A még biztonságosabb légi közlekedés titka

A KAPITÁNY előretolja a gázkarokat, a másodpilóta pedig nyugtázza, hogy megkapták a felszállási engedélyt a légiforgalmi irányítástól. Megfigyelőként ülök a pilóták mögött a pilótafülkében, és érzem, hogy kalapálni kezd a szívem, amikor a sugárhajtóművek tompán felzúgnak. Testem belesüpped az ülésbe, amint a Boeing—747-es, a pilóták szakzsargonjában a „nagy vas” felgyorsul. Majd tökéletesen simán felszállunk, és magunk mögött hagyjuk az új tokiói nemzetközi repülőtér 34-es számú felszállópályáját.

Vészhelyzet a levegőben!

Néhány pillanat múlva nagy csattanást hallunk, s a repülőgép máris hevesen rázkódik és kezd elfordulni. Fülsiketítő zaj tölti be a pilótafülkét. A vészjelző sziréna! Sok piros és sárga figyelmeztető tabló fénye világítja meg a műszerfalat, s közben a másodpilóta igyekszik megfelelő irányban tartani a gépet.

— Tűz a harmadik hajtóműben! — kiáltja a kapitány, amint egy gombnyomással elhallgattatja a vészjelző szirénát.

— Nincs fordulatszám, olajnyomás, hidraulikanyomás a hármasban! — mondja a másodpilóta. — Hármast alapjáratra! Üzemanyagbetáplálást kikapcsolni! Hármast leállítani!

Miután az egyes parancsok elhangzanak, az egyik pilóta megteszi, amit kell, a másik pedig ellenőrzi. Úgy dolgoznak együtt a helyzet orvoslásán, mintha koreográfus irányítaná a mozdulataikat. Ámulatba ejt, hogy higgadtak maradnak, és mégis határozottan cselekszenek, hogy úrrá legyenek a helyzeten.

A másodpilóta ezután rádión keresztül kényszerleszállási engedélyt kér a légiforgalmi irányítástól, és azt is kéri, hogy legyen készenlétben a mentőszolgálat. Majd értesíti az utaskísérőket, hogy készítsék elő a kabint a kényszerleszállásra.

Amikor a személyzet végrehajtja a vészhelyzetre vonatkozó ellenőrző lista teendőit, igyekszem letörölni a verítéket a homlokomról, miközben erősen kapaszkodom az ülésembe. Legnagyobb megkönnyebbülésemre a gép sima leszállást hajt végre. Kissé ostobának érzem magam, amiért  ennyire megrémültem. Tudjátok, ez az egész nem is volt valóságos. Nem repültem Japán fölött. Egy korszerű repülőgép-szimulátorban (a fent láthatóhoz hasonlóban) ültem a denveri (Colorado, USA) United Airlines Repülésoktatási Központjában. A hajózószemélyzet éppen kiképzésben vett részt. Nekem, aki otthon vagyok ugyan az asztali számítógép méretű szimulátorok területén, ez felpezsdítő élményt jelentett.

Hasonmások a biztonság érdekében

A hajózószemélyzetek naponta több százszor eljátszanak ehhez hasonló jeleneteket a szimulátorokban. Hogy miért? Egyrészt a saját képzésük érdekében, másrészt az utazóközönség biztonságáért, a te biztonságodért. De miért szimulátorokban folyik ez a kiképzés, és miért nem igazi repülőgépeken? Ennek sok oka van, de mielőtt áttekintenénk őket, először vessünk egy pillantást arra, hogyan fejlesztették ki a repülőgép-szimulátorokat.

Az I. és a II. világháború alatt kezdetleges repülőgép-szimulátorokkal felszerelt iskolákat hoztak létre, hogy kielégítsék a képzett pilóták iránti fokozott igényt. Az 1960-as évek vége felé a repülőgép-szimulátorok területén hatalmas fellendülés következett be, mivel azok igen valósághűek lettek. Egyre jobban utánoztak olyan apró részleteket is, mint például, hogyan viselkedik a repülőgép a súlyától, valamint attól függően, hogy mennyi üzemanyag van a fedélzetén. Ezek a tényezők befolyásolják a gép irányíthatóságát. A repülés ideje alatt az üzemanyag elég, a gép repülési karakterisztikái pedig megváltoznak. Az elektronikai és számítástechnikai vívmányok lehetővé tették, hogy ezeket és még sok más körülményt is utánozni lehessen.

Olyan szimulátorok gyártása a cél, amelyek a lehető leghűebben utánozzák az igazi repülést. Ezért a modern szimulátorok hatalmas, erős hidraulikus alapon állnak, amely hat szabadságfokú mozgást biztosít. Hatalmas hidraulikus szivattyúk táplálják a rendszert, amely időlegesen olyan mozgást idéz elő, hogy a hajózószemélyzetre +1 — –1 g * gyorsulás hat.

Amikor a pilóták beállítják a vezérlést, az eredményeket valós időben érzékelhetik, csakúgy, mint a repülőn. A gyorsulást, a lassulást, a bedőlést, a bólintást (kereszttengely körüli elfordulást), a leszállópályán való földet érést, a leszállópálya egyenetlenségét és az időjárási viszonyokat mind érzékeli a pilóta, nemcsak a belső fülében, hanem a teste többi részében is.

A számítógépes vizuális rendszerek alkalmazása is fejlődésnek indult; ezek a világ konkrét repülőtereit és azok környezetét jelenítik meg. Ezeket az élethű képeket olyan képernyőkre vetítik, amelyek körbeveszik a szimulátor  pilótafülkéjének elülső részét. A vetített kép vízszintesen legfeljebb 180 fokos, függőlegesen pedig legfeljebb 40 fokos látószöget biztosít. A szimulátorok segítségével a pilóták bármilyen időjárási viszonyok között „repülhetnek”: hóban, esőben, villámok között, jégesőben és ködben, valamint nappal, szürkületben és éjjel is.

Ellátogatok egy szimulátorhoz

A szimulátorhoz egy fémhídon át vezetett az út, amely egy 6 méter széles szakadék fölött kötötte össze a „földet” és a hatalmas mozgatható emelvényre szerelt, jókora, fehér, ablak nélküli fülkét. A szerkezet úgy néz ki, mint egy holdjáró, vagy mint egy óriási pók.

Amikor már benne van az ember, olyan érzés fogja el, mintha tényleg egy repülőgép pilótafülkéjébe lépett volna. Az összes számlap, jelzőtabló, műszer, kapcsoló és kar pontosan úgy helyezkedik el, mint az igazi repülőben. Egy repülőgépszimulátor-technikus, Terry Bansept, aki kalauzol, megjegyzi, hogy a műszerfal és a berendezések nagy része igazi repülőgép-alkatrész.

Terry felvilágosít arról, hogy a repülőgép-szimulátorok a fejlődésük során eljutottak oda, hogy különféle repülőgéptípusok pilótafülkéjének a méretben is, és működésben is megegyező pontos másai lettek. Ahogy a repülőgép-szimulátorok használata elterjedt, a repülős társadalom  felismerte, hogy a szimulátorok magas fokú képzést nyújtanak. A szimulátoros kiképzés nemcsak repülni tanítja meg a pilótákat, hanem magában foglalja a vészeljárásokra való felkészítést is.

Ha a szimulátor az előírt mértékben valósághű, a pilóták még a repülési naplóba is bejegyezhetik a benne töltött időt, ugyanúgy, mintha igazi géppel repültek volna. Egyes esetekben a pilóták képzése és vizsgáztatása szinte teljes egészében a szimulátorokban folyik.

Miért vannak a szimulátorok?

A szimulátorok sok gyakorlatias célt szolgálnak. Az igazi repülők helyett való alkalmazásukkal üzemanyagot és olajat takarítanak meg. Csökken a légi forgalomtorlódás, a zaj- és környezetszennyezés, valamint a képzés és az üzemeltetés költségei is alacsonyabbak. Ha egy szimulátor „összetörik”, az nem kerül semmibe, és senki sem sérül meg.

Terry szerint „a szimulátoroknak köszönhetően csökkenhet a kiképzés során történő balesetek száma. Lehetővé válik az arra vonatkozó képzés is, hogy mi a teendő az olyan vészhelyzetekben, mint például a hajtóműtűz, a futómű meghibásodása, a gumiabroncs kidurranása, a tolóerő teljes elvesztése, a zord időjárás, a szélnyírás, a jegesedés és a kedvezőtlen látási viszonyok.” Lehetőség van a rendszerekre vonatkozó átfogó képzésre is, és a rendszerhibákat, valamint a rendszer leállását úgy tanulják meg kezelni, hogy közben nem kerül veszélybe a repülőgép vagy az emberélet.

J. D. Whitlatch, aki tapasztalt pilóta, a következőt állapítja meg ezzel kapcsolatban: „Azok a helyzetek, amiket a szimulátorokban megteremtünk, hatmillió lehetséges kombinációját jelentik az eseményeknek és a körülményeknek. Igazi repülőgépen soha nem tudnánk ilyen sok gyakorlati tapasztalatot átadni a hajózószemélyzeteknek.”

Az Egyesült Államokban a Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA) munkatársai, a berepülőpilóták és a technikusok gondosan ellenőrzik a szimulátorokat, és engedélyezik azok használatát. A technikusok minden egyes kiképzési nap előtt ellenőrzik, és szükség szerint javítják szimulátoraikat, valamint „repülnek” is velük. Így megbizonyosodnak arról, hogy a szimulátorok hűen utánozzák a repülőgépet. Amikor az igazi gépeken átalakításokat végeznek, azoknak a szimulátorokra is ki kell terjedniük. Az FAA képviselői hathavonta „repülnek” a szimulátorokkal, hogy megbizonyosodjanak róla, mennyire valósághűek.

Tanulnak a múlt tragédiáiból

A repülőgép-szerencsétlenségek helyszínén talált fedélzeti adatrögzítőn és a kabin hangrögzítőjén lévő információ segítségével a mérnökök képesek úgy beprogramozni a szimulátorokat, hogy azok pontosan utánozni tudják azokat a körülményeket és meghibásodásokat, amelyek az adott, igazi repülőgép-szerencsétlenség során bekövetkeztek. Ez az információ és annak rekonstruálása jó eszközt jelenthet a kivizsgálók kezében, amivel megállapíthatják az egyes szerencsétlenségek okát. Ezenkívül az ilyen adatok a következő nemzedékek pilótáit is megtaníthatják arra, hogyan reagáljanak a váratlan nehézségekre. A repülőgép- és alkatrészgyáraknak is segítenek jobb repülőgépek és alkatrészek tervezésében és kivitelezésében a jövőben.

Ha a kivizsgálás során kiderül, hogy a pilóta hibájából történt vagy kis híja, hogy nem történt szerencsétlenség, akkor a kiképzés alapot vethet annak, hogy hasonló hibák a jövőben elkerülhetők legyenek. Egy tapasztalt pilóta, Lew Kosich a következő felvilágosítást nyújtja: „Nem kitalált helyzeteket mutatunk be, ezek tényleg megtörténtek már valahol.” A repülőgépipar szakemberei állandóan kiértékelik és rekonstruálják a valós élethelyzeteket, valamint a pilóták reakcióit is tanulmányozzák, mindezt azért, hogy javítsák a pilóták reakcióit, a kiképzőprogramokat, végső soron pedig az utazóközönség biztonságát.

Amint másodpilótám, Terry vigyázó tekintetétől kísérve megpróbálok „landolni” a „Boeing—747-essel” a „Charles de Gaulle repülőtéren”, már várom, hogy halljam, amint a kerekek kellemesen ciripelnek a leszállópályán a földet éréskor. De sajnos, egy rossz mozdulat, és lefagy a szimulátor képernyője! A „nagy vassal” éppen most ütköztem neki az irányítótoronynak!

Mennyire örülhetünk mindnyájan, hogy azok a pilóták, akik az igazi utasszállító gépekkel repülnek, valódi szakemberek, részben a szimulátoroknak köszönhetően. Amikor legközelebb repülsz, nyugodt lehetsz afelől, hogy utastársaiddal együtt igen képzett kezekben vagy. (Beküldött cikk.)

[Lábjegyzet]

[Képek a 26. oldalon]

Szimulátoros „felszállás” „San Franciscóból”

és „repülés” „New York” felett

[Kép a 26. oldalon]

Repülőgép-szimulátor, Denver (Colorado)