Mi táplálja a gyűlölet tüzét?

A GYŰLÖLET majdnem olyan régóta létezik, mint maga az ember. A Biblia a következőkről számol be az 1Mózes 4:8-ban: „lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.” „És miért gyilkolta le? — kérdezi a Biblia egyik írója, János. — Mert a saját cselekedetei gonoszak voltak, a testvérééi viszont igazságosak” (1János 3:12). Ábel életének a gyűlölet egyik leggyakoribb oka, a féltékenység vetett véget. „A féltékenység a férfiú haragja” — mondja a Példabeszédek 6:34. A társadalmi rang, a vagyon, a kínálkozó lehetőségek és egyéb dolgok, melyekből az embernek előnye származhat, mind féltékenységre adhatnak okot, ami napjainkban ugyanúgy egymásnak ugrasztja az embereket.

Tudatlanság és félelem

De a gyűlölet a féltékenységen kívül sok egyéb dologra is visszavezethető. Gyakran a tudatlanság és a félelem is gyűlölködést ébreszt. „Először félni tanultam meg, s csak azután gyűlölni” — mondta egy erőszakos rasszista csoport fiatal tagja. Az effajta félelem legtöbbször a tudatlanságban gyökerezik. A The World Book Encyclopedia szerint az előítéletekbe temetkező emberek úgy alkotnak véleményt, hogy közben „nem veszik figyelembe a nyilvánvaló tényeket . . . Az előítélettől áthatott személyek hajlamosak csűrni-csavarni, eltorzítani, félreértelmezni, vagy úgy, ahogy van, figyelmen kívül hagyni azokat a tényeket, melyek nem egyeznek a már kialakult nézeteikkel.”

 Mi formálja ezeket a nézeteket? Egy tájékoztató jellegű weboldal elmondja, hogy „ha megnézzük a társadalmi beidegződéseket, láthatjuk, hogy sokuk a múltat tükrözi, de ránk is hatással van a múlt, a saját múltunk, amikor valami felől elfogultan gondolkodunk”.

Az Egyesült Államokban például a rabszolga-kereskedelem miatt kialakult feszültségek — melyeket sok fehér és afrikai származású ember között lehet érezni — a mai napig fennállnak. Gyakran megesik, hogy az olyan ellenséges érzések, melyeket egy másik rasszal szemben táplálnak, generációról generációra szállnak. Egy fehér bőrű személy, aki saját bevallása szerint faji előítéleteket táplál magában, beismerte, hogy benne úgy alakultak ki ezek az ellenséges érzületek, hogy soha az életben nem volt dolga egyetlenegy fekete bőrű emberrel sem.

De azokról is szót kell ejtenünk, akik egész egyszerűen elkönyvelték, hogy mindenki megvetendő, aki nem olyan, mint ők. Lehetséges, hogy volt egy kellemetlen tapasztalatuk valakivel, akinek más volt a bőrszíne, vagy egy másik kultúrából jött. Majd ebből levonták saját szélsőséges következtetéseiket — mindenkinek, akinek hasonló a bőre színe vagy a kultúrája, ugyanolyan nemkívánatos tulajdonságai vannak.

Ez a fajta fanatizmus eléggé visszataszító, még ha csak egy személyt jellemez is. Ha azonban egy egész nemzetet vagy rasszt fertőz meg, akkor akár halálos is lehet. Az az elképzelés, hogy valakinek a nemzetisége, a bőrszíne, a kultúrája vagy az anyanyelve mások fölé emeli őt, fanatizmust és megvetést ébreszthet benne minden és mindenki iránt, ami vagy aki más, mint a megszokott. A fanatizmusnak ez a válfaja a XX. század során újra meg újra erőszakos cselekedetekben nyilvánult meg.

Érdekes, hogy nem minden esetben a bőrszín vagy a nemzeti hovatartozás váltja ki a gyűlöletet és a fanatizmust. Clark McCauley, a Pennsylvaniai Egyetem egyik kutatója azt írja, hogy „elég csak találomra, egy érme feldobásával két csoportba osztani az embereket, és már megfigyelhető közöttük a saját  csoportjukkal való rokonszenvezés”. Ezt egy harmadik osztályosokkal foglalkozó tanítónő is szemléltette, amikor egy híres kísérlet részeként két csoportra osztotta az osztályát. Az egyik csoportba a kék szemű, a másikba a barna szemű gyermekeket rakta. Egy-kettőre ellenérzések alakultak ki a két csoport között. De még olyan csoportok között is heves összetűzésekre kerülhet sor, melyek tagjai csupán az alapján tartoznak össze, hogy melyik sportegyesület csapatának szurkolnak.

Miért van ennyi erőszak?

De miért van az, hogy ezek az ellenséges érzületek olyan sokszor erőszakos cselekedetekben fejeződnek ki? Nos, ebben a kérdésben a kutatók még megannyi mélyreható vizsgálat után is csak elgondolásokkal szolgálhatnak. Clark McCauley összeállított egy terjedelmes irodalomjegyzéket olyan kutatásokról, melyeket az emberekben bujkáló erőszakkal és agresszivitással kapcsolatban végeztek. Ebben idéz egy tanulmányból, mely arra mutat rá, hogy „az erőszakos bűncselekmények kapcsolatban vannak a háborúzással és a háborúk megnyerésével”. A kutatók megfigyelték, hogy „az első és második világháború befejeztével a részt vevő országokban megnövekedett a gyilkosságok száma, különösen azokban, melyek a győztes oldalon harcoltak”. A Biblia feltárja, hogy a mi korunkat a háborúzás jellemzi (Máté 24:6). Lehetséges, hogy ezek a háborúk valamilyen úton-módon hozzájárultak az erőszak egyéb formáinak az elterjedéséhez?

Más kutatók biológiai magyarázatot próbálnak találni az emberi agresszivitásra. Egy vizsgálat eredményeiről készült tanulmány megpróbált az agresszivitás néhány formája és „az agy esetleges alacsony szerotoninszintje” között kapcsolatot találni. Egy másik népszerű feltevés szerint az agresszivitás a génjeinkben keresendő. „Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy az emberben rejlő [gyűlölet] többnyire öröklött” — jelentette ki egy politológus.

Maga a Biblia is szót ejt arról, hogy tökéletlen emberekként rossz tulajdonságokkal és hiányosságokkal születtünk (1Mózes 6:5; 5Mózes 32:5). Természetesen ez minden emberre igaz. De nem mindenki táplál vak gyűlöletet másokkal szemben. Az ilyenfajta gyűlöletet meg kell tanulni. Ezért egy jól ismert pszichológus, Gordon W. Allport rámutatott, hogy a csecsemőknél „nemigen lehet . . . romboló hajlamokra bukkanni . . . Egy csecsemő tele van bizalommal — szinte minden hatásra és ösztönzésre reagál, és mindenfajta ember felé nyitott.” Ezek a megfigyelések amellett szólnak, hogy az agresszió, az előítélet és a gyűlölet elsősorban tanult viselkedési formák! És azt, hogy az ember a jelek szerint képes megtanulni gyűlölni, habozás nélkül ki is használják azok, akik gyűlöletet szeretnének elültetni másokban.

Megmérgezik mások elméjét

A neonáci szkinhedek és a Ku-Klux-Klan csupán két olyan gyűlöletet szító csoport, melynek vezetői élen járnak ebben. Ezek a csoportok gyakran azokat a könnyen befolyásolható fiatalokat veszik célba és próbálják a soraikba állítani, akik rosszul működő családokban nőnek fel. Fiatalok, akik a bizonytalanság és kisebbrendűség érzésével küszködnek, úgy gondolhatják, hogy egy ilyen csoport tagjaiként megtudhatják, milyen érzés tartozni valahová.

Az internet különösen hatékony eszköz azok kezében, akik gyűlöletet próbálnak szítani. Egy nemrégiben végzett felmérés szerint a gyűlöletet támogató webhelyek száma talán még az ezret is eléri. A The Economist című hetilapban a következő dicsekvő kijelentést olvashatjuk az egyik ilyen webhely tulajdonosától: „A világhálón keresztül több százezer emberrel tudjuk közölni a nézeteinket.” Ezen a webhelyen egy „Gyermekoldal”-lal is találkozunk.

 A tizenéves fiatalok, miközben zene után kutatnak a világhálón, egészen véletlenül olyan helyekre bukkanhatnak, ahonnan gyűlöletet támogató zenét tudnak letölteni. Ez a fajta zene rendszerint hangos és indulatos, az énekesek pedig kemény, fajgyűlölő üzeneteket harsognak. Ezekről a webhelyekről aztán különféle hírcsoportokat, csevegőket vagy egyéb webhelyeket látogathat meg az ember, melyek szintén gyűlöletet mozdítanak elő.

Némely ilyen webhelyen külön oldalak találhatók a fiataloknak, ahol játékokban és különféle elfoglaltságokban vehetnek részt. Az egyik neonáci webhely a Bibliával próbálja meg igazolni a fajgyűlöletet és az antiszemitizmust. A csoport egy olyan weboldalt is készített, ahol az odalátogatók rasszista kifejezéseket tartalmazó keresztrejtvényeket fejthetnek meg. Mit szeretnének ezzel elérni? „Hogy a fehér rassz fiataljai jobban megértsék, milyen célokért harcolunk.”

De a gyűlöletet nem csak ezeknek a szélsőséges fajüldöző szervezeteknek a tagjai próbálják előmozdítani. Egy szociológus, aki írt a Balkánon nemrég dúlt konfliktusokról, a következőket mondta egyes köztiszteletben álló írókról, valamint olyan személyekről, akik nagyon hatásosan tudják formálni a közvéleményt: „Elszörnyedve olvastam az irományaikat, melyek stílusát az [írók] úgy választották meg, hogy azzal kielégítsék honfitársaik legalantasabb ösztöneit, hogy szenvedélyes gyűlöletet ébresszenek bennük, hogy elhomályosítsák az ítélőképességüket, mivel arra buzdítják őket, hogy egyetlen viselkedésformát se tekintsenek kivetnivalónak . . . , és elferdítik a valóságot.”

Arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy a papság milyen szerepet játszik ebben. James A. Haught író a Holy Hatred: Religious Conflicts of the ’90’s című könyvében ezt a megdöbbentő kijelentést teszi: „Az 1990-es évek egyik nagy iróniája, hogy a vallás — melyről azt mondják, hogy a kedvesség és az egymás iránti törődés bölcsője — valójában főszerepet játszik a gyűlölet, a háború és a terrorizmus előmozdításában.”

Láthatjuk hát, hogy a gyűlölet mögött rengeteg bonyolult dolog rejlik. De vajon ebből arra kell következtetnünk, hogy az emberiség képtelen véget vetni esztelen viselkedésének, mely gyűlölettől átitatott történelmét jellemzi? Tehet az ember valamit, akár egyénileg, akár egy világméretű erőfeszítés keretén belül, hogy megpróbáljon felülkerekedni a félreértéseken, a tudatlanságon és a félelmen, melyek gyűlöletet ébresztenek?

[Oldalidézet a 6. oldalon]

Az előítélet és a gyűlölet tanult viselkedési formák!

[Kép a 4–5. oldalon]

Nem születünk . . .

. . . gyűlölettel és fanatizmussal

[Kép a 7. oldalon]

A gyűlöletet szító csoportok az interneten keresztül próbálják meg a fiatalokat a soraikba állítani

[Kép a 7. oldalon]

A vallás gyakran csak olaj a tűzre a konfliktusokban

[Forrásjelzés]

AP Photo