A Biblia nézőpontja

Testdíszítés — Győzzön a józan ész!

„A HIÚSÁG az ésszerűség ellensége” — írta egy francia írónő. Kétségtelen, hogy csöppet sem mutatkozik meg az ésszerűség sok mindenben, amit az emberek az évszázadok folyamán a hiúságuk miatt tettek magukkal. A XIX. században például a nők, hogy a lehető legvékonyabb derékkal büszkélkedhessenek, fájdalmasan összeszorították fűzővel a hasukat, egészen annyira, hogy már alig tudtak lélegezni. Néhányan azt állították, hogy a derékbőségüket 325 milliméteresre tudják összepréselni. Voltak nők, akik annyira összeszorították magukat a fűzőjükkel, hogy a bordájukat a májukba nyomták, aláírva ezzel a halálos ítéletüket.

Szerencsére ez a szokás kegyesen kiment a divatból, ám a hiúság, mely életre keltette, ma ugyanolyan nyilvánvaló, mint akkoriban volt. Férfiak és nők még mindig bonyolult, sőt veszélyes beavatkozásoknak vetik alá magukat, hogy megváltoztassák a természetes külsejüket. Például a tetováló- és testékszerező szalonok, melyek egykor a társadalom kétes elemeinek a törzshelyei voltak, gomba módra megszaporodtak a bevásárlóközpontokban és a külvárosokban. Sőt, az egyik évben a tetoválószalonok üzemeltetése volt a hatodik leggyorsabban fejlődő kiskereskedelmi üzletág az Egyesült Államokban.

A testdíszítés radikálisabb formái is teret hódítanak, különösen a fiatalok körében. A testrészek — a mellbimbó, orr, nyelv és egyes esetekben a nemi szerv — ékszerekkel való teletűzdelése egyre népszerűbbé válik. Egy kisebb rétegnek már ez a fajta szélsőséges testékszerezés is unalmas. Szokatlanabb dolgokat próbálnak ki, például megbélyegzik a testüket tüzes vassal, megvagdossák * magukat, és úgy próbálják átformálni a testüket, hogy tárgyakat illesztetnek a bőrük alá, hogy gondosan kialakított lyukak és barázdák jöjjenek létre.

Ősi szokás

A test díszítése vagy megváltoztatása nem új keletű. Afrika bizonyos részein a rituális bemetszést és tetoválást évszázadok óta egyes családok vagy törzsek azonosítására használják. Érdekes módon ma már ott is sok helyen népszerűtlenek és hanyatlóban vannak az effajta szokások.

A tetoválás, a test átlyukasztása és vagdosása már a bibliai időkben is megszokott volt. Leginkább pogány népek folyamodtak ilyesmihez a vallásukkal összefüggésben. Érthető módon Jehova megtiltotta a népének, a  zsidóknak, hogy utánozzák ezeket a pogányokat (3Mózes 19:28). Így a zsidók, mint Isten ’különleges tulajdona’, védve voltak a lealacsonyító hamis vallási gyakorlatoktól (5Mózes 14:2, NW).

Keresztény szabadság

A keresztények nincsenek a Mózesi Törvény alatt, bár a Törvény körvonalaz bizonyos alapelveket, melyek érvényesek maradtak a keresztény gyülekezetben is (Kolossé 2:14). Ezért az illendőség határain belül szabadon kifejezhetik magukat ékszereik megválasztásával (Galátzia 5:1; 1Timótheus 2:9, 10). Ám ez a szabadság nem korlátlan (1Péter 2:16).

Az 1Korinthus 6:12-ben Pál ezt írta: „Minden szabad nékem, de nem minden használ.” Pál megértette, hogy keresztényként élvezett szabadsága nem hatalmazza fel arra, hogy azt tegye, amit akar, tekintet nélkül másokra. A mások iránt érzett szeretete hatással volt a viselkedésére (Galátzia 5:13). „Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is” — ösztönzött (Filippi 2:4). Önzetlen szemléletmódja ragyogó példa azoknak a keresztényeknek, akik a testdíszítés valamelyik formáját fontolgatják.

Megfontolandó bibliai alapelvek

A keresztények egyik megbízatása az, hogy prédikálják és tanítsák a jó hírt (Máté 28:19, 20; Filippi 2:15). Nem szeretnék, ha bármi, ideértve a megjelenésüket is, elvonná mások figyelmét az üzenetükről (2Korinthus 4:2).

Noha egyes emberek között népszerű, hogy testékszerezéssel és tetoválással díszítik a testüket, a keresztényeknek meg kell kérdezniük maguktól: Milyen hatással lenne a környékemen élő emberekre az ilyen díszítés? Kapcsolatba hoznak majd a társadalom szélsőséges elemeivel? Még ha a lelkiismeretem megengedi is testékszerek és tetoválás viselését, milyen hatással lennének ezek a gyülekezetben másokra? „A világ szellemének” a bizonyítékát látnák bennük? Vagy előfordulhat, hogy kétségbe vonnák a ’józanságomat’? (1Korintus 2:12, NW; 10:29–32; Titus 2:12, Újfordítású revideált Biblia).

A testen végrehajtott változtatások bizonyos formái súlyosan veszélyeztethetik az egészséget. A nem higiénikus tűvel végzett tetoválást kapcsolatba hozzák a hepatitis és a HIV terjedésével. A festékanyagok néha bőrpanaszokat okoznak. A testékszerek okozta sebek olykor több hónapon át gyógyulnak, s ennek az időnek a nagy részében fájdalmasak lehetnek. A testékszerek vérmérgezést és vérzést okozhatnak, előidézhetik vérrögök és súlyos fertőzések kialakulását, s megsérthetnek idegeket. Ráadásul néhány beavatkozás után nem lehet egykönnyen visszaállítani az eredeti állapotot. Például bizonyos méretű és színű tetoválások eltávolításához számos drága és fájdalmas lézeres kezelésre lehet szükség. A testékszerek egy életre forradást hagyhatnak maguk után.

Személyes döntés, hogy valaki kiteszi-e magát ezeknek a veszélyeknek vagy sem. De aki szeretne Istennek tetszeni, az felismeri, hogy a kereszténnyé válás magában foglalja, hogy felajánlja magát Istennek. Testünk Istennek bemutatott, élő áldozat (Róma 12:1). Így hát az érett keresztények nem tekintik a testüket kizárólagos tulajdonuknak, melyet kényük-kedvük szerint tönkretehetnek vagy eltorzíthatnak. Különösen azok ismertek a mértékletességükről, józanságukról és ésszerűségükről, akik a gyülekezetben a vezető feladatok ellátására képesítettek (1Timóteus 3:2, 3).

A Biblián alapuló értelmi képesség kifejlesztése és gyakorlása segíteni fog a keresztényeknek, hogy kerüljék a világ szélsőséges, mazochista gyakorlatait, mivel ez a világ reménytelenül ’el van idegenedve az Istennek tetsző élettől’ (Efézus 4:18, Úf). Így az ésszerűségük nyilvánvalóvá tud válni az emberek előtt (Filippi 4:5, NW).

[Lábjegyzet]