Kolportőrök — Két lábon járó könyvkereskedések

AZ ÉBREDJETEK! FRANCIAORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

NÉHÁNY évvel ezelőtt egy kis „múzeum” nyílt Franciaország délkeleti részén, a Jandri-gleccser lábánál, a Les Deux-Alpes síelésre alkalmas területeinek magasabban fekvő részénél. A kiállított jégszobrok között volt egy olyan is, amelyik tisztelettel adózott egy régen elfeledett hegyi mesterségnek. Egy kolportőr szobra volt.

A kolportőrök évszázadokig piacról piacra és házról házra jártak, ajánlgatva az áruikat, amelyeket a nyakukban (franciául: col) cipeltek (franciául: porter). A mai emberek nagy része még sohasem hallott róluk. Akik pedig hallottak, talán úgy gondolják, hogy a kolportőrök kisszerű kereskedők voltak, akik csak apróságokat árultak. A valóság azonban az, hogy a kolportőrök öröksége milliók életét érinti mind a mai napig.

A kolportőrök munkája közelebbről

A kolportőrök egyáltalán nem voltak nyomorult, szerencsétlen alakok, sőt, sokuk nagyon is jól megszervezte kereskedelmi tevékenységét; a legújabb árucikkeket terjesztette nagy európai hálózatok segítségével. De nem mindegyik kolportőr gyakorolta a mesterségét anyagi haszonért. Némelyek a hitüket és a meggyőződésüket terjesztették. Voltak, akik ezért az életükkel fizettek.

Úgy tűnik, hogy a kolportőrök a középkor vége felé kezdtek tevékenykedni. Az első kolportőrök eredetileg a hegyekben laktak, az Alpok sarlójában, a Pireneusokban és a Skót felvidéken. Sokan közülük földet műveltek, és az aratás befejeztével átálltak az utazó kereskedők életformájára.

A francia Jehan Gravier is ilyen utazó kereskedő volt. A XVI. században élt, és családjával a La Grave nevű hegyvidéken lakott. Nyilván nem termett jól a földje, ezért a völgyben levő városkák lakóinak az igényeit igyekezett kielégíteni hegyvidékről származó termékekkel, például fával, bőrrel, gyapjúval és sóval. Gravier és a hozzá hasonló kolportőrök elvitték a városokba ezeket a termékeket, és rövidárura, fésűre, szemüvegre, könyvekre, gyógyszerre,  dohányra és metszetekre cserélték őket. Ezeket az árukat aztán vagy a városlakóknak adták el, vagy az üzletektől távol élő parasztoknak. Némelyik kolportőr a munkája miatt 20 kilométert is megtett naponta! Amíg nem voltak otthon, a rokonaik gondoskodtak a földjükről és a családjukról.

Gravier azonban nem csupán apró tárgyakat adott el. A feljegyzések szerint tartozott egy bizonyos nyomdásznak, akit Benoît Rigaud-nak hívtak. Ez arra enged következtetni, hogy Gravier — sok más kolportőrhöz hasonlóan — könyvekkel is kereskedett. Az ő kora a reneszánsz időszaka volt Európában, és virágzott a könyvkereskedelem. 1500 és 1600 között Európában 140-200 millió könyv készült, negyedrészben Franciaországban. Az Alpok lábánál elhelyezkedő Lyon, az ország gazdasági fővárosa volt Európa első számú könyvkiadó központja és Franciaország legfőbb könyvkiadója. Graviernek így bőséges forrás biztosította az üzletet. De miközben a hozzá hasonló férfiak pusztán a haszonért árulták a könyveket, feltűntek a színen olyan kolportőrök is, akik kizárólag vallási okokból terjesztettek könyveket.

A hit csempészei

A nyomtatás megjelenése után az emberek csak úgy falták a vallásos könyveket, füzeteket és traktátusokat. A Bibliát először latinul nyomtatták ki, majd az élő nyelveken is. Németországban több millió példányt nyomtattak belőle, és a kolportőröknek részük volt abban, hogy a Biblia gyorsan eljusson a vidéki lakossághoz. Ámde nem mindenkinek tetszett a Bibliák terjesztése.

A francia országgyűlés 1525-ben betiltotta a Biblia franciára történő fordítását, a következő évben pedig megtiltotta a francia nyelvű Biblia birtoklását. Ennek ellenére ezrével nyomtattak Bibliákat, és a kolportőrök elszántságának köszönhetően sokat sikerült Franciaország különböző vidékeire csempészni. Az egyik fiatal kolportőrt Pierre Chapot-nak hívták. Őt 1546-ban letartóztatták és kivégezték.

Végül 1551-ben a katolikus Franciaország szigorú intézkedéseket hozott: eltiltotta a kolportőröket a könyveladástól, mivel azok „titokban” „Genfből származó”, vagyis protestáns könyveket tartottak maguknál. Ezzel azonban nem sikerült megállítani a könyvek beáramlását. Minden lehetséges módot kipróbáltak, hogy Bibliákat hozzanak Franciaországba. Sokszor kisméretű Bibliákat rejtettek dupla fenekű boroshordókba, gesztenyés hordókba vagy a hajófenékbe. Egy Denis Le Vair nevű bátor férfit letartóztattak, amikor egy egész hordónyi Bibliát szállított. Rá is kivégzés várt. Egy katolikus férfi, aki akkor élt, és nem szívelte a kolportőröket, elismerte, hogy nekik köszönhetően „Franciaországot rövid időn belül elárasztották a francia nyelvű Újszövetségek”.

 A XVI. században — egy író szavaival élve — „a hit csempészei” állandó veszélyben éltek. Sok kolportőrt letartóztattak, börtönbe vagy gályára küldtek, száműztek vagy mártírhalálra ítéltek. Némelyiküket a könyveivel együtt égették el. Bár a történelem csak egy maroknyi kolportőr nevét őrizte meg, rengeteg ilyen bátor ember volt, akiknek köszönhetően szinte mindegyik protestáns család hozzájuthatott a Bibliához.

Vándorkönyvtárak

A katolikus egyház még a XVII. században is akadályozni próbálta, hogy az átlagemberek hozzáférjenek a Bibliához. Helyette zsolozsmáskönyveket * és szentek életéről szóló könyveket adtak a hívek kezébe. Milyen silány pótlék! A janzenisták viszont — akik „eretnek” nézeteket valló katolikusok voltak — helyeselték a Szentírás olvasását. A kolportőrök is terjesztették a janzenisták Görög Iratokról („Újszövetségről”) készült friss bibliafordítását, Le Maistre de Sacy munkáját.

Ugyanekkor egy újfajta, olcsó irodalmat is kezdtek kínálni a kolportőrök. Ezek a könyvek sok franciát megtanítottak olvasni, oktatták és szórakoztatták az embereket, aztán a XIX. században eltűntek. A franciák bibliothèque bleue-nek, vagyis kék könyvtárnak nevezték őket, mivel kék borítójuk volt. Angliában chapbook (ponyva) volt a nevük, Spanyolországban pedig pliégos de cordel. Középkori lovagokról szóló történeteket, népmeséket, szentek életét és egyéb ilyesmit tartalmaztak. Képzelhetjük, mennyire várták már a kolportőrt, akár nyáron érkezett (például ha a Pireneusokból jött), akár télen (ha a Dauphinéi-Alpokból jött).

A kolportőrök érdekes módon a művelt és a műveletlen emberek igényeit egyaránt kielégítették. Egy XVIII. századi  írás, mely a Franciaország délnyugati részén fekvő Guyenne nevű vidék parasztjairól szól, megállapítja: „A hosszú, téli estéken [a parasztok] fél órán át a szentek életét vagy a Biblia valamelyik fejezetét olvassák fel az összegyülekezett háznépnek . . . Ha nincs más, olvasnak . . . a kék könyvtárból és más jelentéktelen művekből, amilyeneket a kolportőrök évente elvisznek vidékre.” A Biblia azonban igen nagy népszerűségnek örvendett, és még a szegényebb tanyákon is volt belőle.

Szervezett hálózatok

Kolportőrhálózatok alakultak ki a francia és olasz Alpokban, a Pireneusokban és Normandiában, Franciaország északnyugati részén. A Dauphinéi-Alpokból származó kolportőrök kizárólagos felügyeletet gyakoroltak Dél-Európa könyvpiacának az egynegyede fölött. „A könyvkereskedelmet Spanyolországban és Portugáliában, valamint Itália sok városában franciák tartják a kezükben, méghozzá ugyanabból a faluból valók . . . , a Dauphinéi-Alpok egyik falujából” — jelentette ki egy akkori, genfi könyvkereskedő.

Azon kívül, hogy a kolportőrök „tevékeny, szorgalmas és rendkívül mértékletes emberek” voltak, az is hozzájárult a sikerükhöz, hogy ragaszkodtak a családjuk tagjaihoz, a falujukhoz és a vallásukhoz. Sokan közülük protestánsok voltak, és tartották a kapcsolatot azokkal, akik az üldözések idején száműzetésbe kerültek. Így a rokonok, honfitársak és hittársak jól működő hálózatokat alkottak, melyek keresztül-kasul átszelték Európát. A Gravier család például olyan könyvkereskedői hálózatot működtetett, mely kiterjedt Franciaországra, Spanyolországra és Itáliára. Voltak olyan hálózatok is, amelyek egészen Perzsiáig és Amerikáig elértek.

Újra megjelennek a kolportőrök

A XIX. századi ipari forradalom halálos csapást mért a családi kolportőrvállalkozásokra, melyek nemzedékeken át jól működtek. Ám a bibliatársulatok létrejötte addig soha nem látott mértékű bibliaterjesztést hívott életre. A katolikus egyház azonban még mindig ellenezte a Biblia terjesztését. Egészen az 1800-as évek végéig folyton zaklatták és büntetőbíróság elé állították a Bibliát terjesztő kolportőröket. Ennek ellenére ők 1804 és 1909 között egyedül Franciaországban hatmillió példányt terjesztettek el a teljes Bibliából, illetve annak bizonyos részeiből.

Még korántsem ért véget az emberek bibliai oktatása. A Zion’s Watch Tower and Herald of Christ’s Presence című folyóirat, melyet az Egyesült Államokban adtak ki, 1881-ben felszólította a keresztényeket, hogy kezdjék el az evangelizálómunkát. Mi legyen a céljuk? „Az igazság terjesztése, azáltal hogy elérjük az embereknél, hogy elolvassák az irodalmat.” 1885-ig mintegy 300 evangéliumhirdető válaszolt a felhívásra, és ment ki a szántóföldre. Voltak, akik egészen messzire is elutaztak, például Barbadosra, Burmába (most Mianmar), Finnországba, Guatemalába, Hondurasba és Salvadorba. Mire kitört az I. világháború, ezek az evangéliumhirdetők már elterjesztették a bibliai ismeretet Angliában, Costa Ricában, Franciaországban, Kínában, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában, Svájcban, Svédországban és Új-Zélandon.

Érdekes, hogy a kezdeti években a Bibliakutatók (mai nevükön Jehova Tanúi) teljes idejű evangéliumhirdetőit kolportőröknek nevezték. Később már nem használták rájuk ezt a kifejezést, mert nem írta le pontosan munkájuk fő célját, ami az volt, hogy a Bibliát oktassák az embereknek (Máté 28:19, 20). Továbbá a „kolportőr” kifejezés nem fedte tevékenységük nonprofit jellegét. Ezért ma a Jehova Tanúi között levő teljes idejű szolgákat úttörőknek nevezik.

Tavaly több mint 800 000 úttörő terjesztett ingyen Bibliákat és Biblián alapuló irodalmat. Nem anyagi haszonért teszik ezt, hanem „őszinteségből, igen, mint akik Istentől küldettek, Isten tekintete előtt, Krisztussal közösségben” (2Korintus 2:17). Ezért elmondhatjuk, hogy a mai úttörők sokkal többet tesznek, mint a két lábon járó könyvkereskedések. De azért sokat köszönhetnek annak a számos korai kolportőrnek, aki szép példát mutatott buzgalomból és meggyőződésből.

[Lábjegyzet]

[Képek a 24–25. oldalon]

A kolportőrök elvitték a legfrissebb termékeket az emberek otthonába

Az emberek már alig várták a kolportőröket

[Forrásjelzés]

© Cliché Bibliothèque nationale de France, Paris

[Képek a 26. oldalon]

Le Maistre de Sacy „Újszövetsége” és egy könyv a kék könyvtárból

[Forrásjelzések]

Távolabb balra: © Cliché Bibliothèque nationale de France, Paris Balra: © B.M.V.R de Troyes/Bbl.390/Photo P. Jacquinot

[Kép a 26–27. oldalon]

Az evangéliumhirdetők bibliai irodalmat terjesztettek

[Kép a 26. oldalon]

A mai teljes idejű evangéliumhirdetők ingyenes bibliai oktatást kínálnak