Segítség a betegeknek

NEM csupán egészségügyi, hanem társadalmi gondot is jelent, ha valaki érzékeny a mindennapokban használt anyagokra, legyen szó akár kölnikről, akár tisztítószerekről. Az emberek a természetükből adódóan társas lények, de a többszörös kémiai túlérzékenység (tkt) magányos életre kényszeríti az amúgy barátságos, életvidám embereket. „A múltban voltak már más betegségeim is, de ez túltesz mindegyiken — mondja Shelly, aki tkt-ben szenved. — A legrosszabb az elszigeteltség.”

Sajnos a kémiai anyagokra túlérzékeny személyeket néha különcnek tartják. Ennek egyik oka természetesen az, hogy a tkt összetett jelenség, amit a világ még nem egészen ismer. De az ismeret hiánya még nem ok arra, hogy gyanússá váljanak azok, akik ebben a betegségben szenvednek. Az American Family Physician című folyóirat ezt írja: „A betegek igazán szenvednek a tüneteik miatt.”

Egy bölcs személy nem néz ferde szemmel a tkt-ben szenvedő személyekre csupán azért, mert a betegséget még homály fedi és nem igazán értik, hanem hagyja, hogy a Példabeszédek 18:13-ban található alapelv vezérelje: „A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.” Mennyivel jobb személyválogatás nélkül krisztusi szeretetet mutatni a betegek iránt! Sohasem bánjuk meg, ha effajta szeretetet mutatunk, függetlenül attól, hogy az orvostudomány mire jön rá még a jövőben.

Mutassunk krisztusi szeretetet!

A krisztusi szeretet olyan, mint egy csodálatos lapokból álló gyémánt, mely minden alkalomra és minden szükségletnek megfelel. Amikor egy barátunk túlérzékennyé válik a vegyszerekre, krisztusi szeretetünknek együttérzéstől kell szikráznia, képessé téve minket arra, hogy a másik helyzetébe képzeljük magunkat. Ezenkívül a szeretet „nem keresi a maga érdekeit”, vagy más  szavakkal, nem akarja mindenáron érvényesíteni a jogait. Mások jólétét teszi első helyre. Ez segít, hogy ’hosszútűrők legyünk, mindent elviseljünk, elhiggyünk, reméljünk és kitartással tűrjünk’. Az ilyen szeretet „soha nem vall kudarcot” (1Korinthus 13:4–8, NW).

Mary nem szenved tkt-ben, de néhány barátja igen. „Én személy szerint szeretem a parfümöket — írja Mary —, de inkább nem használom őket, amikor olyanokhoz megyek, akik tkt-ben szenvednek.” A maga módján Jézust utánozva, Mary ezt mondja: „Segíteni akarok”  (Márk 1:41). Trevornál már csecsemőkorában kialakult a tkt. „Azok, akikkel a munkám során kapcsolatba kerülök, minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy tekintettel legyenek a fiamra” — meséli az édesanyja. Az Ausztráliában élő Joy, aki Jehova Tanúja, súlyos tkt-ben szenved. Azt mondja, hogy buzdítólag hatnak rá a barátai és rokonai, akik rendszeresen meglátogatják őt, és kimutatják, hogy megértik a nehézségeit.

Másrészt viszont a tkt áldozatainak meg kell próbálniuk türelmesnek lenniük azokkal, akiken a jelenlétükben illatanyagok vannak. Ernest, akit az előző cikkben idéztünk, ezt mondta az Ébredjetek!-nek: „Betegségünk teher, amit cipelnünk kell. Másoknak is megvannak a nehézségeik, ezért értékeljük, amikor segítenek nekünk is a mieinkben.” Mindig az a legjobb módszer, ha ösztönözünk, nem pedig kényszerítünk az együttműködésre. „Amikor olyan valaki, akin parfüm vagy kölni van, megkérdezi tőlem, miért nézek ki rosszul, ezt válaszolom neki: »Nem bírom az illatokat, s úgy tűnik, ma este még nehezebben viselem őket.« A megértő embereknek gyakran elég ennyi” — mondja Lorraine. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha tkt-ben szenvedsz, nem emlékeztetheted kedvesen a barátaidat arra, hogy szükséged van a segítségükre.

A dolgok jó oldalát tekintve a korábban idézett Pam ezt írja: „Szenvedésünk csak ideiglenes.” Miért mondja Pam, hogy „csak ideiglenes”? A Biblia alapján abban reménykedik, hogy Isten Királysága hamarosan véget vet a szenvedésnek a földön. Még a halált is — amivel a legegészségesebb embereknek is végül szembe kell nézniük — megszünteti (Dániel 2:44; Jelenések 21:3, 4).

De addig is, akiknek olyan betegséggel kell élniük, mely jelenleg gyógyíthatatlan, örömmel tekinthetnek előre arra az időre, amikor Isten Királyság-uralma alatt „nem mondja a lakos: beteg vagyok!” (Ésaiás 33:24). Bármit kelljen is a jelenlegi rendszerben elviselnünk, legyünk olyanok, mint Jézus, és igyekezzünk az előttünk lévő jutalomra összpontosítani (Zsidók 12:2; Jakab 1:2–4).

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

Mutassunk szeretetet egymás iránt!

A következő bibliai alapelvek segíthetnek nekünk, ha egy barátunk vagy rokonunk többszörös kémiai túlérzékenységben szenved, vagy ha esetleg mi magunk vagyunk a betegség áldozatai:

„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” (Máté 7:12).

„Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:39).

„Ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsidók 10:24, 25). Mindannyiunknak szükségünk van szellemi buzdításra, különösen akkor, amikor betegek vagyunk. Dicséretre méltó módon sok keresztény, aki tkt-ben szenved, erőfeszítést tesz, hogy személyesen legyen jelen a gyülekezeti összejöveteleken. Mások, akiknek súlyosabb az állapotuk, olykor telefon-összeköttetés által vesznek részt az összejövetelen. Más esetekben illatanyagmentes részeket tartanak fenn a Királyság-termekben a tkt-betegek részére. De ez nem mindig kivitelezhető, és nem is mindig gyakorlatias.

„A jótékonyságról . . . el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten” (Zsidók 13:16). Érdemes megjegyezni, hogy a jótékonyság sokszor személyes áldozatokat tesz szükségessé. Kész vagy arra, hogy áldozatokat hozz, hogy segíthess valakinek, aki tkt-ben szenved? Ám a tkt áldozatainak is ésszerűeknek kell lenniük abban, hogy mit várnak el másoktól. A keresztény vének például nem alkothatnak szabályokat a parfüm- és kölnihasználatról, és nem is lehet ez mindig a bejelentések témája. Ezenkívül új érdeklődők, valamint látogatók jöhetnek a gyülekezeti összejövetelekre, akiken illatanyagok vannak — mi pedig üdvözöljük őket. Bizonyára nem akarjuk zavarba hozni ezeket a személyeket, és azt sem szeretnénk, ha kellemetlenül éreznék magukat amiatt, hogy illatszert használtak.

’Keresd a békességet, és kövesd azt’ (1Péter 3:11). Nyilvánvaló, hogy az egészséggel kapcsolatos kérdések nem rabolhatják el a keresztények békéjét. A Jakab 3:17-ben (NW) azt olvassuk, hogy „a felülről való bölcsesség . . . békés, ésszerű . . . , telve [van] irgalmassággal”. A békés személyek — akár tkt-ben szenvednek, akár nem — nem lesznek szélsőségesek és követelődzők a tekintetben, hogy kell-e vegyszereket használni, vagy sem. Ugyanígy az ésszerű emberek, akik „telve [vannak] irgalmassággal”, nem ragaszkodnak ahhoz a jogukhoz, hogy illatszereket használjanak, ha tudják, hogy ez rossz hatással van egy másik személy egészségére. Ezzel kimutatják, hogy ők is ’békességet’ keresnek és „békességet teremtenek” (Jakab 3:18, Újfordítású revideált Biblia).

Az viszont megosztottsághoz vezethet, ha a beteg személynek vagy másoknak merev és ésszerűtlen a gondolkodásmódjuk. Az ilyen magatartás nem szolgálja senkinek sem az érdekét, sőt még kárt is tehet az egyén Istennel ápolt kapcsolatában (1János 4:20).

A keresztényeknek természetesen egy nagyon nagy érték van a birtokukban: Jehova szelleme. Miközben rendszeresen kérik Jehovától a szellemét, kifejlesztik annak nagyszerű gyümölcseit, s azok közül is főként a szeretetet, az ’egység tökéletes kötelékét’ (Kolossé 3:14, NW). Ugyanakkor türelmesen várnak arra is, hogy a szellem krisztusi tulajdonságokat műveljen ki másokban (Galátzia 5:22, 23).

[Kép a 10. oldalon]

A tkt-ben szenvedő embereknek ugyanúgy szükségük van barátokra, mint másoknak