Rengeteget tudunk, mégsem változunk

„Annak ellenére, hogy mostanában áttörő eredmények születnek a tudományokban, az emberiség nem sokat változott az elmúlt kétezer év során. Következésképpen még mindig van mit tanulnunk a történelemből” (Kenneth Clark: Civilisation​—A Personal View).

TAGADHATATLAN, hogy az évszázadok folyamán a tudomány bámulatos dolgokkal állt elő. A Time című folyóiratot idézve, a technika ezen csodáinak köszönhetően „még soha a történelem folyamán nem volt olyan magas az életszínvonal, mint amilyennek ma több millióan örvendünk”. Egyebek között az orvostudomány érte el a legfigyelemreméltóbb előrehaladást. A középkorban „az orvoslás kezdetleges volt, és barbár módon bántak a betegekkel — mondja Zoé Oldenbourg történész. — Ha az ember orvos kezei közé került, ugyanakkora esélye volt arra, hogy meghal, mint arra, hogy meggyógyul.”

Nem mindig hajlandók tanulni

Az emberek nem mindig voltak hajlandók tanulni. Például a XIX. század késői szakaszában sok orvos figyelmen kívül hagyta azokat a bizonyítékokat, melyek egyértelművé tették, hogy valami módon ők maguk is felelősek azért, hogy a pácienseik között betegségek terjednek. Megmaradtak veszélyes módszereiknél, és nem voltak hajlandók megmosni a kezüket két beteg kezelése között.

Persze ettől még a tudomány és a technika fejlődése nem állt meg. Ebből logikusan az következne, hogy az emberek a múltból tanulva rájöttek, miként lehet boldogabbá és biztonságosabbá tenni a világot. De korántsem ez a helyzet.

Nézzük meg, milyen volt Európa a XVII. században. Úgy utaltak erre az időszakra, mint a felvilágosodás és az ész korszakára. Ám „annak ellenére, hogy a művészet és a tudomány virágzott — mondja Kenneth Clark —, az esztelen üldözések és brutális háborúk tovább folytak, méghozzá olyan kegyetlen eszközökkel, melyekre addig nem volt példa”.

Az emberek napjainkban szintén vonakodnak megszívlelni a múlt tanulságait, melyek segíthetnének nekik elkerülni elődeik hibáit. Emiatt még az is kérdésesnek látszik, hogy egyáltalán fennmarad-e az emberi faj a földön. Joseph Needham író szerint olyan rosszra fordult a helyzetünk, hogy most már nem tudunk mást tenni, mint reménykedni és imádkozni, hogy „valami fanatikus nehogy olyan eszközök közelébe kerüljön, melyekkel minden földi életnek véget vethet”.

Miért van az, hogy kiváló képességeink és tudásunk ellenére még mindig egy erőszakkal és brutalitással teli világban rostokolunk? Megváltozik a helyzetünk valaha? A következő két cikk ezekkel a kérdésekkel foglalkozik.

[Képek forrásának jelzése a 3. oldalon]

CÍMLAP: I. világháborús ágyúk: U.S. National Archives photo; II. világháborús holokauszt áldozatok: Robert A. Schmuhl, courtesy of USHMM Photo Archives

2. és 3. oldal: B—17-es bombázó: USAF photo; nő: Instituto Municipal de Historia, Barcelona; menekültek: UN PHOTO 186797/J. Isaac; 23 000 tonna robbanóanyag detonációja: U.S. Department of Energy photograph