haragszik az apára, és rossz néven veszi, ha az apa törődni akar a gyermekével. Hogyan tudnak az anyák felülkerekedni az effajta érzéseiken?

A Biblia jó tanácsot ad, amikor erre figyelmeztet: „Ügyelj magadra, hogy a düh ne késztessen téged rosszindulatú tettekre . . . Vigyázz, nehogy olyasmire add magad, ami káros” (Jób 36:18–21, NW). Meg kell hagyni, nem könnyű kedvesen beszélni olyasvalakivel, aki megbántott vagy elhagyott minket. De kérdezzük meg magunktól: „Megtanul-e egy lány bízni a férfiakban, ha állandóan azt hallja, milyen rossz az apja? Kitartó lesz-e egy fiú, illetve kifejleszthet-e férfias egyéniséget, ha büntetésként mindig ezt mondják neki: »Olyan vagy, mint az apád?« Vajon egészséges nézetük lesz a gyermekeknek a hatalomról, ha azt tanítják nekik, hogy vegyék semmibe az apjukat, vagy ha megakadályozzák, hogy találkozhassanak vele?” Egyértelműen káros hatású, ha aláássák a gyermekek apjukkal ápolt kapcsolatát.

Talán meglep, ha megtudod, hogy Biblia nem ítéli el a jogos felháborodást. „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek” — mondja a Biblia (Efézus 4:26). Nem az a bűn, ha valaki mérges, hanem ha „a harag, a gyűlölködés, a rosszindulat, az átkozódás” jellemző rá (Kolossé 3:8, Katolikus fordítás). Tehát ne szapuld a gyermek apját a gyermek jelenlétében. Ha úgy érzed, hogy hangot kell adnod a bosszúságodnak, akkor a Biblia tanácsát követve beszélj valakivel az ’elmédben lévő gyötrelemről’, de ez a valaki ne a gyermeked legyen, hanem mondjuk egy bizalmas barátod (Példabeszédek 12:24). Próbálj derűlátó szemléletmódot megőrizni, és ne időzz a múlton (Prédikátor 7:10). Ezzel nagyban csillapíthatod a benned felgyülemlett haragot.

Végezetül pedig emlékezz arra, hogy a Biblia azt parancsolja a gyermekeknek, hogy tiszteljék apjukat, még akkor is, ha az apa viselkedése hagy némi kívánnivalót maga után (Efézus 6:2, 3). Segíts hát gyermekeidnek tárgyilagosan látni az apjuk hibáit. Egy fiatal nő, aki csonka családban nőtt fel, ezt mondja: „Végül az segített az édesapámmal való megbékélésben, hogy kezdtem őt tárgyilagosan szemlélni, úgy mint esendő, tökéletlen embert.” Ha buzdítod gyermekeidet, hogy tiszteljék édesapjukat, segíthetsz nekik, hogy egészségesen szemléljék a te szülői hatalmadat is!

Az is fontos, hogy ne mosd el a közötted és a gyermekeid között lévő határokat. A gyermekeid még mindig az ’anyjuk törvénye’ alatt vannak (Példabeszédek 1:8, NW). A fiúk túlságosan megterhelve érezhetik magukat, ha elvárják tőlük, hogy a „ház urai” legyenek, a lányoknak pedig ugyanígy túl nagy teher lehet az, ha édesanyjuk bizalmasává kell válniuk. A gyermekeiddel éreztetned  kell, hogy te, a szülő fogsz gondoskodni róluk — és nem fordítva. (Vesd össze: 2Korinthus 12:14.) Ha biztosítod erről gyermekeidet, biztonságban érzik majd magukat, még ha a család helyzete nem is a legideálisabb.

Pótapák

Mi a helyzet akkor, ha az apa egyáltalán nem része a családnak? A szakértők azt mondják, hogy a gyermekeknek hasznukra válhat más férfiak társasága. Bár egy nagybácsi vagy egy szomszéd kedves érdeklődése bizonyos fokig javára válhat a gyermeknek, legfőképpen a keresztény gyülekezetben lévő férfiak társasága lesz áldásos számára. Jézus azt ígérte, hogy a gyülekezet olyan lesz, mint egy segítőkész család (Márk 10:29, 30).

A bibliai időkben a fiatal Timótheus Isten kiváló szolgájává vált, noha nem volt hívő apja, aki támogatta volna. A Biblia szerint ez javarészt szerető édesanyjának és nagyanyjának az érdeme volt (Cselekedetek 16:1; 2Timótheus 1:1–5). Ám Timótheusnak nagy haszna származott egy keresztény férfi, Pál apostol társaságából. Pál úgy hívta Timótheust, hogy „szeretett és hű fiam az Úrban” (1Korinthus 4:17). Ehhez hasonlóan Jehova Tanúi arra kapnak buzdítást napjainkban, hogy megfogadva a Biblia tanácsát ’látogassák meg az árvákat és özvegyeket’ (Jakab 1:27). Arra ösztönzik őket, hogy ’karolják fel az árvákat’, azáltal hogy őszinte, kiegyensúlyozott érdeklődést tanúsítanak irántuk (Jób 29:12, K. f.). Egy fiatal nő, Annette így emlékszik vissza arra az egészséges érdeklődésre, melyet egy keresztény vén tanúsított iránta kislánykorában: „Csak az ő viselkedése alapján tudom, milyen is lehet egy igazi apa.”

Legyőzhetők a nehézségek

Ezek az alapelvek segíthetnek az apátlan gyermekeknek, hogy boldoguljanak az életben. Hátrányos gyermekkoruk ellenére kiegyensúlyozott, eredményes felnőttekké válhatnak, valamint szerető, hűséges és elkötelezett szülőkké. Ám jobb a bajt megelőzni, mint orvosolni. Végső soron az apa nélküli családok legyőzhetik a nehézségeket, ha a férfiak és a nők megfogadják, hogy alkalmazzák a bibliai alapelveket az életükben — például a bibliai tilalomhoz ragaszkodva nem folytatnak házasság előtti nemi életet, ezenkívül követik azokat az irányadó mértékeket, melyeket a Biblia körvonalaz a férjek és feleségek számára (1Korinthus 6:9; Efézus 5:21–33).

Napjainkban sok gyermek egy fedél alatt él ugyan az édesapjával, mégis apátlannak lehetne nevezni. A családi kérdések egyik szakértője kijelenti: „A legnagyobb nehézség . . . , amellyel a gyermekek szembekerülnek, hogy a szüleik nem fordítanak rájuk elegendő időt és figyelmet.” Isten Szava köntörfalazás nélkül foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ezt parancsolja az apáknak a gyermekeiket illetően: „neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint” (Efézus 6:4; Példabeszédek 24:27). Amikor az apák követik a Biblia tanácsát, a gyermekek nem félnek attól, hogy magukra hagyják őket.

Ám ésszerű-e azt hinni, hogy az emberek tömegesen fordulnak majd tanácsért a Bibliához? Nem igazán (Máté 7:14). De Jehova Tanúi házi bibliatanulmányozási programjukkal már több millió embernek segítettek, hogy boldogságot találjanak a családi életükben. * A Biblia természetesen arra figyelmeztet, hogy a tökéletlenség miatt minden házaspárnak ’háborúsága lesz a testben’ (1Korinthus 7:28). De azok, akik igazán tisztelik Isten Szavát, igyekeznek megoldani a gondjaikat, és nem válnak el a nehézség első jelére. Kétségkívül vannak olyan esetek, amikor egy keresztény helyénvalóan mérlegeli a különélés vagy akár a válás lehetőségét (Máté 5:32). Egy keresztény azonban, ha csak egy mód van rá, igyekszik majd megmenteni a házasságát, mivel ismeri a különélés és a válás gyermekekre gyakorolt lehetséges hatását.

A Biblia útmutatásának a követése nem csupán most menti meg a családunkat. Lehetővé teheti, hogy az egész család örökké éljen! Jézus ezt mondta: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3). Az Isten Szavában található tanácsok elolvasásával és alkalmazásával tudjuk leginkább biztosítani, hogy a családunk egy örökkévalóságon át egységes maradjon.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 8–9. oldalon]

Ha egy egyedülálló szülő követi a bibliai alapelveket, sikeresen felnevelheti a gyermekeit

[Kép a 10. oldalon]

A keresztény férfiak gyakran ’felkarolják az árvákat’, azáltal hogy őszinte, egészséges érdeklődést tanúsítanak irántuk