Különleges híd, mely megváltoztatott egy szigetet

Az Ébredjetek! kanadai írójától

KANADA atlanti-óceáni partvidékén, a Szent Lőrinc-öbölben található az ország legkisebb tartománya, a félhold alakú, zöldellő Prince Edward-sziget. Jacques Cartier XVI. századi francia felfedező azt mondta, hogy „ennél magával ragadóbb táj nemigen létezik”. A Prince Edward-sziget — melyre az ott élő több mint 130 000 ember szeretetteljesen csupán úgy utal, hogy a Sziget — a tiszta tengerpartjairól, jól termő vörös talajban termesztett burgonyájáról és homárhalászatáról ismert. Több mint egy évszázaddal azután, hogy a sziget 1873-ban csatlakozott a kanadai domíniumhoz, az egyedülálló Konföderáció híd megépítésével állandó kapcsolat jött létre a sziget és a kontinens között. Milyen hatással volt ez a híd a szigetre és az ott élők életére?

A Prince Edward-szigetet egy viszonylag keskeny — legkeskenyebb és legsekélyebb szakaszánál mintegy 13 kilométernyi — vízsáv választja el a kontinenstől. Mindamellett a 300 kilométer hosszú Northumberland-szoros megerősítette azt az érzést a sziget lakóiban, hogy ők egy külön világban élnek. Büszkék a történelmükre, a mezőgazdasági örökségükre és kertre emlékeztető szigetük nyugalmára.

Ám az elszigeteltség csak addig tartott, amíg 1996 novemberében a Konföderáció híd utolsó elemét is a helyére nem illesztették. A hidat hivatalosan 1997. május 31-én nyitották meg. Azóta a sziget lakói és a látogatók mintegy 12 perc alatt — az év minden napján — átkelhetnek kocsival a szoros felett.

De mi vonzza az embereket ehhez a magányos szigethez? Sokak esetében a válasz egy könyv címe:  Anne otthonra talál. Igen, ennek a híres könyvnek a szerzője, Lucy Maud Montgomery (1874—1942) Cavendish városában lakott. A háza még mindig megvan, és minden nyáron több mint 200 000 turista látogat el oda.

Mitől különleges a híd?

Számos lenyűgöző, modern korunk építészeti csodájának számító híd található a föld minden részén. Miért érdemes mégis külön szót ejtenünk erről a hídról? Közel sem a leghosszabb híd a világon, ám azt mondják, hogy „ez a leghosszabb híd, mely [telente] jég borította víztömeg felett ível át”.

A Northumberland-szorost az öt téli hónap alatt szinte kivétel nélkül mindig jég borítja, ezért a híd tervezésénél a zord körülményeket is figyelembe vették. A híd kontinens felőli vége a New Brunswick-i Jourimain-szigeten található. A látogatót a szoros felett átkelve a Prince Edward-sziget homokkővel szegélyezett délnyugati partja, valamint a közeli kicsiny falucska, Borden fogadja. Szívesen átkelnél ezen a 11 méter széles, kétsávos autóúton? Mivel a hídon nem engedélyezett a gyalogos- és kerékpárforgalom, a gépjármű nélkül közlekedőket átszállítják a túloldalra. A híd legmagasabb szakaszánál, a hajózónyílásnál az ember 60 méter magasan van a víz felett! Ez egy húszszintes épület magasságának felel meg. Miért volt szükség ekkora magasságra? Azért, hogy az óceánjáró hajók át tudjanak haladni középen, a hajózócsatornában.

Környezetkímélő építkezés

Egy ekkora építmény kivitelezésénél bonyolult és mindenre kiterjedő biztosításra, valamint az ökoszisztéma megóvása érdekében környezetvédelmi szempontból gondos tervezésre van szükség. Nagyon odafigyeltek arra, hogy milyen hatással lesz a híd a tavaszi jégzajlásra a szorosban. Ha ugyanis a jég megrekedne, azt minden bizonnyal a helyi szárazföldi és tengeri élőlények otthonai, meg a halászat is megsínylené. Még arra is gondot fordítottak, hogy a fenékről kikotort iszap előre kiválasztott helyekre kerüljön, abban a reményben, hogy a homárok majd ezeken az új élőhelyeken is megtelepednek.

Fontos szerepe van azoknak a rézből készült, kúp alakú pajzsoknak, melyeket a jég ellen szereltek fel a pillérfelmenőfalakra, a víz szintjének magasságában. (Lásd a 18. oldalon található ábrát.) Mi a szerepük ezeknek? Amikor a zajló jég nekinyomódik a pajzsnak, felfelé csúszik rajta, mígnem összeroppan a saját súlya alatt, és visszazuhan a vízbe, az áramlás pedig továbbviszi a pillér egyik vagy másik oldalán. Hogy minimálisra csökkentsék a szoroson áthaladó jég feltorlódását, a pilléreket egymástól mintegy 250 méter távolságra horgonyozták le az alapkőzeten.

 A hídelemek összeillesztése nagy szaktudást igényelt

Már maga az egyes elemek mérete is lehengerlő. A híd négy alapvető alkotóeleme: 1. a pilléralap, mely a szoros fenekén az előre előkészített kőzetalapon nyugszik, és a víz felszínéig ér; 2. a pillérfelmenőfal, mely a pilléralaphoz csatlakozik; 3. a főtartó, mely a felmenőfalon támaszkodik; és 4. a pályalemez, mely a főtartókat köti össze. (Lásd a fenti ábrát.) Az építkezésben hatezernél is többen vettek részt. A munkának több mint a 80 százalékát a szárazföldön, egy „hatalmas, 60 hektáros területen” végezték. Az egyes elemeket aztán innen szállították a tengeri helyszínre, és ott szerelték őket össze.

Egy kész főtartó hossza a 190 métert is meghaladhatja. „Hogyan lehet egy ilyen nagy tárgyat mozgatni?” — kérdezheted. Olyan szállítóművel, mely működés közben egy hangyára emlékeztet, amint egy nála sokszorosan nagyobb tárgyat cipel a hátán — főtartónként 7500 tonnát. Ez hihetetlenül nagy teher! Az itt használt két szállítómű percenként három métert tett meg, amint rendkívüli lassúsággal gördült előre az acélsíneken, és hát nem is döntött gyorsasági rekordot. Nem csoda, hogy az egyiket Teknősnek, a másikat pedig Homárnak nevezték el!

Mivel ezek a „hangyák” nem kétéltűek, egy 102 méter magas, ikertestű úszódarut is bevetettek. Egy riporter azt mondta róla, hogy „elég csúfosan fest túl hosszúra sikeredett nyakával és monstrum lábaival”, de „a hattyú kecsessége is megvan benne”. Eredetileg 1990-ben a dániai Funen és Zealand szigetek közti híd építési munkálataihoz készítették, most azonban újból összeállították, és a franciaországi Dunkerque-ből átszállították ide. Ez a nagy teherbírású úszó emelőmű bámulatos módon „olyan tárgyakat is képes megmozdítani, melyeknek a súlya harminc Boeing 737-es repülőgép súlyának felel meg, és sebészi precizitással képes manőverezni a nyílt tengeren”. A műholdas Globális Helymeghatározó Rendszer segítségével kevesebb mint 2 centiméteres pontossággal illesztette a helyükre a főtartókat és az összes többi elemet. (Lásd a fenti képet.)

 Milyen változásokat hozott a szigetnek?

Az új híd a fejlődést szimbolizálja. Néhányakban azonban olyan kérdések merültek fel miatta a jövővel kapcsolatban, melyekre eddig nem kaptak választ. Még most, hét évvel a híd felavatása után is túl korai lenne arról beszélni, hogy összességében véve milyen változásokat fog hozni a híd, különösen a környezetnek. 2002-ben egy homárokkal foglalkozó tudós azt mondta, hogy a jelek szerint a homárpopulációt nem érintette hátrányosan a híd megépülése. „A tarisznyarákok az elmúlt öt év során úgy szaporodtak, mint még soha” — fűzte hozzá a tudós. Milyen hatással volt a híd a turizmusra?

A közelmúltban, egy meghatározott időszak alatt a turizmus „fantasztikus módon, 61 százalékkal” megnövekedett, írja egy jelentés. Természetesen a legtöbb turista a nyári hónapokban látogat a szigetre. 1996 és 2001 között a sziget exporttevékenysége is majdhogynem megkétszereződött, és a foglalkoztatottság is megnövekedett. Hogy a hátrányokról is szót ejtsünk, sokan, akik a kompszolgálatnál dolgoztak, most jóval kevesebbet keresnek. Némelyek a magas hídhasználati díjat fájlalják. De ahogy egyesek mondanák, a fejlődésnek ára van.

Vajon veszített a sziget a varázsából most, hogy könnyebben át lehet jutni a kontinensre? Néhányan, akik azért jönnek, hogy élvezzék a szigeten uralkodó nyugalmat, talán azon tűnődnek, hogy továbbra is megtalálják-e majd a még háborítatlan tájakat és homokdűnéket, amikor a szigetre — vagy ahogy a helyi mikmak őslakosok mondták hajdanán, Abegweitbe, azaz a „hullámbölcsőbe” — menekülnek a kontinensről, s a rohanó élettől.

A Konföderáció híd valóban lenyűgöző építmény. Elalszanak-e az autósok a kormány mögött, miközben megteszik ezt a szakaszt? Nemigen. A megnyújtott s alakú pálya éberségre ösztönzi őket, s így élvezhetik az átkelés nyújtotta élményt is. Ez a híd talán neked is eggyel több okot ad majd arra, hogy ellátogass ide, az „Öböl Kertjébe”, és belekóstolj az itteni, még mindig békés életbe, akár közel áll a szívedhez Anne története, akár nem.

[Kiemelt rész/kép a 19. oldalon]

A téli utazás nehézségei

A Prince Edward-sziget korai európai telepesei hamar rájöttek, hogy a hatalmas, zajló jégtáblák minden évben öt hónapra elvágják őket a külvilágtól. Átkelni a folyton mozgó jégtáblák között, melyekből a viharos erősségű szelek gyakran nagy halmokat készítettek, félelmetes vállalkozás volt — semmi esetre sem nyúlszívűeknek való. A telepesek először 1775-ben próbálkoztak meg átjutni télidőben a szoroson. Kisméretű csónakokba ültek, melyeket fából készült síntalpakkal szereltek fel a mikmak őslakosokat utánozva. Ezzel némi rendszerességgel kezdetét vette a téli posta- és utasforgalom a szorosban, bár „az utasok nem álltak kígyózó sorban a csónakok mellett, alig várva, hogy kockára tegyék az életüket — írja a Lifeline​—The Story of the Atlantic Ferries and Coastal Boats című könyv. F. H. MacArthur a Maritime Advocate and Busy East című könyvében kifejti: „A nőket dupla annyi pénzért vitték a túlpartra, mivel ők nem végezhettek fizikai munkát. A férfiakat bőrszíjakkal a csónakhoz kötözték, amivel kettős céljuk volt: velük húzatták a csónakot, és elejét vették annak, hogy valamelyikük megfulladjon, ha véletlenül a vízbe esik. A csónakok körülbelül 5 méter hosszúak és 1 méter szélesek voltak, az orruk pedig felfelé kunkorodott, mint egy szántalp. A külsejüket vastag ónréteggel vonták be.” Azt mondják, az utolsó ilyen csónak 1917. április 28-án kelt át a szoroson, minekutána a kormány egy jégtörő hajót helyezett üzembe. Ezzel ugyanolyan rendszerességgel és még biztonságosabban lehetett átkelni a jeges szoroson, mint a csónakokkal.

[Kép]

1917-ig csónakokkal szelték át a Northumberland-szorost

[Forrásjelzés]

Public Archives and Records Office of Prince Edward Island, Accession No. 2301-273

[Ábra a 18. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

3 főtartó 4 pályalemez

 

2 pillérfelmenőfal

 

Pajzs a jég ellen

 

1 pilléralap

[Térkép a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Prince Edward-sziget

[Képek a 17. oldalon]

A Prince Edward-szigeten minden évben több százezer turista fordul meg

[Kép a 18. oldalon]

A HLV Svanen az egyik pillérfelmenőfalra helyez egy főtartót

[Forrásjelzés]

Photo courtesy of Public Works & Government Services Canada and Boily Photo of Summerside

[Képek a 18–19. oldalon]

A híd közepe körülbelül 60 méterrel van a víz felett, hogy a hajók át tudjanak haladni alatta

[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]

Tourism Prince Edward Island/John Sylvester