A halálgyár

AZ ÉBREDJETEK! NÉMETORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

MITTELWERK némelyek szerint a világ legnagyobb föld alatti gyára volt. A Berlintől 260 kilométerre délnyugatra fekvő németországi Harz-hegységben a gyárlétesítmény hatalmas csarnokai mintegy 20 kilométer hosszan szelik át egy hegy belsejét. 1943-tól 1945-ig a koncentrációs táborok rabjai közül több ezren végeztek rabszolgamunkát ezekben a csarnokokban. Borzalmas körülmények között arra kényszerítették őket, hogy fegyvereket készítsenek a náci államnak.

A rabszolgamunkát végzők nem közönséges fegyvereket készítettek. V—1-es és V—2-es rakétákat gyártottak. Mittelwerkből ezeket főleg a franciaországi és hollandiai kilövőhelyekre szállították. Kilövés után pilóta nélkül, belgiumi, franciaországi és nagy-britanniai célpontok felé repültek, ahol becsapódtak és felrobbantak. A nácik még abban is reménykedtek, hogy olyan rakétát tudnak majd kifejleszteni, amely az Atlanti-óceánt átrepülve New Yorkban robban fel. Mire véget ért a második világháború, több száz V—1-es és V—2-es rakéta pusztított az európai városokban. De ez csupán néhány volt abból a számtalan rakétából, melyet a nácik készítettek annak reményében, hogy elpusztítsák ellenségeiket. Egyetlen rakéta sem érte el New Yorkot.

Döbbenetes tény

A háború után a V—1-es és a V—2-es rakéták tervezésével foglalkozó német tudósok és szakemberek közül sokan elhagyták Németországot. Magukkal vitték a rakétatechnikában elért jártasságukat, amelyet fel is használtak az új hazájukban. Az egyik ilyen tudós Wernher von Braun volt. Ő az Egyesült Államokba költözött, ahol segített a Saturn hordozórakéta kifejlesztésében, amely a holdra juttatta az embert.

Ma közvetlenül a korábbi mittelwerki gyár közelében egy koncentrációs tábor emlékműve található, mely annak a 60 000 embernek állít emléket, akik itt raboskodtak. A foglyok közül sokan nemcsak dolgoztak a hideg, nyirkos csarnokokban, hanem ott is laktak. Nem csoda, hogy egyes becslések szerint mintegy 20 000 rab vesztette életét. Az emlékmúzeumba látogatókat idegenvezető viszi be a csarnokokba, ahol a padlón — körülbelül 60 éve — még mindig ott hevernek szétszórva a rakétaalkatrészek. Az After the Battle című folyóirat egy döbbenetes tényt közöl a mittelwerki rakétákról: „Egyedül a V—1-es és a V—2-es rakéták olyan fegyverek, melyeknek az elkészítése több emberéletet követelt, mint a bevetése.”

[Kép a 21. oldalon]

1945-ös fotó, melyen V—1-es rakétákat szállító teherkocsik láthatók

[Forrásjelzés]

Quelle: Dokumentationsstelle Mittelbau-Dora

[Kép a 21. oldalon]

Látogatók a csarnokokban, melyek padlója még most is tele van rakétaalkatrészekkel