Utazás a világ leghosszabb trolibuszvonalán
Utazás a világ leghosszabb trolibuszvonalán
AZ ÉBREDJETEK! UKRAJNAI ÍRÓJÁTÓL
Lehet-e részünk felejthetetlen élményben csupán kétszáz forintnak megfelelő összegért? Igen, lehet, ha a világ leghosszabb trolibuszvonalára váltunk vele jegyet. Ez a troli körülbelül 95 kilométert tesz meg az Ukrajna déli részén fekvő Krím-félsziget közepétől, Szimferopoltól Jaltáig, mely a Fekete-tenger napsütéses északi partján helyezkedik el. Meghívunk, hogy utazz velünk!
A SZIMFEROPOLI közlekedési vállalatnál megismerkedünk Giorgi Mihajlovics Szlavnival, aki már 1959 óta itt dolgozik, úgyhogy nagy tapasztalata van a munkájában. Szlavni úr először is végigvezet minket a közlekedési múzeumon, ahol azokról a férfiakról és nőkről készült fényképek láthatók, akik kiépítették a trolibusz vonalát. „Ahhoz, hogy a trolibusz közlekedni tudjon, nem csupán burkolt utakra van szükség — magyarázza. — Az építők több száz tartóoszlopot emeltek, amelyek a sok-sok kilométer hosszú elektromos kábelt tartják a magasban. A mérnökök erőműveket terveztek, amelyek árammal látják el a vonalat.”
— Miért trolibusszal szállítják az utasokat egy ilyen hosszú, hegyvidéki útvonalon, miért nem benzinnel működő buszokkal? — érdeklődünk.
— A trolibusz kevésbé szennyezi a környezetet, mint a benzinmotoros busz — válaszolja. — Meg akartuk védeni azt, amit örökségül kaptunk: a még el nem csúfított hegyeket és az érintetlen partokat.
— Miért, az a néhány busz annyi kárt okozna? — kérdezzük.
— Még hogy néhány busz! — feleli. — Évekkel ezelőtt, amikor a vidék a virágkorát élte, a nyári hónapokban két-három percenként indultak trolibuszok, és naponta összesen 400 járatot indítottunk.
Most, hogy már ezt is tudjuk, alig várjuk, hogy útra keljünk.
Utazunk!
A szimferopoli központi állomásról indulunk. A fejünk fölött kígyózó kábelek sokasága olyan hatást kelt, mintha egy ezüstszínű labirintus lenne. Megkeressük a pénztárat, és megvesszük a jegyünket, aztán felszállunk az 52-es trolibuszra. Már indulunk is!
Huszonkilenc kilométert magunk mögött hagyva kezdünk felkapaszkodni a hegyekbe. Kisvártatva a fölénk tornyosuló hegyek árnyékában találjuk magunkat. Itt bizony már hideg van. A meredek lejtőkön örökzöld és lombhullató fákat, lejjebb pedig hóborította völgyeket látunk. A csúcsra jutva a lélegzetünk is eláll, hiszen a lefelé vezető út ugyanilyen látványos. Szemünk előtt egy kanyargós
út olvad egybe a horizonttal. A trolibusz erős fékje megakadályozza, hogy túlságosan felgyorsuljunk. A vezetőnknek köszönhetően biztonságban leérünk.A hegy lábánál az Alusta nevű helységbe érkezünk, jobbra fordulunk, és a part mentén haladunk tovább dél felé. Balra tőlünk a Fekete-tenger látványában gyönyörködhetünk, jobbra pedig a fenséges Krími-hegység magasodik védőfal gyanánt.
Továbbhaladva az úton, a Puskino nevű falu határában rövidesen megpillantjuk a Medve-hegyet (Aju-Dag). A helybéliek szájhagyománya szerint egy hatalmas medve kővé változott, miközben ki akarta inni a Fekete-tengert. Azt mondják, a feje még mindig víz alatt van, azóta is iszik. Magamban azon morfondírozok, hogy miért nem úgy szól a történet, hogy a medve beleszédült a vízbe, mivel túl sok bort ivott. Hiszen annyi szőlőhegy mellett jöttünk el! Erről a borvidékről származik a maszandrai bor, mely nemzetközi versenyeket is nyert már.
Ezután a Nyikita nevű faluban leszállunk a trolibuszról a botanikus kertnél. Igazi nemzetközi kert ez, amelyben több ezer növényfaj található a világ minden tájáról. Jól értesült idegenvezetőnkkel, Tamarával együtt élvezzük a bejárat közelében levő hatalmas örökzöldek illatát. „Libanoni cédrusok — közli. — Salamon ilyen pompás fából építette a templomát.” 1Királyok 5:6–18).
Így van, a Biblia beszámolója szerint a Salamon vezette nagyszabású építkezés során rengeteg cédrust használtak fel (A kitaposott, kavicsos ösvényeken ballagva egy olyan ágyást pillantunk meg, amely tele van tövises bokrokkal. „Rózsa — mondja Tamara. — Kétszáz fajta él itt a kertben, és május végén, június elején virágzik a legtöbb.” Később egy két és fél méter magas, egyszerű bokorra leszünk figyelmesek. A perzsafa előtt állunk, tudjuk meg Tamarától, akin látszik, hogy tetszik neki ez a példány. „Rugalmas fáját fém helyett is használják, és kalapáccsal be lehet verni a falba, akár egy acélszöget. A vízben is elsüllyed” — mondja. Hamarosan megérkezik a trolibuszunk, és most már jólesik leülni, pihentetni egy kicsit a lábunkat, amíg Jaltába, az utolsó állomásunkra érünk. Sokan elsősorban azért emlékeznek Jaltára, mert 1945-ben a II. világháború alatt történelmi jelentőségű konferenciát tartottak a livadiai palotában. Ezen a konferencián a három szövetséges nagyhatalom vezetője azért találkozott, hogy megbeszéljék a náci Németország végső lerohanását és megszállását.
Útban visszafelé
Nemsokára beesteledik; ideje felszállnunk a trolibuszra, hogy elinduljunk visszafelé. Gyerekek különböző méretű virágcsokrokat árulnak az út mellett. Kedvünk támad vásárolni, és mihelyt leszállunk a buszról, körülvesznek az ügybuzgó kereskedőpalánták.
— Milyen virág az a hamvas fehér? — kérdezem Janától, egy vörös hajú, tizenöt éves lánytól.
— Hóvirág — feleli büszkén. — Korán reggel szoktuk szedni azon a lejtőn, amikor a hó széle olvadni kezd — teszi még hozzá, az út túloldalán levő nagy domb felé biccentve.
Máris a buszon ülünk újra, és visszafelé zötyögünk. Utazásunk a vége felé közeledik. Mint a gyerekek, akik először próbálták ki a hullámvasutat, máris mennénk vissza még egy körre!
[Térképek a 22–23. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
UKRAJNA
KRÍM
Fekete-tenger
SZIMFEROPOL
↓ Csatir-Dag (Sátor-hegy)
Alusta
↓
Puskino
↓ Medve-hegy
Nyikita
↓ Maszandra
Jalta
Livadia
Az Aj-Petri-hegy
Alupka
[Kép a 22–23. oldalon]
Aj-Petri-hegy
[Képek a 23. oldalon]
A Voroncov-palota, Alupka
[Kép a 23. oldalon]
A Márvány-barlang, Csatir-Dag (Sátor-hegy)
[Kép a 23. oldalon]
A Medve-hegy
[Kép a 24. oldalon]
A Fecskefészek kastély, Jalta
[Kép a 24. oldalon]
Borospince Jaltában; az üvegekben 1775-ös évjáratú maszandrai bor van
[Kép a 24. oldalon]
Az Ucsan-Szu vízesés, Jalta; közel 100 méteres magasságával ez a legmagasabb vízesés a Krím-félszigeten
[Kép a 24. oldalon]
A történelmi livadiai palota, Jalta