Fiatalok kérdezik:

Mi rossz van abban, ha elszököm egy kicsit otthonról?

„Éjszakánként elszöktünk otthonról, úgy éjféltájt, és a kávézóban találkoztunk néhány sráccal. Majd a dombra kezdtünk kijárni. A többiek mind dohányoztak, ennek ellenére én soha nem gyújtottam rá. Csak üldögéltünk, és erről-arról beszélgettünk, közben pedig heavy metalt hallgattunk. Majd hajnali öt körül hazamentünk, mielőtt a szüleim felébredtek volna” (Tara *).

„Amikor apu elment dolgozni, anyu pedig aludt, kiosontam a bejárati ajtón. Nyitva hagytam, meg ne hallja, amint csukódik, ugyanis fémajtónk volt. Az egész éjszakát a barátaimmal töltöttem. Reggel, amikor feljött a nap, megpróbáltam visszalopózni a lakásba. Néha anyu rájött, hogy elmentem, és olyankor kizárt” (József).

ELSZÖKNI otthonról — ez izgalmasnak és mulatságosnak tűnik. Itt a lehetőség, hogy néhány órára éld az életet, azt csinálj, amit akarsz, és azzal legyél, akivel akarsz anélkül, hogy bárkinek is be kellene számolnod a történtekről. Emellett biztosan hallottad már a társaidat fennhéjázóan mesélni arról, hogy miket csinálnak, és milyen jól szórakoznak, amikor elszöknek éjszakánként otthonról. Ezért nagy lehet a kísértés, hogy velük tarts.

Egy felmérésben, melyet 110 középiskolással végeztek Észak-Amerikában, 55 tanuló beismerte, hogy legalább egyszer elszökött otthonról. Legtöbbjük először 14 éves korában tette. Ez olyan nagy gondot jelent, hogy néhány szakember azt javasolta a szülőknek, szereljenek be elektronikus riasztóberendezést az otthonukba, hogy megakadályozhassák a gyermekeiket abban, hogy csak úgy szó nélkül elhagyják a lakást. Miért van az, hogy olyan sok fiatal elszökik otthonról, vállalva azt, hogy a szülei dühösek lesznek?

Miért szöknek el néhányan?

Olykor a fiatalok egyszerűen azért szöknek el otthonról, mert unatkoznak, és szórakozásra vágynak a barátaikkal. Az Adolescents and Youth című könyv elmondja, hogy a fiatalok „a rájuk kiszabott korlátozások” miatt is elszökhetnek, „mondjuk ha korán kell hazamenniük este, vagy büntetésből nem hagyhatják el a lakást, és emiatt nem tudnak részt venni valamilyen társas összejövetelen. A fiatal ennek ellenére is elmegy, és néha sikerül úgy hazamennie, hogy nem veszik észre.” Egy 16 éves lány elmondta, hogy ő miért szökött ki a lakásból. „Olyan kisgyereknek érzem magam, és nem élhetem a saját életem — mondta. — Mindenki másnál korábban kell hazamennem. És a szüleim nem engednek el azokra a helyekre, ahová a barátaim mennek . . . Még szép, hogy én akkor is elmegyek, és hazudok.” A cikk elején említett József 14 évesen szökött el először  otthonról, amikor is egy rapkoncertre ment el, melyre a szülei nem engedték el.

Igaz, sok fiatal nem rossz szándékkal szökik el. Az egyik fiatal, akit a cikk elején idéztünk, Tara, ezt mondta: „Nem az volt az első dolog, ami eszünkbe jutott, hogy »rajta, kövessünk el valami rettenetes bűnt!« Csak szerettem volna a testvéremmel lenni, ő pedig el akart menni otthonról, hogy a barátaival lehessen és szórakozhasson.” József elmondta: „Semmi különöset nem csináltunk. A barátaimmal akartam lenni, és beszélgetni velük.” Míg a barátokkal való időtöltés talán ritkán vezet komoly bűncselekmények elkövetéséhez, sok fiatal nagy bajba keveredik.

Milyen kockázatokkal jár?

Dr. Lynn E. Ponton elmegyógyász szakorvos a következőképpen érvel: „Teljesen természetes, hogy a tizenévesek kockázatokat vállaljanak.” Majd dr. Ponton kifejti, hogy amellett, hogy ez normális dolog, talán még jót is tesz a fiataloknak, ha függetlenségre törekednek, arra, hogy új dolgokat próbáljanak ki, hogy új és érdekes helyzetekbe kerüljenek. Ez része a felnőtté válás folyamatának. Sok fiatal viszont a kockázatvállalással minden ésszerű korlátot áthág. Ez különösen akkor igaz, ha nincsenek a szüleik figyelő szemei előtt. A Teen című folyóirat ezt írja: „A társaktól jövő nyomás, az unalom, a felgyülemlett energia és talán egyéb, katalizátorként ható dolgok, mint mondjuk egy üveg sör . . . , együttesen oda vezethetnek, hogy a tizenévesek olyan kockázatot vállalnak, melyet nem lenne szabad — és ezért az életükkel fizetnek.” Egy felmérés felsorolt néhányat ezek közül a kockázatos tevékenységek közül, melyekben a fiatalok részt vesznek. A lista megemlítette a száguldozást, a vandalizmust, az ittas vezetést és a lopást.

Ha egyszer belekóstoltál az engedetlenségbe, nagyon könnyű még helytelenebb dolgok megtételére szánnod magad. Úgy van ez, ahogyan Jézus a Lukács 16:10-ben említi: „aki igazságtalan a legkevesebben, az a sokon is igazságtalan.” Ezért nem meglepő, hogy ha a barátaiddal együtt elszöksz otthonról, súlyos bűnbe keveredhetsz. Tara paráznaságot követett el. József kábítószert kezdett árulni, majd letartóztatták és börtönbe került. Egy János nevű keresztény fiatal elkezdett kábítószerezni és autót lopni. Sajnos sok fiatalnak a helytelen viselkedés fizikai következményeivel is számolnia kell — nem kívánt terhesség, szexuális úton terjedő betegség, vagy az alkoholtól vagy kábítószerektől való függőség (Galácia 6:7, 8).

Milyen sérülések érhetnek?

Az érzelmi sérülés sokkal rosszabb lehet, mint a testedben okozott kár. A nyugtalan lelkiismeret nagy fájdalmat okozhat (Zsoltárok 38:4, 5). József ezt mondja: „Azt mondják, az ember nem értékeli, amije van, mindaddig, amíg el nem veszíti. Néha visszagondolok a múltra, és nem bírom felfogni, hogy nem vettem észre mindezt.”

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a jó hírneved is csorbát szenvedhet. A Prédikátor könyve ezt írja: „A döglött legyek a kenetkészítő olaját megbüdösítik, megerjesztik. Ilyen hatással van egy kevés balgaság is arra, aki bölcsessége és dicsősége miatt értékes” (Prédikátor 10:1, NW [9:21]).  Az ókorban egy értékes kenetet vagy illatos olajat olyan apró dolog tönkre tudott tenni, mint egy döglött légy. Ehhez hasonlóan a jó hírnevedet, melyért keményen dolgoztál, már „egy kevés balgaság” is tönkreteheti. És ha keresztény vagy, a helytelen viselkedésed kétségtelenül gátat emelne az elé, hogy kiváltságokat élvezhess a gyülekezetben. Végtére is hogyan buzdíthatnál másokat a bibliai alapelvek követésére, amikor tudják rólad, hogy te magad nem így teszel? (Róma 2:1–3).

Végül pedig gondolj arra, hogy micsoda fájdalmat éreznek a szüleid, amikor felfedezik, hogy nem vagy otthon. Egy anya elmesélte, hogy milyen szörnyű érzés volt, amikor rájött, hogy a 15 éves lánya nincsen otthon. Elmondta, hogy ő és a férje magukon kívül voltak az aggodalomtól, mert nem tudták, hol van a lányuk. Tényleg ekkora fájdalmat és bánatot szeretnél okozni a szüleidnek? (Példabeszédek 10:1).

Hogyan tehetsz szert nagyobb szabadságra?

Érthető módon bosszús és csalódott lehetsz, ha a szüleid túlontúl szigorúnak tűnnek. De valóban az lenne a megoldás, hogy elszöksz otthonról? Majdnem biztos, hogy idővel rajtakapnak. Lehet, hogy elég leleményes vagy ahhoz, hogy a szüleidet kijátszd, Jehova Isten azonban látja, hogy mit teszel, még akkor is, ha azt az éj leple alatt teszed (Jób 34:21). Ezért előbb vagy utóbb, de ki fog tudódni a dolog, és valószínű, hogy elveszíted a szüleid addig beléd vetett mindennemű bizalmát. És az eredmény? Pontosan az fog erőteljesen megcsappanni, amire vágytál: a szabadságod!

Emlékezz arra, hogy ha szabadságot szeretnél, ahhoz el kell nyerned a szüleid bizalmát. És ennek a legjobb módja az, hogy egyszerűen engedelmeskedsz nekik (Efézus 6:1–3). Ha úgy érzed, hogy a szüleid néhány dologban ésszerűtlenek, beszélj velük nyíltan, de tisztelettudóan. Nagyon is elképzelhető, hogy oda fognak figyelni arra, amit mondasz. Másrészt viszont kiderülhet, hogy nyomós okkal állítanak fel bizonyos korlátokat. Még ha nem értesz is egyet velük, soha ne feledd, hogy ők szeretnek téged, és a legjobbat akarják neked. Építsd tovább a szüleid beléd vetett bizalmát, és amikor eljön az ideje, megkapod a szabadságot, amire vágysz. *

’Ne járj ezekkel’

Az ókori időkben az istenfélő fiatalok gyakran csábítást éreztek arra, hogy csatlakozzanak a velük egykorúakhoz, akik igencsak féktelenül viselkedtek. Ezért Salamon erre ösztönözte őket: „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket . . . , ne járj egy úton ezekkel” (Példabeszédek 1:10, 15). Fogadd meg ezt a tanácsot, amikor állítólagos barátok megpróbálnak rávenni, hogy elszökj otthonról. Salamon továbbá erre figyelmeztet: „Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják” (Példabeszédek 22:3).

Ha már szokásod, hogy elszökj otthonról, hagyj fel vele! Hosszú távon csak kárt okozol vele magadnak. Beszélj róla a szüleidnek, és nézz szembe bármilyen büntetéssel vagy korlátozással, amelyet esetleg kirónak. Ha szükséges, válassz magadnak új barátokat — olyanokat, akik jó hatással lesznek rád (Példabeszédek 13:20). Találj hasznosabb és kevésbé kockázatos szórakozási lehetőségeket.

Ami a legfontosabb, fejleszd a szellemiségedet azáltal, hogy olvasod a Bibliát, és eljársz a keresztény összejövetelekre. „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú?” — tette fel a kérdést a zsoltáríró. Majd így felelt: „Úgy, hogy megtartja igédet” (Zsoltárok 119:9, Újfordítású revideált Biblia). Ahogy fokozatosan újjáalakítod az elmédet a jó cselekvésére, rá fogsz jönni, hogy míg otthonról elszökni mulatságos és izgalmas lehet, nem éri meg a kockázatot.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 27. oldalon]

„A szüleim nem engednek el azokra a helyekre, ahová a barátaim mennek . . . én akkor is elmegyek, és hazudok.”

[Kép a 26. oldalon]

Az otthonról való elszökés gyakran nagy bajokhoz vezet2