Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A virágpor — Veszélyes vagy csodálatos?

A virágpor — Veszélyes vagy csodálatos?

A virágpor — Veszélyes vagy csodálatos?

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

Haaap-ci! Emberek millióinak jelzi a tavasz beköszöntét az, ha ehhez a hanghoz viszkető, könnyező szem, és csöpögő orr társul, amelyet irritál valami. Allergiájukat rendszerint az okozza, hogy a levegő tele van virágporral. A BMJ (korábban British Medical Journal) becslése szerint a fejlett világban 6 személyből 1 szenved szezonális pollenallergiában, más néven szénanáthában. Ez a szám aligha meglepő, ha figyelembe vesszük azt az óriási pollenmennyiséget, amelyet a növények a levegőbe bocsátanak.

Tudósok becslése szerint a lucfenyőerdők csupán Svédország déli harmadában 75 000 tonna virágport bocsátanak ki minden évben. Észak-Amerikában a parlagfű felelős a szénanátháért. Egyetlen ilyen növény naponta képes egymillió virágporszemet termelni. A parlagfű szél által szállított pollenjét még 3 kilométer magasan a tenger felett, a parttól nem kevesebb, mint 600 kilométerre is megtalálták. A parlagfű nagy gondot jelent a világ más részein is, például Magyarországon, ahol a lakosság nagy része szenved tőle.

De miért okoz a virágpor néhány embernél allergiás reakciót? Mielőtt átgondolnánk a kérdést, vegyük közelről szemügyre a virágport, és figyeljük meg ezen parányi szemcse bámulatos tervezettségét.

Az élet csöppnyi szemcséi

A Britannica Hungarica azt írja, hogy a pollen a magvas növényeknél „a porzó portokjában képződik, és onnan különböző módon (szél, víz, rovarok, madarak stb. terjesztésével) juthat el . . . a bibére”, ahol a megtermékenyítés történik.

A virágos növényeknél a pollenszem három különálló részből épül fel: a hímivarsejt magjából és két rétegből, melyek a szem falát, vagy héját alkotják. Az erős külső réteg igen nehezen bomlik le, ellenáll az erős savaknak, lúgoknak, és még a nagy melegnek is. Mindazonáltal, kevés kivétellel, a pollen csupán néhány napig vagy hétig életképes. Az erős külső réteg azonban évezredekig is sértetlen marad. Éppen ezért a talajban nagy mennyiségben találhatók pollenszemek. A tudósok valójában rengeteget tanultak a föld botanikai történetéről, amint a különböző mélységekből vett talajmintákban lévő virágport tanulmányozták.

Ez a történet a pollenszemek külső héjának jellegzetes tervezése miatt meglehetősen pontos lehet. A pollen fajtájától függően a fala lehet sima, ráncos, mintás, tüskés vagy szemölcsös. „Éppen ezért az azonosítás szempontjából, minden egyes faj pollenje ugyanolyan megbízható, mint az emberi ujjlenyomat” — jegyzi meg ifjabb Vaughn M. Bryant, antropológusprofesszor.

A megporzás módja

Amikor a pollenszem kapcsolatba kerül a bibével, a termő egyik részével, egy kémiai válasznak köszönhetően a pollenszem megduzzad, és tömlőt hajt, amely bejut a magkezdeménybe. Majd a pollenszem belsejéből a hímivarú sejtmag lejut a tömlőn át a magkezdeménybe, és így egy megtermékenyített mag kezd fejlődni. A már érett mag kicsírázásához csupán arra van szükség, hogy megfelelő környezetbe hulljon.

Bár néhány magvas növény vagy hímivarú, vagy nőivarú, legtöbbjükben van pollen is, és magkezdemény is. Néhány növény önmegporzó; mások kölcsönös megporzásúak, mivel a pollen egy olyan növényre kerül át, amely ugyanahhoz a fajhoz tartozik, vagy annak közeli rokona. A kölcsönös megporzású növények „gyakran azzal védekeznek az önmegporzás ellen, hogy porzóik vagy a bibék érése előtt, vagy azután termelik a virágport” — írja a Britannica Hungarica. Másoknak olyan kémiai anyagaik vannak, amelyek által különbséget tudnak tenni az önmaguk termelte virágporszem és az azonos fajba tartozó másik egyedé között. Kiszűrik a saját pollenjüket, majd hatástalanítják, gyakran úgy, hogy leállítják a pollentömlő képződését.

Olyan területen, ahol a növényzet változatos, valóságos „pollenkoktél” van a levegőben. Hogyan szűrik ki a növények azt a virágport, amelyik nekik kell? Néhányuk az aerodinamika bonyolult törvényeit alkalmazza. Figyeljük meg például a fenyőfákat.

Hasznot húzva a szélből

A hímivarú fenyőtobozok virágzatot alkotnak, és amikor érettek, pollenfelhőket bocsátanak ki, hogy a szél elszállítsa azokat. A tudósok felfedezték, hogy a női ivarú fenyőtobozok az őket körülvevő tűlevelekkel együttműködve úgy irányítják a légáramlást, hogy a repülő pollen egy örvénybe kerüljön, és a toboz szaporító részei felé hulljon. A befogadóképes női ivarú tobozok szaporító részei feltárulnak, amikor a pikkelyek, egymástól szétválva, kissé kinyílnak.

Karl J. Niklas kutató alapos vizsgálatokat végzett a fenyőtobozok boszorkányos légi mutatványával kapcsolatban. A Scientific American című folyóiratban ezt írta: „A vizsgálataink feltárják, hogy az egyes növényfajokon képződött tobozok jellegzetes formája idézi elő a légáramlás sajátos változását . . . Ehhez hasonlóan mindenfajta pollennek jellegzetes a mérete, alakja és a fajsúlya, ami lehetővé teszi, hogy a virágpor egyedülálló módon kerüljön kölcsönhatásba a légörvénnyel.” Mennyire hatásosak ezek a módszerek? Niklas elmondja: „A vizsgált tobozok legtöbbje kiszűrte a »saját« pollenjét a levegőből, de más fajokét nem.”

Természetesen nem minden növény a szelet használja ki a megporzásra — az allergiában szenvedők nagy megkönnyebbülésére! Sok növénynek az állatok segítenek ebben.

Édes csábítás

Azoknak a növényeknek, amelyeket madarak, kisebb emlősök és rovarok poroznak meg, többnyire van valamilyen eszközük, mondjuk egy horgocska, tüske vagy egy ragadós szál, mely odatapasztja a pollent az élelmet gyűjtögető megporzó állat testére. Egy szőrös poszméh például egyetlen „rakodás” után azon veheti észre magát, hogy mintegy 15 000 pollenszem tapadt rá a szőröcskéire!

A méhek valójában a virágos növények elsődleges megporzói. Viszonzásul a növények édes nektárral és virágporral jutalmazzák meg a méheket. A virágpor tartalmaz fehérjét, vitaminokat, ásványi anyagokat és zsírt. Ebben a páratlan együttműködésben a méhek egyetlen útjuk során több mint 100 virágot is felkereshetnek, de eközben csupán egyetlen fajtól gyűjtenek virágport, nektárt vagy mindkettőt, addig, amíg elég nem lesz az, amit összeszedtek, vagy amíg ki nem fogy a virág készlete. Ez a figyelemre méltó ösztönös viselkedés biztosítja a létfontosságú megporzást.

Csalafinta virágok

Néhány növény ahelyett, hogy édes élvezetet kínálna fel, inkább rafinált megtévesztéssel csalogatja oda a rovarokat, hogy porozzák meg. Figyeld meg a Nyugat-Ausztráliában honos hajlékony délibangót! E növény virágának olyan mézajka van, amely még emberi szemmel nézve is majdnem tökéletes mása a kövér, szárnyatlan újvilági tőrösdarázs nőstény egyedének. A virág még az igazi nőstény darázs nemi feromonjának, azaz szexuális csalogató anyagának a kémiai utánzatát is kibocsátja! A hívogató csapda felett, a szár végén virágporral teli ragadós zsákocskák vannak.

Miután a hím újvilági tőrösdarazsat elcsábítja a feromonra emlékeztető illat, megragadja a csalit, és átölelve „kedvesét”, megpróbál elrepülni. Ám amint felemelkedik, a lendület a választottjával együtt visszarántja, fejjel lefelé, egyenesen a ragadós pollenzsákok közé. Felismerve, hogy hibázott, megszabadul a csalitól, amely megfelelően rögzítve van a növénynek egy olyan részéhez, amely egy csapószerkezethez hasonlóan működik. Ez lehetővé teszi, hogy a mézajak visszakerüljön a helyére. Majd a méh tovaszáll, hogy egy másik hajlékony délibangó újra elcsábíthassa. Ekkor azonban az előző találkozás során szerzett pollennel megporozza ezt a bangót.

De ha a nőstény újvilági tőrösdarazsak aktívak, akkor a hímek mindig őket választják, nem pedig a csalókat. Éppen ezért a bangó — alkalmazkodva a körülményekhez — néhány héttel azelőtt virágzik, hogy a nőstény darazsak előjönnének föld alatti bábjaikból. Így a virágok ideiglenesen előnyhöz jutnak.

Allergia — De miért?

Miért allergiásak néhányan a pollenre? Amikor a pici pollenszemek bekerülnek az orrba, egy ragadós nyálkaréteg foglyul ejti őket. Onnan a torokba jutnak, ahol rendszerint minden káros hatás nélkül vagy lenyeljük, vagy kiköhögjük őket. Ám néha a virágpor ingerli az immunrendszert.

A gondot a pollenfehérje okozza. Valami miatt az allergiában szenvedők immunrendszere veszélyes anyagnak tekinti bizonyos virágporok fehérjéjét. A szervezet egy láncreakció elindításával reagál, ami azt eredményezi, hogy a test szöveteiben lévő kötőszöveti sejtek nagyon sok hisztamint bocsátanak ki. A hisztamin a véredények tágításával növeli azok áteresztőképességét, így a véredények immunsejtekben gazdag folyadékot szivárogtatnak ki. Normális körülmények között ezek az immunsejtek a sérülés vagy fertőzés helyére vándorolnak, ahol segítenek a szervezetnek megszabadulni a veszélyes betolakodóktól. Ám az allergiás betegek esetében a virágpor téves riasztást vált ki, amelynek eredménye az irritált, csöpögő orr, a megduzzadt nyálkahártya és a könnyező szem.

A kutatók szerint az emberek a szüleiktől öröklik az allergiára való hajlamot. Ám elképzelhető, hogy a hajlam és az egyes allergének között nincs semmi összefüggés. A környezetszennyezés szintén hozzájárulhat az allergia kialakulásához. „Japánban felfedezték, hogy közvetlen kapcsolat van a pollenérzékenység és a között, hogy valaki egy olyan környéken éli a mindennapjait, ahol a levegőben a dízel kipufogógáz összetevői nagy mennyiségben mutathatók ki — jegyzi meg a BMJ. — Az állatokon végzett vizsgálatok azt sugallják, hogy ezek az összetevők növelik az allergia kialakulásának kockázatát.”

Sok allergiás beteg megkönnyebbülésére az antihisztaminok * enyhíteni tudják a tüneteket. Ahogy a nevük is sejteti, ezek a gyógyszerek gátolják a hisztamin működését. Bár igaz, hogy a pollen sokakat irritál, az ember mégsem tudja megállni, hogy ne csodálja azt a találékonyságot, amelyet az élet ezen parányi részecskéinek a tervezettsége és a terjedésük módja tár elénk. Nélkülük a Föld nevű bolygó igazán kopár lenne.

[Lábjegyzet]

^ 29. bek. Régen az antihisztaminok álmosságot és szájszárazságot okozhattak. Az újabb készítmények esetében csökkentek ezek a mellékhatások.

[Ábra a 24–25. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Termő

Magkezdemény

Magház

Pollentömlő

Bibe

Pollenszem

Porzó

Portok

Szirom

[Forrásjelzés]

NED SEIDLER/NGS Image Collection

[Képek a 25. oldalon]

Különböző típusú pollenek mikroszkóp alatt

[Forrásjelzés]

Virágporszemek: © PSU Entomology/PHOTO RESEARCHERS, INC.

[Képek a 26. oldalon]

A hajlékony délibangó egy része hasonlít egy nőstény darázshoz

[Forrásjelzés]

Képek a hajlékony délibangóról: © BERT & BABS WELLS/OSF

[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]

Virágporszemek: © PSU Entomology/PHOTO RESEARCHERS, INC.

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

Virágporszemek: © PSU Entomology/PHOTO RESEARCHERS, INC.