Aranykönnyek fogságában

AZ ÉBREDJETEK! DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁGI ÍRÓJÁTÓL

EGY hangya fut végig a fa törzsén, mit sem gondolva az előtte levő veszélyre. Hirtelen az egyik lábát nem tudja mozdítani, majd egy másikat sem, egészen addig, amíg a fa mézszerű gyantája teljesen mozgásképtelenné nem teszi. Még egy arany csepp gördül lefelé, és teljesen beborítja a hangyát. Nincs menekvés. Végül a ragadós massza a hangyával a belsejében a földre hull. Az eső belemossa a börtönbe zárt hangyát egy folyóba, ahol az iszap eltemeti. Évezredekkel később megtalálják a hangyát, amelyet tökéletesen megőrzött egy arany könnycsepp. A gyanta borostyánkővé — az ember szemében igen értékes kinccsé — keményedett.

Mennyit tudunk a borostyánkőről? Vajon a borostyánkő és a belsejébe zárt rovarok képesek mesélni valamit a távoli múltról? Lehetőséget adnak rég kihalt élőlények újrateremtésére?

Észak aranya

Évezredekkel ezelőtt az ember kíváncsiságát felkeltette a borostyánkő titokzatos eredete és meleg színéből, aranyhoz hasonló csillogásából fakadó szépsége. Emellett a borostyánkőnek látszólag csodálatos ereje volt! I. e. 600 táján Thalész, görög tudós megfigyelte, hogy ha a borostyánkövet egy ruhadarabbal megdörzsölik, akkor képes magához vonzani madártollakat vagy kisebb szalmaszálakat. Ez a „bámulatos erő” a statikus elektromosság. Sőt néhány nyelven az „elektromosság” szó abból a szóból származik, amely görög nyelven ’borostyánkövet’ jelent, ez pedig az elektron. Több mint kétezer évvel ezután William Gilbert angol orvos felfedezte, hogy a borostyánkövön kívül más anyagok is képesek statikus elektromosságot létrehozni.

Valamikor i. sz. 54 és 60 között Néró római császár elküldte egyik hadvezérét, hogy kutassa fel ennek az értékes anyagnak a lelőhelyét. Ez a katona északra utazott, megtalálta ezt a helyet — a Balti-tenger partját —, és több száz kilogramm borostyánkővel tért vissza. Rómában a borostyánkövet nagyra becsülték a szépségéért, és mert azt gondolták,  hogy képes megvédeni a viselőjét a bajtól. Használták gyógyszerek és kenőcsök készítéséhez is, alapanyagként. Plinius római történetíró beszámolt arról, hogy a borostyánkő annyira népszerű volt, hogy egy faragott borostyánkő szobrocskát értékesebbnek tekintettek, mint egy egészséges rabszolgát!

Észak-Európában a legkorábbi társadalmak arra használták a borostyánkövet, melyet néha észak aranyának hívtak, hogy vasra, rézre és más délről érkező árucikkekre cseréljék. A középkori Európában a borostyánkereskedelmet és -megmunkálást szigorúan felügyelték a Német Lovagrend tagjai, akik nem sokkal korábban tértek vissza a keresztes hadjáratokból. Ha valaki felhatalmazás nélkül borostyánkövet gyűjtött, azt halálra ítélhették.

Időközben a karib-tengeri Quisqueya szigetén, ahol ma a Dominikai Köztársaság és Haiti található, a taino indiánok szintén felfedezték a borostyánkövet. Amikor Kolumbusz először eljutott Quisqueyára 1492-ben, egy csillogó borostyánkövekből álló nyakláncot ajándékozott a sziget egyik fiatal törzsfőnökének. Azt mondják, hogy Kolumbusz meglepődött, amikor a nyakláncért cserébe egy pár lábbelit kapott, melyet borostyánkövek díszítettek!

Mi a borostyánkő?

A Dominikai Köztársaságból származó borostyánkő egy lombos trópusi fa kihalt fajának megkeményedett gyantája. Ezzel rokon fajok — például az, amelyiket ott kurbarilfa néven ismernek — még mindig nőnek a Karib-tenger vidékén, valamint Közép- és Dél-Amerikában. De az ősi dominikai „borostyánfához” legközelebb álló faj csak Kelet-Afrikában található. Európában a Balti-tenger vidékéről való borostyánkő tűlevelű fákról származik.

Hogyan alakul ki a borostyánkő? Először a fa kérge valami folytán megnyílik: letörik egy ág, megsérül a fatörzs, vagy a fát valamilyen farágó rovar támadja meg. Ezután ragadós gyanta szivárog ki a felszínre, hogy befedje a sebet. Rovarok vagy más kisebb teremtmények, amelyek szerencsétlenségükre beleragadnak a gyantába, végül teljesen elmerülnek benne. A fa nedvétől eltérően, amely vízből és tápanyagokból áll, a gyanta terpénekből, alkoholokból és észterekből tevődik össze. Ezek a vegyi anyagok, úgy tűnik, szárítószerekként és antibiotikumokként hatnak. Konzerválnak minden rovart és növényt, amelyet magukba zárnak. Megfelelő körülmények között a gyanta lassan borostyánná szilárdul, évezredeken át sértetlenül megőrizve a tartalmát. A borostyánkő tehát ősi fák megkövesedett gyantája.

Az elveszett kincsek felkutatása

Bár a világon mindenütt lehet borostyánkövet találni, csak mintegy húsz helyen van belőle annyi, amennyit már érdemes bányászni. Jelenleg a legtöbb borostyánkövet Kelet-Európa balti-tengeri vidékén, a Dominikai Köztársaságban és Mexikó egyes részein bányásszák.

A borostyánkő bányászata gondos odafigyelést igényel. Sok tudós szerint ahhoz, hogy a gyanta borostyánkővé váljon, be kell kerülnie a földbe,  általában nedves agyagba vagy homokos üledékbe. A Dominikai Köztársaságban sok bánya magasan fekvő, hegyvidéki tájon található, amelyet dús, szubtrópusi erdő takar. Talán csak gyalog vagy szamárháton lehet megközelíteni meredek hegyi ösvényeken.

Némelyik bánya széles, mély gödör, de vannak olyanok is, amelyek akár kétszáz méter hosszú keskeny folyosók is lehetnek. Mivel a gépek és a robbantás kárt tenne a borostyánkőben, a bányászoknak vésővel, csákánnyal és lapáttal kell fáradságos munkával kinyerniük a kemény homokkőből és a nehéz agyagból. Gyakran csupán egy gyertya fénye világít a bányásznak.

Durva kőzetből csiszolt drágakő

Miután a bányász eltávolította a borostyánkövet a környező sziklából, kiviszi a napfényre, megmossa, és egyik végéről lepattintja a kemény réteget. Majd megnedvesíti a kő megtisztított felszínét olajjal, hogy bele tudjon tekinteni a borostyánba. Zárványokat keres: megkövesedett gerinceseket, rovarokat vagy más szerves anyagokat, amelyeket a borostyánkő tartalmazhat. A Dominikai Köztársaságban bányászott minden századik borostyánkőben látható egy rovar, ezzel ellentétben a Balti-tenger vidékén bányászottak közül csak minden ezredikben. Ennek részben az az oka, hogy a balti-tengeri borostyán általában nem áttetsző, míg a Dominikai Köztársaságban bányászott borostyánkövek több mint kilencven százaléka átlátszó.

A borostyánkövet gondosan szétválogatják méret, forma, szín és tartalom szerint. A hetente felszínre hozott több ezer borostyánkő nagy része kisméretű. De nem mindegyik. A Dominikai Köztársaságból származó egyik kő körülbelül nyolc kilogrammot nyomott! A zárvány nélküli kis darabokat ékszerekhez használják fel, míg a legértékesebb darabokat magángyűjtők vagy múzeumok őrzik.

A borostyán leggyakrabban a sárga és aranyszín meleg árnyalataiban pompázik. A Dominikai Köztársaságban havonta felszínre kerül néhány kék színű borostyánkő is. Zöld borostyánt még ennél is ritkábban lehet találni. Úgy gondolják, hogy a különböző színárnyalatok a gyanta és a környező talajban levő ásványok kémiai összetételéből adódnak.

Elénk tárul egy ősi erdő

Egyedülálló tulajdonságainak köszönhetően a borostyánkő a „foglyaival” együtt tovább megmaradt, mint az a buja, trópusi ökoszisztéma, amelyből származik. A szerves anyag a legtöbb maradványban megkövesedik, vagyis az eredeti szerkezetét ásványok töltik ki. A borostyán viszont maga is szerves vegyület, csakúgy mint azok az állatok vagy növények, amelyeket tartalmazhat. Ha átlátszó, akkor ősi kincseit három dimenzióban lehet tanulmányozni és fényképezni, úgy, hogy még csak kárt sem tesz benne az ember. Joggal nevezhetjük a borostyánt arany ablaknak, melyen át betekintést nyerhetünk a múltba, mivel nemcsak rovarokat és kis testű gerinceseket őrzött meg, hanem régóta letűnt ökoszisztémák  növényeit is, sőt még az akkori éghajlatról is tartalmaz információt.

Melyek a legértékesebb zárványok? Ez nagyban függ a gyűjtő nézőpontjától. A legdrágább zárványok közé tartoznak azok, amelyeket a borostyánkő szerelmesei a három kincsnek hívnak: skorpiók, gyíkok és békák. Mivel ezek nagyobbak és erősebbek, mint sok rovar, a legtöbben könnyen kiszabadíthatták magukat a gyanta fogságából. Azok, amelyek csapdába estek, rendszerint nagyon kicsik vagy talán betegség miatt legyengült, esetleg ragadozók által megsebesített egyedek voltak. Mennyire ritkán lehet ilyeneket találni? Nagyon ritkán! Egy gyűjtő becslése szerint eddig csupán 30-40 skorpiót, 10-20 gyíkot és 8-9 békát fedeztek fel. Az eddig megtaláltak csakugyan értékesek. A Dominikai Köztársaságban 1997-ben egy olyan borostyánkőre bukkantak, amely egy kicsi békát rejt a belsejében; értékét több mint tízmillió forintnak megfelelő összegre becsülik.

Némelyik tudós szemében másfajta zárványok még lenyűgözőbbek. Mivel a rovarok gyakran gyorsan csapdába kerültek, sok borostyánkő tartalmaz „pillanatfelvételt” az ősi történelemről. A rovarok viselkedését is jelzik, például megfigyelhető a ragadozó és a zsákmánya. Néhány példány petéket, kikelő lárvákat, embriókkal teli pókgubókat vagy éppen csak kikelt pókokat tartalmaz, ami lehetővé teszi, hogy a tudósok tanulmányozhassák a rovarok fejlődésének szakaszait. Németországban az egyik stuttgarti múzeumban egy borostyánkő egy kétezer hangyából álló ősi kolóniát rejt magában.

Ehhez hasonlóan a zárványok által az ősi erdők növényvilágába is bepillanthatunk. Virágokat, gombákat, mohákat, leveleket és magokat őriztek meg a borostyánkövek, ezáltal sok ősi növényt, közöttük fákat is azonosítottak a szakemberek. A tudósok ezenkívül teljesen biztosak abban, hogy fügefák is léteztek, bár sem a levelüket, sem az águkat nem találták meg. Miért biztosak ebben mégis? Mivel több, borostyánkőbe zárt darázsfajt is azonosítottak, olyan darazsakat is, amelyek csak fügefákon élnek. Ezért ésszerű azt feltételezni, hogy fügefák is nőttek az erdőben.

Életre lehet kelteni a múltat?

Néhány évvel ezelőtt egy népszerű mozifilm azon a feltételezésen alapult, hogy életre lehet kelteni dinoszauruszokat olyan DNS felhasználásával, amelyet borostyánkőben levő szúnyogok testéből nyert dinoszauruszvérből nyernek. Sok tudós kétségbe vonja, hogy ez megvalósítható lenne. Minden élőlénynek saját DNS-e van, melynek kódolt információja meghatározza az öröklött jellemvonásokat. A tudományos kísérletek során ugyan összeállítottak olyan kisebb DNS-töredékeket, amelyek borostyánkőbe zárt rovarokból és növényekből származnak, mégis képtelenek voltak újraalkotni kihalt teremtményeket.

A megtalált DNS nemcsak sérült volt, hanem hiányos is. Egy becslés szerint a felfedezett töredékek talán csupán egymilliomod részét teszik ki az élő szervezet genetikai kódját alkotó teljes információnak. Ennek a kódnak a helyreállítása annak felelne meg, mintha egy több ezer oldalas könyvet kellene néhány kesze-kusza mondattöredék alapján helyreállítani. *

Mindenesetre a dinoszauruszok klónozásának gondolata újra felkeltette az érdeklődést a borostyánkő iránt, és most világszerte borostyánkiállításokat tartanak múzeumokban. A dominikai köztársasági Santo Domingóban levő borostyánmúzeum látogatói interaktív bemutatókat láthatnak, és hatalmas nagyítású mikroszkópok alatt tanulmányozhatják a borostyánköveket. A múzeum műhelyében ügyes kézművesek a durva borostyánt gyönyörű ékszerekké és kövületeket bemutató ékkövekké varázsolják.

A borostyánkő évszázadok óta lenyűgözi az embereket. Napjainkban a borostyánt melegséget árasztó, titokzatos szépségéért becsülik. Ezenkívül értékes bepillantást nyújt a múltba is.

[Lábjegyzet]

[Képek a 17. oldalon]

Különböző rovarok és békák találhatók a borostyánkövek fogságában

[Képek a 18. oldalon]

A kisebb borostyánköveket drágakövekké csiszolják

[Képek forrásának jelzései a 17. oldalon]

Borostyánba zárt rovarok a 2., 16. és 17. oldalon, valamint az előtérben levő ékszerek a 18. oldalon: Cortesía Museo Mundo de Ambar, Santo Domingo RD - Foto Gianfranco Lanzetti; béka a 17. oldalon: Cortesía Museo Mundo de Ambar, Santo Domingo RD e Nelson Fulgencio - Foto Gianfranco Lanzetti