Olvasóink írják

Esőerdők Nagy érdeklődéssel olvastam a „Ki fogja megmenteni az esőerdőket?” (2003. június 22.) című cikksorozatot. Nem csodálkozom, hogy a dél-amerikai esőerdőkre irányították a figyelmet. Mivel az afrikai és ázsiai esőerdők sokkal rosszabb állapotban vannak, az ember legalább Dél-Amerika erdőivel bánjon másként. Örömmel gondolok arra az időre, amikor Isten közbelép majd, és megállítja földünk erdőinek a pusztítását, hogy a teremtésműve az eredeti szépségében pompázhasson.

G. R., Svájc

Nagyon-nagyon köszönöm ezt a cikksorozatot. Már egy ideje kutatásokat végzek a környezetvédelemmel kapcsolatban, aminek eredményeként megváltoztak a vásárlási szokásaim, és jobban odafigyelek az újrahasznosításra. Sajog a szívem, amikor arra gondolok, hogy az emberi kapzsiság miatt mennyi növény odaveszett, és mennyi állat lett elpusztítva vagy kényszerült arra, hogy elhagyja az élőhelyét. Megvigasztal és reménnyel tölt el az a tudat, hogy a Teremtő látja, mi folyik itt, és hamarosan változtatni fog a helyzeten. Köszönöm az ehhez hasonló gyönyörű cikkeket.

V. T., Kanada

A természet szerelmese vagyok, és már évek óta aggaszt az esőerdők sorsa. Örülök, hogy Jehova Tanúi törődnek Isten teremtésművével. Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy eljön az idő, amikor az esőerdők biztonságban lesznek.

T. H., Egyesült Államok

Tragédia Köszönöm a „Fiatalok kérdezik: Hogyan nézhetek szembe a tragédiákkal?” (2003. június 22.) című cikket. Amikor a cikk végére értem, úgy éreztem, Jehova útmutatást nyújtott egy olyan nehézségben, amellyel már évek óta küszködöm. Keresztényként tisztában vagyok vele, hogy „az utolsó napokban” élünk, „nehezen elviselhető” időkben (2Timóteusz 3:1). Ennek ellenére minden alkalommal, amikor a televízióban egy szörnyű hírről számoltak be, összeszorult a szívem. Annyira elbátortalanodtam, hogy minden erőmet elveszítettem, és időnként még a szolgálatba se mentem, hanem inkább otthon maradtam. Elképzeltem eseményeket, melyektől előre féltem, pedig nem volt biztos, hogy bekövetkeznek. Ez a cikk azonban jó emlékeztető volt, hogy milyen fontos megőriznünk a szellemi szokásainkat, kiöntenünk a szívünket Jehovának és teljes bizalmunkat belé vetnünk. Hálás szívvel köszönöm a kiadványokat.

K. E., Japán

A nagyapám 2003 januárjában meghalt a kórházban. Ez volt az első alkalom, hogy láttam egy közeli családtagomat meghalni. Ebben a cikkben megkaptam a választ a kérdéseimre. Különösen a „Miért történnek szörnyű dolgok?” alcím érintette meg a szívemet. Segített megértenem, hogy az, ami a családomat érte, egy előre nem látható esemény volt, nem pedig azért történt, mert Jehova elhagyott minket. Miután elolvastam a cikket, eloszlott a félelmem, mely miatt nagyon nehéz volt a szívem.

O. M., Japán

Szellemi szomjúság A „Csillapult szellemi szomjúságom” (2003. június 22.) című cikk könnyekre fakasztott. Katolikus családban nőttem fel, és nyolc évig egy katolikus iskolába jártam. Bár az iskolában és a misén soha nem használtuk a Bibliát, én mindig becsben tartottam, és minden este olvastam belőle. Lucia Moussanetthez hasonlóan én is nagyon szerettem volna alkalmazni azt, amit a Bibliából tanultam, de nem tudtam, hogyan. Amikor elkezdtem tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, szellemi szükségleteim ki lettek elégítve. Nagyon szépen köszönöm a szívmelengető élettörténeteket, mint amilyen ez is volt!

K. F., Egyesült Államok