Olvasóink írják

Bátorság a katasztrófa közepette Köszönöm a „Bátorság a katasztrófa idején — Az ikertornyok összeomlásának napja” (2002. január 8.) című cikksorozatot. Nagyon megható volt olvasni ezeket a cikkeket, és felismertették velem, hogy az idő és az előre nem látható események bármelyikünket utolérhetik. Nagyon elszomorodom, amikor arra a sok emberre gondolok, akik meghaltak akkor.

S. B. R., Dánia

Köszönöm, hogy közöltétek a „Tatiana imája” részt is. Már a cikkek olvasása közben is majdnem elsírtam magam, de amikor ezt a bekeretezett részt olvastam, felzokogtam. Azoknak a gyermekeknek a szellemi fejlődéséért imádkozom, akiknek az apukájuk vagy az anyukájuk a terrortámadásokban vesztette életét, hogy újra találkozhassanak velük az új világban. A cikksorozat hatására még mélyebb értékelést érzek azért, hogy mint Jehova Tanújának, nagyszerű reményem lehet a jövőre.

A. T., Japán

Jóllehet Németországban élek, a szeptember 11-ei események engem és a családomat nagyon megrázták. Három hónappal később a kilencéves kislányom még mindig olyan képeket rajzolt, amelyeken egy repülőgép egy magas épületnek ütközik. Már várjuk azt a napot, amikor az ehhez hasonló tragédiák a múltéi lesznek.

E. G., Németország

Amikor láttam, mi történik New Yorkban, Jehovához imádkoztam, és kértem, hogy adjon erőt a túlélőknek, valamint reményt az áldozatok családtagjainak. A cikkek olvasásakor éreztem, hogy az imáim, sok más ember imájával együtt, meghallgatást nyertek. Az a tudat, hogy bármikor megtörténhet valamilyen tragédia, arra indított, hogy komoly önvizsgálatot tartsak.

M. V., Olaszország

Különösen a személyes beszámolókat olvastuk nagy érdeklődéssel. A túlélők kijelentéseit olvasva könnybe lábadt a szemünk. Azt kérjük Jehovától, hogy segítsen minden érintettnek, és azért imádkozunk, hogy az Ébredjetek! folyóirat segítségével vigaszra leljenek ezek a személyek. Mivel fiatalok vagyunk, buzdítóak voltak azok a kérdések, melyeknek a hatására elgondolkoztunk az életmódunkon, és azon, hogy minek biztosítunk elsőbbséget az életünkben. Nagyon szeretnénk, ha sohasem hagynátok abba ennek a folyóiratnak a kiadását.

T. M. és A. P., Szlovénia

Tizennégy éves vagyok, és a felső tagozat harmadik osztályába járok. Amikor ezt a cikksorozatot olvastam, megértettem, milyen félelemmel járt ez a szerencsétlenség. Láttam, miként adták emberek az életüket mások megmentéséért. A hírekből tudom, hogy sok tűzoltó meghalt, de még sosem éreztem át a történteket úgy, mint most. Sírtam, miközben a „Tatiana imája” részt olvastam. Amikor felső tagozatos lettem, én is elvesztettem az apukámat egy betegség miatt. A bekeretezett rész olvasásakor feltettem magamnak a kérdést: „Nekem is olyan valóságos az új világ, mint Tatianának?” Ezt a folyóiratot szeretném odaadni a tanáraimnak és sok barátomnak. Kérlek titeket, továbbra is nyomtassátok ezt a csodálatos folyóiratot.

T. H., Japán

Új külalak Öröm látni, hogy az Ébredjetek! külalakja milyen sokat fejlődött 1978 óta — azóta olvasom ezt a folyóiratot. Amikor jól megnéztem a 2002. január 8-ai számot, igazán megkapó látványban volt részem. A cikkcímek kiválóak, az ábrázolások pedig lélegzetelállítóak. A folyóirat külalakja még élvezetesebbé teszi az olvasást. Biztos vagyok benne, hogy ez az új külalak még sok őszinte személyt fog Jehovához vonzani.

V. P. L., Brazília