Mi az a poszttraumás stressz?

ÉVEKKEL ezelőtt a poszttraumásstressz-szindrómát (PTSD) elsősorban veterán katonákon tanulmányozták. De azóta sok minden megváltozott. Az embernek nem kell katonának lennie ahhoz, hogy PTSD-ben szenvedjen. Elég, ha átél valamilyen traumát okozó élményt.

A traumát többféle élmény is kiválthatja, legyen az akár háború, nemi erőszakra tett kísérlet vagy egy autóbaleset. Az Egyesült Államok PTSD-t vizsgáló országos központjának egyik tájékoztatójában ezt olvashatjuk erről: „Ahhoz, hogy valakinél PTSD-t diagnosztizáljanak, része kellett hogy legyen egy traumát okozó élményben.” Ennek az élménynek pedig „olyan FIZIKAI sérülésnek vagy bántalmazásnak kell lennie, amelyben az illetőnek ténylegesen része volt, vagy fenyegetően közel állt ahhoz, hogy része legyen benne”.

Az előző cikkben szereplő Jane elmondja: „Megtudtam, hogy egy hirtelen kialakuló félelmi állapot bizonyos hormonok túltermelődését idézi elő; ezek a hormonok felelősek azért, hogy az ember túlérzékeny állapotba kerül a veszély fokozott érzékelésére. Az a természetes, ha a veszély elmúltával a hormonszint a normális értékre csökken, a PTSD-betegek esetében azonban a hormonszint ugyanolyan magas marad.” Noha az esemény a múltban játszódott le, de az akkor érzett rettegés mintha megpróbálta volna végleg befészkelni magát Jane elméjébe — mint egy nemkívánatos vendég, akitől sehogy sem tud az ember megszabadulni.

Ha valaki egy traumát kiváltó esemény hatására hasonló tüneteket tapasztal, fontos tudnia, hogy nincs egyedül. Linda E. Ledray egy könyvében, melyet a nemi erőszakról írt, kifejti, hogy a PTSD „a lelki egészségnek örvendő emberek természetes reakciója olyan, nagyfokú félelmet keltő helyzetekre, melyekben nem tudták irányítani az eseményeket”.

Meg kell azonban jegyezni, hogy csak mert a PTSD egy természetes reakció, nem kell hogy minden, traumát átélt személy esetében kialakuljon. Ledray megjegyzi: „Egy 1992-ben végzett vizsgálat feltárta, hogy egy héttel a nemi erőszak után a megvizsgált áldozatok 94 százalékánál lehetett megfigyelni a PTSD tipikus tüneteit, tizenkét héttel a történtek után pedig 47 százalékuknál. A Minneapolisban (USA) működő, szexuális bántalmazással foglalkozó központban az 1993 során megvizsgált nők felénél lehetett megfigyelni a PTSD tüneteit egy évvel a nemi erőszak után.”

Ezek az adatok azt mutatják, hogy a PTSD igen gyakori betegség, gyakoribb, mint azt sokan gondolnák. A legkülönbözőbb emberek küszködnek vele, és a betegséget kiváltó események  is sokfélék. Alexander C. McFarlane és Lars Weisaeth írók elmondják: „A közelmúltban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy gyakran történnek traumát okozó események, akár polgári személyekkel béke idején, akár katonákkal, illetve háborús áldozatokkal; az ilyen gyakori eseményekre pedig sok áldozat PTSD-vel reagál.” Olyan dolgok is váltottak már ki PTSD-t néhány emberből, mint egy orvosi eljárás vagy egy szívroham.

„Láthatjuk, hogy a PTSD nagyon elterjedt rendellenesség” — jelenti ki az imént említett két író. Hozzáteszik még: „Egy felmérés, melyet 1245 amerikai serdülő bevonásával végeztek, akiket találomra választottak ki, feltárta, hogy 23 százalékuk szenvedett el fizikai vagy szexuális bántalmazást, vagy volt szemtanúja mások ellen elkövetett erőszakos cselekedeteknek. Minden ötödik ilyen fiatal PTSD-tünetekkel küszködött. Ebből arra következtethetünk, hogy az Egyesült Államokban jelenleg körülbelül 1,07 millió tinédzser szenved PTSD-ben.”

Ha ezek az adatok pontosak, akkor ez azt jelenti, hogy csupán már egyetlen országban is  rengeteg kamaszkorú fiatal küzd ezzel a betegséggel! Hogyan lehet segíteni nekik, valamint annak a több millió embernek világszerte, akik hasonló tünetekkel küszködnek?

Hogyan lehet segíteni nekik?

Íme néhány javaslat azoknak, akik a PTSD tüneteit tapasztalják, vagy észreveszik, hogy egy ismerősüket gyötrik ezek a tünetek:

A beteg próbáljon meg rendszeresen szellemi dolgokkal foglalkozni. „Mindig jelen voltam az összejöveteleken a Királyság-termünkben — mondja Jane. — Még ha nem tudtam is mindig odafigyelni az elhangzottakra, tudtam, hogy Jehova Isten azt akarja, hogy ott legyek. A gyülekezetem tagjai hihetetlenül nagy szeretettel vettek körül, és rendkívül építőek voltak. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy a megpróbáltatások alatt végig szeretettel bántak velem, és személyes érdeklődést mutattak irántam.” Jane még elmondja: „A zsoltárok olvasása is segített. Azoknak az imái, akik valami miatt szenvedtek, az én érzéseimet tükrözték. Amikor nem bírtam elmondani imában, amit szerettem volna, elég volt, ha csak áment mondtam ezekre.”

Ne tartózkodjunk a beteg buzdításától. Ha egy számunkra kedves személyt egy megrázó élmény szörnyű emlékei kínoznak, meg kell értenünk, hogy nem arról van szó, hogy túlontúl érzékeny, vagy csak megmakacsolja magát. Az érzelmi fásultság, a szorongás vagy a benne forrongó  düh miatt nem biztos, hogy úgy tudja majd fogadni a segítségünket, ahogyan azt elvárnánk. De ne adjuk fel, mert ahogy a Biblia mondja, „minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére” (Példabeszédek 17:17).

A betegnek fel kell ismernie és kerülnie kell az úgynevezett öngyógyító tevékenységeket, melyekkel csak még több kárt okoz magának. Ilyen lehet például a kábítószer- és a túlzott alkoholfogyasztás. Noha a beteg egy ideig úgy érezheti, hogy az alkohol és a narkotikumok enyhítenek a gyötrődésén, nem sok időbe telik, és ezek még rosszabb állapotba döntik őt. Rendszerint nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a beteg elszigetelje magát, és elutasítsa az érte nyúló segítő kezeket; ezenkívül szerepet játszanak a munkamánia kialakulásában, a féktelen dühkitörésekben, a túlevésben, a kóros soványságban és egyéb, önpusztító magatartásformák kialakulásában.

A beteg forduljon képesített egészségügyi szakértőhöz. Előfordulhat, hogy kiderül, a beteg nem szenved PTSD-ben, de ha mégis, többféle hatékony kezelés * közül választhat. Ha valaki szakemberhez fordul, fontos, hogy legyen őszinte az orvossal, és kérjen tőle segítséget, ha az imént említett magatartásformák bármelyikével küszködik.

Ne feledjük: a fizikai sebek gyakran hamar begyógyulnak, ám a PTSD-ben szenvedők sokféle módon megsérülhettek — testi, elmebeli és lelki gyötrelmek kínozhatják őket. A következő cikk arról fog beszélni, hogy milyen egyéb módokon segíthetik elő a gyógyulást maguk a betegek, illetve azok, akik ismerik őket. Arról is olvasni fogunk, hogy milyen reménysége lehet minden poszttraumás tünetekkel küszködő személynek.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 6. oldalon]

A poszttraumás stressz tünetei

Sokan, akiket nagy megrázkódtatás ért, képzeletben újra meg újra átélik a történteket. Az áldozatok ezt általában sem befolyásolni, sem elkerülni nem tudják. Ennek eredményeként a következő tünetekkel küszködhetnek:

• Emlékképbetörések — mintha a traumát keltő esemény újból megtörténne

• Ijesztő rémálmok

• Nagyfokú ijedésre való hajlam éles hangok hallatán, vagy ha valaki váratlanul a hátuk mögé kerül

• Belső remegés, verítékezés

• Heves szívverés, légszomj

• Feldúltság érzése, ha valaminek a látványa, hangja, szaga, íze, illetve egy érzés a traumára emlékezteti őket

• Szorongás vagy félelem; az az érzés, hogy újból veszélyben vannak

• Nehezen tudnak uralkodni az érzelmeiken, mivel a szorongás, düh vagy feldúltság érzése minden átmenet nélkül támad, amikor valami a traumára emlékeztet

• Nehezen tudnak koncentrálni, illetve tisztán gondolkodni

• Nehezen tudnak elaludni, és gyakran felébrednek

• Nyugtalanságot éreznek, és folyton azt figyelik, hogy milyen veszély leselkedik rájuk

• Érzelmi bénultság, közöny

• Nehezen képesek a szeretetre vagy bármiféle erőteljes érzelemre

• Szokatlannak, valószerűtlennek érzik a környezetüket

• Közönyössé válnak azon dolgok iránt, melyeket azelőtt élveztek

• Nehéz felidézniük a traumát okozó esemény fontos részleteit

• Úgy érzik, elszakadtak a körülöttük lévő világtól, és csupán külső szemlélői annak, ami velük történik

[Képek az 5. oldalon]

Számos, traumát okozó esemény válthat ki PTSD-t