Jóravaló barátok, kerülendő barátok

EGY nő, akit Sarah-nak fogunk nevezni, zaklatottan kiöntötte a szívét. A férfiről, akit a barátjának tartott, kiderült, hogy gyilkos. „Ha valaki, akiben megbíztam, ilyenre képes, hogyan bízhatok meg bárkiben is?” — kérdezte. Beszélgetőpartnere megkérdezte tőle, hogy tisztában volt-e a férfi erkölcsi értékeivel. „Ezt hogy érti?” — kérdezett vissza Sarah. Még csak azzal sem volt tisztában, hogy mit értsen „erkölcsi értékeken”. Te ismered a barátaid értékrendjét?

Ahogyan Sarah tapasztalata is mutatja, szó szerint az életed függhet attól, hogy milyen választ adsz erre a kérdésre. Egy bibliai példabeszéd így fogalmaz: „Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, de aki ostobákhoz társul, az rosszul jár” (Példabeszédek 13:20). Mégis sokan vannak, akik Sarah-hoz hasonlóan pusztán az alapján választanak barátokat, hogy mennyire találják meg velük a hangot, hogyan érzik magukat a társaságukban. Természetes, hogy olyan emberekkel szeretünk együtt lenni, akikkel jól érezzük magunkat. De ha egyedül ez alapján döntünk, és alig-alig vagy egyáltalán nem fordítunk figyelmet mások valódi énjére, nagy csalódás érhet  minket. Hogyan ismerheted fel, hogy valaki erkölcsös-e?

A kiváló erkölcsi értékek fontosak

Először is nekünk magunknak is erényesnek kell lennünk. Különbséget kell tudnunk tenni a helyes és a helytelen, a jó és a rossz között, és kivétel nélkül mindig ragaszkodnunk kell a kiváló erkölcsi alapelvekhez. Egy másik bibliai példabeszéd kijelenti: „A vasat vassal élesítik. Így élesíti az egyik ember a másik arcát” (Példabeszédek 27:17). Amikor két ember acélerős erkölcsi alapelvekkel lép barátságra, segíteni tudnak egymásnak a fejlődésben, és a barátságuk is szilárdabb lesz.

A francia Pacôme ezt mondja: „Én azt az embert tartom igaz barátnak, aki meghallgat és kedvesen beszél velem, de aki arra is képes, hogy megfeddjen, amikor valami butaságot csinálok.” Igen, azok a legjobb barátaink — legyenek akár fiatalok, akár idősek —, akik segítenek a helyes irányban haladnunk, és akik helyreigazítanak, amikor látják, hogy ostobaságra készülünk. A Biblia megállapítja: „Jó szándékúak a baráttól kapott sebek” (Példabeszédek 27:6, Újfordítású revideált Biblia). Ahhoz, hogy megerősödjünk erkölcsileg és szellemileg, olyanok társaságát kell keresnünk, akik szeretik Istent és az isteni alapelveket. „Volt, hogy az iskolában senki más nem osztotta azokat az erkölcsi értékeket és hitnézeteket, amelyeket keresztényként vallottam — meséli a francia Céline. — Akkor tanultam meg, hogy mennyire fontos igaz barátokat szerezni a keresztény gyülekezetben. Rendkívül sokat segítettek abban, hogy ne csússzon ki a lábam alól a talaj.”

Mire figyeljünk, amikor barátot választunk?

Ha megismerkedsz valakivel, akivel szeretnél barátságot kötni, jó lenne megkérdezned magadtól, hogy kik a barátai. Sokat elmond magáról egy személy azzal, hogy milyen emberekkel ápol szoros kapcsolatot. És mit mondanak róla azok az érett és köztiszteletben álló személyek, akik ismerik őt? Bölcs dolog továbbá nemcsak azt nézni, hogy a leendő barátunk hogyan bánik velünk, hanem azt is, hogy hogyan bánik másokkal, főleg olyanokkal, akiktől nincs mit nyernie. Ha egy személy nem mutat fel jó tulajdonságokat — így például őszinteséget, lojalitást, türelmet és figyelmességet — minden alkalommal és minden ember iránt, mi a garancia, hogy veled mindig szépen fog viselkedni?

Türelemre és tapasztalatra, na meg időre van szükség ahhoz, hogy megismerjük egy személy igazi énjét azáltal, hogy megfigyeljük, hogyan viselkedik a mindennapokban. A Biblia kijelenti: „Mély víz az ember szívének gondolata, de a tisztán látó ember felszínre hozza azt” (Példabeszédek 20:5). El kell beszélgetnünk leendő  barátunkkal néhány komoly témáról, olyanokról, amelyek felszínre hozzák a valódi jellemét, indítékait és értékeit — igen, a valódi értékrendjét. Milyen a természete? Kedves vagy hűvös? Alapvetően optimista és jó kedélyű ember vagy borúlátó és cinikus? Önzetlen vagy saját magával van elfoglalva? Megbízható vagy hűtlen? Ha valaki bírálóan beszél neked másokról, mi fogja meggátolni abban, hogy a hátad mögött téged is kritizáljon? „A szív bőségéből szól a száj” — mondta Jézus (Máté 12:34). Amikor pedig megszólal a szív, nyissuk ki a fülünket.

A legfontosabb közös alap a barátsághoz

Néhányan azt hiszik, a barátaik ízlésének pontosan meg kell egyeznie az övékkel. Egy kisfiú kijelentette: „Soha nem tudnék a barátja lenni valakinek, aki nem szereti a túrótortát!” Az tény, hogy a barátokban kell hogy legyen elég közös ahhoz, hogy megértsék egymást, és az a legjobb, ha az erkölcsi és szellemi értékrendjük alapvetően egyezik. De az egyéniségüknek és a hátterüknek nem kell egyformának lennie. Sőt ellenkezőleg, az eltérő élettapasztalatok gazdagabbá tehetik a kapcsolatot, és mindkét fél hasznot meríthet belőlük.

Jonatán és Dávid, valamint Ruth és Naomi barátsága két olyan időtálló bibliai példa, amelyben a közös alapot az Isten iránti odaadás és az isteni alapelvek iránti hűség teremtette meg. * Figyelemre méltó módon ezek a barátok mindkét esetben felülkerekedtek a rendkívül nagy kor- és háttérbeli különbségeken. Ez a két példa még valamit megtanít nekünk a barátságról: a fiatalok és az idősebbek sokat adhatnak egymásnak barátokként.

A korkülönbség előnyei

Ha vannak olyan barátaink, akik idősebbek vagy fiatalabbak nálunk, az őket és minket is gazdagíthat. Figyeld meg, mit mondanak erről olyan fiatalok, akik személyesen tapasztalták ezt.

Manuela (Olaszország): „Nemrég összebarátkoztam egy nálam idősebb házaspárral. Beszéltem nekik magamról, és aminek nagyon örülök, ők is megnyíltak nekem. Nem becsültek alá csak azért, mert fiatal vagyok. Ez közelebb vitt hozzájuk. Nagyon jó dolog a barátságuk, amikor gondjaim vannak. Az a tapasztalatom, hogy amikor  a velem egyidős lányokkal beszélem meg a gondjaimat, néha olyan tanácsot kapok, amelyet nem igazán gondoltak át. Az idősebb barátaim viszont olyan tapasztalattal, tisztánlátással és kiegyensúlyozottsággal ítélnek meg helyzeteket, amelyre mi, fiatalok még nem tettünk szert. A segítségükkel jobb döntéseket tudok hozni.”

Zuleica (Olaszország): „A társas összejövetelekre nemcsak fiatalokat hívunk meg, hanem néhány nálunk idősebb személyt is. Nekem személy szerint az a tapasztalatom, hogy amikor az idősebbek és mi, fiatalok összejövünk, mindannyian nagyon felbuzdulva távozunk az este végén. Jól érezzük magunkat, mert mindenki egy kicsit másként vélekedik mindenről.”

Idősebbek, ti is kezdeményezhettek barátságot a nálatok fiatalabbakkal. Ahogy az imént említett szavakból is kiderül, sok fiatal nagyon megbecsül benneteket a rengeteg tapasztalatotokért, és szeret a társaságotokban lenni. Amelia, egy 80-as éveiben járó özvegy ezt mondja: „Keresem a fiatalok társaságát. Energikus, lendületes természetük életet önt belém!” A kölcsönös buzdításnak hosszú távon is jó eredményei lehetnek. Sok boldog felnőtt a sikerét nagymértékben olyan fiatalkori barátoknak tulajdonítja, akik legalább egy kicsit idősebbek voltak náluk, és akik jó példát állítottak, és jó tanácsokkal szolgáltak.

Hogyan teheted jobbá a barátságaidat?

Ha jó barátokra vágysz, nem kell feltétlenül újak után nézned. Ha már vannak jóravaló társaid, miért nem keresed meg a módját, hogy szorosabbra fűzd velük a köteléket? A régi barátok különösen értékesek, és úgy is kell bánni velük. Soha ne vedd természetesnek a lojalitásukat.

Mindenekfelett pedig emlékeztesd magad arra, hogy az jelent igazi boldogságot — és szül igaz barátságokat —, ha adsz magadból, az idődből és mindabból, amid van. Az erőfeszítéseid és az áldozatok eltörpülnek az áldások mellett. Ha viszont csak magadra gondolsz, amikor barátokat választasz, nem fogsz sikerrel járni. Amikor leendő barátokat keresel másokban, ne csak azok jöjjenek számításba, akiket csodálsz, vagy akiktől kaphatsz valamit. Próbáld azokat is megismerni, akik a többiek figyelmét talán elkerülik, vagy akik nehezen barátkoznak másokkal. „Amikor programot szervezünk, és ismerünk olyan fiatalokat, akik egyedül érzik magukat, meghívjuk őket is — mondja a franciaországi Gaëlle. — Ezt mondjuk nekik: »Csak nem akarsz egyedül gubbasztani otthon! Miért nem jössz velünk? Ismerjük meg jobban egymást«” (Lukács 14:12–14).

Ugyanakkor ha jóravaló emberek felajánlják a barátságukat, ne utasítsd el őket gondolkodás nélkül. Az olaszországi Elisa megjegyzi: „Egy csöppnyi neheztelés ébredhet az emberben, amikor úgy érzi, eddig figyelemre sem méltatták. Erre gondolhat: »Igazából nem is olyan fontos, hogy legyenek barátaim.« Ezzel bezárkózik, visszavonul a saját világába, és csak magára gondol. Ahelyett, hogy barátokat szerezne, falat épít maga köré.” Ne engedd, hogy alaptalan félelmek vagy önző érdekek visszatartsanak attól, hogy barátságokat köss. Inkább nyílj meg másoknak. Igazából nagyon hálásnak kell lennünk, amikor mások törődnek annyira velünk, hogy a barátaink akarnak lenni.

Neked is lehetnek igaz barátaid

Pusztán vágyakozással, várakozással és barátságról szóló cikkek olvasásával nem tudjuk megtölteni igaz barátokkal az életünket. A barátkozást, csakúgy mint a biciklizést, meg kell tanulnunk. Egyik sem fog könyvből menni. Gyakorlásra van szükség, még ha ez azzal jár is, hogy egy-két alkalommal elesünk. A Biblia megmutatja, hogy a legtartósabb kapcsolatoknak az Istennel való közös barátság nyújt sziklaszilárd alapot. De ha nem teszünk erőfeszítéseket, hogy barátokat találjunk, Istennek nem lesz mit megáldania. Elszántad rá magad, hogy igaz barátokat szerzel? Ne add fel! Imádkozz Isten segítségéért, közeledj önzetlenül másokhoz, és légy te is barát.

[Lábjegyzet]

 [Kiemelt rész/kép a 11. oldalon]

Egy gondolat a szülőknek

Mint sok más dologról, így a barátságokról is otthon tanul először az ember. Ideális körülmények között egy kisgyermek társaság iránti szükségletét szinte teljesen kielégíti a családja. A gyermek gondolkodására, érzéseire és viselkedésére még így is elképesztően nagy hatással vannak a családon kívüli kapcsolatai. Megfigyelted például, hogy a bevándorlók gyermekei sokszor milyen gyorsan elsajátítják az új nyelvet pusztán azzal, hogy kapcsolatban vannak más gyermekekkel?

Nektek mint szülőknek adatott meg az a kiváltság, hogy segítsetek a gyermekeiteknek bölcsen megválasztaniuk a barátaikat. A gyermekek és a serdülők még nincsenek teljesen felkészülve arra, hogy szülői irányítás nélkül meg tudják ítélni, kik lennének jó barátok. A gond csak az, hogy sok fiatal közelebb érzi magát más fiatalokhoz, mint a szüleihez vagy bárkihez az idősebb korosztályból.

Néhány szakember úgy látja, hogy egyéb okok mellett azért fordulnak a tizenévesek inkább a társaikhoz, mint a szüleikhez, mert sok szülő kételkedik saját erkölcsi tekintélyében. A szülőknek eleget kell tenniük annak az Istentől kapott felelősségüknek, hogy kinyújtsák segítő kezüket a gyermekeiknek, és részt vállaljanak az életükben (Efézus 6:1–4). De hogyan? Dr. Ron Taffel családterapeuta sok olyan szülővel találkozik, aki nem tudja, mihez kezdjen serdülő gyermekeivel. Azt írja, hogy sokuk ahelyett, hogy szülőként viselkedne, „átveszi azokat a divatos gyermeknevelési szokásokat, amelyeket a média terjeszt”. Miért fogadják el a média tanácsait? „Nem ismerik eléggé a saját gyermekeiket ahhoz, hogy mint egyénekhez tudjanak hozzájuk viszonyulni.”

Ennek nem kell így lennie. A szülőknek meg kell érteniük, hogy a gyermekek akkor fognak a barátaikhoz fordulni, ha otthon nem kapják meg, amire szükségük van. És mire van szükségük? „Arra, amire a fiataloknak mindig is szükségük volt: törődésre, elismerésre, biztonságra, konkrét szabályokra és elvárásokra, és arra, hogy tartozzanak valahová — mondja dr. Taffel. — Korunk tragédiája az, hogy a legtöbb serdülő nem kapja meg ezeket az alapvető dolgokat a felnőttektől, és nem érzi magát igazán »otthon« a saját családjában.”

Hogyan segíthetsz a gyermekeidnek barátokat szerezni? Először is a saját életviteledet és barátságaidat kell mérlegelned. A céljaid és az életviteled, valamint a barátaidé nemesek és önzetlenek? Szellemi, és nem anyagias törekvések uralják? „A tettek hangosabban beszélnek a szavaknál. A gyermekeid hajlamosak átvenni azokat a magatartásformákat és szokásokat, amelyeket nálad, a barátaidnál és a barátaid gyermekeinél látnak” — jegyzi meg Douglas, egy keresztény vén és apa.

Még sok állat is ösztönösen és gyakran ádázul védelmezi a kicsinyeit a rájuk leselkedő veszélyes ragadozóktól. Egy medveszakértő ezt mondja: „Legendás az, ahogyan az anyamedvék védelmezik a bocsaikat mindentől, ami veszélyt jelenthet.” Vajon nem kellene az embereknek ugyanilyen bőszen védelmezniük a gyermekeiket? Ruben, aki Olaszországban él, ezt mondja: „A szüleim érveltek nekem az Írásokból. Segítettek megértenem, hogy jobban teszem, ha elkerülök némelyeket. Először erre gondoltam: »Na szép! Ezek szerint nem lehet egy barátom sem!« De ahogy telt az idő, beigazolódtak a szavaik, és hála a türelmüknek, nem kerültem bajba.”

Emellett tégy érte, hogy a gyermekeid példamutató emberekkel kerüljenek kapcsolatba, akik segíteni fognak nekik jó célokat kitűzni. „Az édesanyám észrevette, hogy mi fiúk csak egymás társaságát kerestük — idézi fel egy sikeres és boldog fiatalember, Francis. — Ezért, hogy segítsen, olyan testvéreket hívott meg, akik nagyon aktívak voltak a teljes idejű keresztény szolgálatban. Így a saját otthonunkban szövődhetett ismeretség és barátság köztünk.” Ha hasonló erőfeszítéseket teszel, az otthonotok termékeny talajul szolgálhat jó barátságok kifejlődéséhez és növekedéséhez.

[Kép a 9. oldalon]

Figyeld meg leendő barátaid magatartását

[Kép a 10. oldalon]

Az önzetlen barátságokban nem jelentenek gondot a kor- és háttérbeli különbségek