A bajban is szeretetet mutattak

AZ ÉBREDJETEK! NIGÉRIAI ÍRÓJÁTÓL

LAGOSBAN (Nigéria) 2002. január 27-ét fekete vasárnapnak nevezik. Ezen a napon egy föld alatti fegyverraktárban bekövetkezett robbanás földlökéseket idézett elő a városban, és megvilágította az esti égboltot. A több órán át tartó robbanássorozat következtében három kilométeres körzetben lövedékek és törmelékek szóródtak szét, rettegésben tartva a város lakóit.

Rémhírek kaptak szárnyra, és a helybelieken félelem lett úrrá. Rettegő emberek tömegei özönlöttek az utcákra, akik nem tudták, mi elől menekülnek, vagy hova tartanak. Az éj sötétjében több százan tódultak a csatornahálózat piszkos vizébe, köztük számos rémült gyermek is, és sokan megfulladtak. Házak, iskolák és üzletek dőltek romba vagy rongálódtak meg súlyosan, s emiatt több ezren maradtak hajlék és munka nélkül. A becslések szerint a tragédia 1000 ember életét követelte, de utólag azt mondták, hogy még ennél is több áldozat lehetett.

A robbanások helyszíne — vagyis a katonai létesítmény — körüli lakóövezetben a későbbiekben mintegy 1350 fel nem robbant bombát, rakétát és kézigránátot találtak. Egy férfi valamilyen fémtárgyat vett észre a nappalijában. Nem tudta, hogy bomba, ezért felkapta és betette a kocsija csomagtartójába, majd átadta a hatóságoknak.

Miután Jehova Tanúi nigériai fiókhivatala értesült az eseményekről, azonnal kapcsolatba lépett egy lagosi vénnel, és a terület 16 utazófelvigyázóját azzal bízta meg, hogy derítse ki, mi történt a Lagosban élő 36 000 Tanúval. A hivatal egymillió nairát (körülbelül két és fél millió forint) küldött, ezenkívül a segítségnyújtás érdekében utasítást adott egy segélybizottság felállítására.

 A Tanúk közül egy férfit súlyosan megsebesített egy repeszdarab, két fiatal nő pedig sajnos életét vesztette. Két Királyság-terem és 45 család otthona rongálódott meg.

A lőszerraktári robbanások után hat nappal, 2002. február 2-án etnikai lázongások törtek ki a város különböző részein. A Vöröskereszt szerint a harcok 100 ember életét követelték, 430-an megsérültek, 3000-en kényszerültek arra, hogy elhagyják az otthonukat, és 50 ház porig égett. A segélybizottság tagjai, akik korábban a „fekete vasárnap” áldozatainak a szükségleteiről gondoskodtak, gyorsan megkeresték a területen élő keresztény testvéreiket.

Ez alkalommal egyetlen Tanú sem vesztette életét, mivel a legtöbbjük körzetkongresszuson vett részt, amikor a harcok elkezdődtek. Ám a helyi öt gyülekezet sok tagjának nem volt hova hazamennie. Keresztény testvéreik azonban szívesen befogadták őket, egy Tanú-orvos és a felesége például 27 személyt szállásolt el.

Azok a lagosi Tanúk, akik nem szenvedtek károkat a robbanások és az etnikai harcok következtében, nagylelkűen élelmet, ruhákat és háztartási cikkeket adományoztak. A városfelvigyázó erről számolt be: „A lagosi testvérek sokkal több adományt küldtek, mint amennyire az érintetteknek szükségük volt.” A fiókhivatalnak írnia kellett a gyülekezeteknek, hogy ne küldjenek több adományt. Három teherautónyi adomány maradt meg, és ezt a fiókhivatalba küldték raktározásra.

A gyülekezeti vének sok érintettet felkerestek, és ellátogattak azok családtagjaihoz is, akik életüket vesztették. Törekedtek rá, hogy vigaszt nyújtsanak a Szentírásból. A segélybizottság megszervezte a megrongálódott házak felújítását. Mindkét katasztrófa áldozatait háztartási cikkekkel, ruhákkal és élelmiszerekkel látták el, és segítettek a fedél nélkül maradtaknak, hogy szállást találjanak. Összesen 90 egyén, illetve család kapott segítséget a bizottságtól.

A sok érintett hálával gondolt a segítségre, amelyet nyújtottak neki. Egy Tanú lelkesen ezt mondta a segélybizottságnak: „Amíg élek, Jehovát teszem ’oltalmammá és erősségemmé’!” (Zsoltárok 46:2, 3).

Azok is felfigyeltek rá, hogy Jehova Tanúi miként segítettek egymásnak a nehézség idején, akik nem Tanúk. Az egyik elhunyt keresztény testvérnő nagybátyja ezt mondta a gyülekezeti véneknek: „Vissza fogok jönni, hogy még egyszer köszönetet mondjak, és hogy még többet megtudjak.” A családjának ezt mondta: „Valami igazán csodálatosat láttam Lagosban. Még a rokonok sem tették meg azt, amit azok az emberek.”

[Kép a 13. oldalon]

Segélyszállítmánnyal megrakott teherautó

[Kép a 13. oldalon]

Néhányan, akik segítséget kaptak

[Kép a 14. oldalon]

Ez a házaspár 27 személyt szállásolt el, akik fedél nélkül maradtak

[Kép a 14. oldalon]

A Tanúk helyrehoznak egy megrongálódott házat

[Kép forrásának jelzése a 13. oldalon]

Fent: Sam Olusegun — The Guardian