Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Az előítélet okai

Az előítélet okai

Az előítélet okai

ELŐÍTÉLETRE számos dolog okot adhat, ám két tényező szerepe alaposan bizonyított: 1. az emberek bűnbakot akarnak, és 2. neheztelést éreznek múltbeli igazságtalanságok miatt.

Ahogyan az előző cikk rávilágított, tragédia idején gyakori jelenség, hogy az emberek keresnek valakit, akit hibáztathatnak. Amikor fontos pozíciót betöltő személyek elég sokszor ismételnek el egy vádat valamilyen kisebbségi csoport ellen, a vád elfogadottá válik, és kialakul az előítélet. Például számtalanszor megfigyelhető, hogy gazdasági pangás idején a nyugati országokban sűrűn emlegetik a bevándorlókat, mondván, hogy miattuk nincsenek állások, pedig a bevándorlók gyakran olyan munkát végeznek, melyet a legtöbb állampolgár nem hajlandó elvállalni.

De nem minden előítélet fakad abból, hogy az emberek bűnbakot szeretnének találni. A történelem is jó táptalaja lehet az előítéletnek. „Nem túlzás azt állítani, hogy a rabszolga-kereskedelem teremtette meg a rasszizmus és a feketék kultúrájával szembeni megvetés elméleti struktúráját” — jegyzi meg az UNESCO Against Racism című beszámoló. A rabszolga-kereskedők azzal próbálták igazolni az emberekkel való szégyentelen üzérkedésüket, hogy azt mondták, az afrikaiak alsóbbrendűek. Ez az alaptalan előítélet, mely később más gyarmatosított népek tagjaira is kiterjedt, még ma is él.

A világ minden részén tapasztaltak az emberek hasonló elnyomást vagy igazságtalanságot, mely miatt azóta is előítéletet táplálnak magukban. Írországban a katolikusok és protestánsok közti ellenséges érzületek a XVI. századra nyúlnak vissza, amikor az angol uralkodók üldözték és száműzték a katolikusokat. A keresztes hadjáratok során elkövetett rémtettek, melyekért olyanok vonhatók felelősségre, akik kereszténynek vallották magukat, még mindig erőteljes érzéseket váltanak ki a Közel-Keleten élő muszlimokban. A Balkánon a szerbek és horvátok ellenséges viszonyát tovább mélyítette a civilek tömeges lemészárlása a második világháború alatt. Ahogy ezek a példák is mutatják, ha két csoport között a történelem folyamán ellenségeskedés alakul ki, az megerősítheti az előítéleteket.

A tudatlanság előmozdítása

Egy kisgyermek nem ápol magában előítéleteket. Épp ellenkezőleg, a kutatók felfigyeltek rá, hogy sok gyermek örömmel játszik egy másik rasszhoz tartozó gyermekkel. Ám mire 10-11 évesek lesznek, elutasítóan viselkedhetnek olyanokkal, akik egy másik törzshöz, rasszhoz vagy valláshoz tartoznak. Formálódásuk éveiben számos olyan nézetet raktároznak el magukban, melyek aztán egész életükön át elkísérhetik őket.

Hogyan sajátítják el a gyermekek ezeket a nézeteket? Átveszik a szavakból és tettekből kicsengő negatív szemléletmódot először a szüleiktől, aztán a barátaiktól vagy a tanáraiktól. Később a szomszédok, az újságok, a rádió vagy a televízió tovább mélyítheti bennük az előítéleteket. Bár valószínűleg nagyon keveset vagy semmit sem tudnak azokról a csoportokról, akiktől idegenkednek, mire felnőtté válnak, elkönyvelik, hogy azok az emberek alacsonyabb rendűek és megbízhatatlanok. Talán még gyűlölik is őket.

Ahogy egyre több ember utazik, és a kereskedelmi tevékenységek egyre kiterjedtebbé válnak, sok országban a korábbinál többet érintkeznek a különböző kultúrák és etnikai csoportok. Ám az az ember, akibe mélyen belevésődtek az előítéletei, általában ragaszkodik a már meglévő véleményéhez. Továbbra is egyazon kategóriába sorolhat több ezer, vagy akár több millió embert, azt feltételezve, hogy mindegyikükben megtalálhatók bizonyos rossz tulajdonságok. Minden kellemetlen élmény, még ha azt a csoportnak csak egyetlen tagja okozza is, megerősíti az előítéletét. Ezzel szemben a jó tapasztalatokat rendszerint figyelmen kívül hagyja, kivételes esetként tekintve őket.

Szabadulás az előítéletektől

Noha a legtöbb ember alapvetően helyteleníti az előítéleteket, kevesen menekülhetnek a szorításából. Mi több, sokan, akikben mélyen gyökereznek az előítéletek, meg vannak győződve róla, hogy nekik nincsenek előítéleteik. Mások szerint nincs jelentősége a témának, főleg ha az ember nem juttatja kifejezésre az előítéleteit. De igenis fontos az előítélettel foglalkozni, mert fájdalmat okoz az embereknek, és elválasztja őket egymástól. Ha a tudatlanság gyermeke az előítélet, az unokája gyakran a gyűlölet. Charles Caleb Colton író (1780?—1832) kijelentette: „Azért gyűlölünk néhány személyt, mert nem ismerjük őket; és nem is fogjuk megismerni őket, mert gyűlöljük őket.” De ha az előítéleteket tanulás útján sajátítja el az ember, akkor tanulás útján meg is szabadulhat tőlük. Hogyan?

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Vallás — Toleranciára vagy előítéletre tanít?

Gordon W. Allport Az előítélet című könyvében azt írja, hogy általánosságban véve „a templomba járók előítéletesebbek, mint az átlag”. Ez nem meglepő, mivel a vallás sokszor inkább okot szolgáltatott az előítéletek kialakulásához, mintsem eloszlatta volna őket. Például a papok évszázadokon keresztül szították az antiszemita érzéseket. A kereszténység története című könyv szerint Hitler egyszer ezt a kijelentést tette: „Ami a zsidókat illeti, én csak folytatom azt, amit a katolikus egyház már ezerötszáz éve gyakorol.”

A Balkánon dúló harcok közepette az ortodox és katolikus tanítások nem tudtak toleranciát és tiszteletet ébreszteni az emberekben a más valláshoz tartozó szomszédaik iránt.

Hasonló volt a helyzet Ruandában. Ott az egyháztagok egymást gyilkolták le. A National Catholic Reporter rámutatott, hogy a ruandai harc „valóságos népirtás [volt], amelyért sajnos a katolikusok is felelősek”.

A katolikus egyház maga is elismerte, hogy a múltja tele van türelmetlenségből fakadó tettekkel. 2000-ben II. János Pál pápa egy nyilvános misén Rómában bűnbocsánatot kért az egyház „múltbeli vétkeiért”. A szertartás során „a zsidók, nők, bennszülöttek, bevándorlók, szegények és magzatok elleni vallási türelmetlenség és igazságtalanság” külön meg lett említve.

[Kép a 6. oldalon]

Fent: menekülttábor, Bosznia és Hercegovina, 1995. október 20.

Két boszniai szerb menekült, akik a polgárháború végét várják

[Forrásjelzés]

Photo by Scott Peterson/Liaison

[Kép a 7. oldalon]

Gyűlölködést tanulnak

Egy gyermek átveheti a negatív szemléletmódot, melyet a szüleinél, a televízióban és máshol lát