Ki fogja megmenteni az esőerdőket?

HA VALAKI meg akarja oldani a trópusi erdőket sújtó gondokat, először a kiváltó okokkal kell foglalkoznia. Melyek ezek? Nos, nem lehet mindent a föld túlnépesedésére fogni. A termékeny vidékek bőven elegendőek ahhoz, hogy fenntartsák a világ lakosságát; sőt még ha többen lennénk, az sem lenne baj.

Ellenkezőleg, inkább a gazdaságok túltermelése aggasztja néhány ország kormányát, mivel ez az élelmiszerárak csökkenéséhez vezet. Van, ahol a kormány arra ösztönzi a gazdálkodókat, hogy birtokukat alakítsák át kikapcsolódásra alkalmas területté, létesítsenek például kempinget, golfpályát vagy vadasparkot.

Akkor miért zsugorodnak a világ erdői? Hogy megtaláljuk az okokat, az eddigieknél mélyebbre kell ásnunk.

Az erdőirtás alapvető okai

Jóval a jelenlegi elképesztő népességnövekedést megelőzően számos kormány a hatalom és gazdagság utáni vágytól hajtva kifosztotta az erdőket. Például, amikor a Brit Birodalomnak fára volt szüksége hajói megépítéséhez, először a saját tölgyeseit élte fel, azután Burma és Thaiföld tíkfáit pusztította el. A britek Indiát is megfosztották néhány erdőtől, mert tüzelőanyag kellett a vasöntödéikhez. Máshol is végeztek erdőirtást, hogy helyet csináljanak a gumifa-, kávé- és kakaóültetvényeknek.

A II. világháborút követően, a láncfűrészek és a buldózerek megjelenésével, még több erdőterületet lehetett eltüntetni a föld színéről. Az emberek egyre nagyobb mértékben zsákmányolták ki a sérülékeny erdőket az erőforrásaik miatt.

A nagyvállalatok hatalmas, jól termő földeket vásároltak meg, és gépekkel takarították be a piacképes terményeket. Az elbocsátott vidéki munkások ezrével özönlöttek a városokba. Másokat viszont arra ösztönöztek, hogy költözzenek az esőerdőkbe. Időnként úgy reklámoztak egy-egy ilyen területet, hogy „emberek nélküli föld a föld nélküli embereknek”. Mire rájöttek, hogy mennyire nehéz ezeket a földeket megművelni, gyakran már túl késő volt; hatalmas erdőterületek váltak semmivé.

Sok erdő felett korrupt tisztviselők mondták ki a halálos ítéletet. Egy fakitermelésre adott engedély sok pénzbe kerül. Néhány becstelen tisztviselőről kiderült,  hogy bizonyos összeg fejében hajlandó rövid időre szóló engedélyt kiadni olyan vállalatoknak, melyek aztán begyűjtik a rengeteg fát, mit sem törődve az erdő sorsával.

Az erdő élővilágát azonban nem a fakitermelés veszélyezteti a leginkább, hanem az, hogy a fák helyén mezőgazdasági területet alakítanak ki. Ha a föld termékeny, néhány esetben az ilyen váltás indokolt lehet. Ám gyakran megesik, hogy korrupt vagy hozzá nem értő tisztviselők szükségtelenül írnak alá engedélyeket, így olyan erdők helyén alakítanak ki mezőgazdasági földeket, melyeket többé nem lehet újratelepíteni.

A bűnözők is kárt tesznek az erdőkben. Engedély nélküli fakitermelők titokban értékes fákat vágnak ki. Még a nemzeti parkokat sem kímélik. Van, hogy már ott helyben feldarabolják a szálfákat, ami nagy pazarlás, és a törvény is tiltja. A helybelieket kérik meg, hogy fizetség fejében, biciklivel vagy a hátukon, szállítsák ki a feldarabolt fákat az erdőből. Majd, hogy kitérjenek a hatóságok elől, sötétedés után, csendes hegyi utakon szállítják el teherautóikon a fákat.

Az erdőirtás és a vadvilág pusztulása tehát nem a népességnövekedés elkerülhetetlen következménye. Sokkal inkább a helytelen gazdálkodásé, a pénzéhes emberek kereskedelmi ügyleteié, a bűnözésé és a korrupt kormányzásé. Mindennek tudatában van-e remény arra, hogy fennmaradjon a trópusi esőerdők mérhetetlenül gazdag élővilága?

Milyen jövő vár az esőerdőkre?

„Földünk trópusi erdőinek csupán egy kis hányadát gondozzák megfelelően” — jelenti ki egy könyv, mely a trópusi erdőkben folytatott fakitermeléssel és az erdők vadvilágának megőrzésével foglalkozik (The Cutting Edge: Conserving Wildlife in Logged Tropical Forest). A könyv továbbá elmondja: „Jelenleg nagyon kevés erdőben (talán egyben sem) folyik hatékony fenntartó gazdálkodás.” A fenntartó gazdálkodás persze kivitelezhető, ám a valóság az, hogy világszerte gyors iramban pusztítják az erdőket.

Azt mondják, hogy Bolívia kivétel ez alól. Ott figyelemre méltó módon a trópusi esőerdőknek a 25 százalékában engedélyezett fenntartásos gazdálkodást folytatnak. Ha viszont az egész világ adatait nézzük, az ilyen erdők aránya talán az egy százalékot sem éri el. Ez bizony lehangolóan kevés. A legtöbb trópusi erdőt könyörtelenül kiszipolyozzák. A pusztítás mozgatórugója valójában az önzés és a kapzsiság. Vajon ésszerű-e abban reménykedni, hogy a világ kereskedői és politikusai véget vetnek majd ennek a gyakorlatnak, és hozzálátnak ennek a pótolhatatlan örökségnek a védelmezéséhez?

A Forests of Hope című könyv ezt az eszményi célt tűzi ki befejező szavaiban az emberiség elé: „Egy olyan életmódot lenne jó felfedezni és bevezetni, mely a világon mindenki igényeit kielégíti, és amely nem vezet a földnek és erőforrásainak a pusztulásához.” Tetszetős cél, de vajon reális-e?

Milyen jövőt szánt a Teremtő a földnek és az emberiségnek? Az első emberpárnak ezt az utasítást adta: „töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1Mózes 1:28). Isten tehát nem ellenzi, hogy az emberek hasznosítsák a teremtésművét. Ám az, hogy az ember ’uralkodhat’ a föld felett, nem jogosítja fel arra, hogy pusztítást végezzen rajta.

A kérdés csak az, hogy tud-e változtatni az emberiség az életmódján, és világszerte egy olyan életmódra térni át, mely „nem vezet a földnek és erőforrásainak a pusztulásához”. Ezek a szavak arra engednek következtetni, hogy az embereknek mélységesen szeretniük kell másokat, és nagyfokú tiszteletet kell érezniük Isten teremtésműve iránt, ami nem jellemző napjaink világára. Illúziót kergetnénk, ha abban reménykednénk, hogy a vezetők ilyen életmódot fognak átvenni és előmozdítani.

Isten Szava mindamellett megjövendöli, hogy eljön az idő, amikor a föld olyan emberekkel népesül majd be, akik szeretik felebarátaikat és a Teremtőjüket. A Biblia kijelenti: „Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ézsaiás 11:9; Zsoltárok 37:29; Máté 5:5). Figyeljük csak meg, hogy Isten szolgái azért „nem ártanak” és „nem pusztítnak”, mert megismerték és megszerették a nagy Teremtőt, Jehovát. Kétség sem fér hozzá, hogy ilyen emberek nem tennék tönkre a földet.

Ez nem csupán álom. Jehova már most is gyűjti és tanítja az őszinte embereket. A Biblia tanulmányozása által világszerte több millióan ismerhettek meg egy olyan életmódot, mely mások iránti önfeláldozó szereteten alapul (János 13:34; 1János 4:21). Ennek a kiadványnak, valamint társfolyóiratának, Az Őrtoronynak az a célja, hogy segítsen az olvasóknak jobban megismerni és elsajátítani ezt az életmódot. Mindenkit arra buzdítunk, hogy szerezzen minél több ismeretet. Nincs semmi, ami ennyire javára válhat az embernek.

[Képek a 10. oldalon]

Az emberek nem pusztítani fogják a gyönyörű földet, hanem gondozni