Táplálás és utódnevelés az állatvilágban

Az Ébredjetek! spanyolországi írójától

AZ EMBEREK gyakran két évtizeden át nevelik gyermekeiket. Sok állatnak viszont néhány rövid nyári hónap alatt kell teljes táplálási és képzési programot nyújtania utódainak. Egy-két példa bemutatja, hogy milyen óriási feladattal néz szembe némelyik állatszülő minden évben.

1. Fehér gólya A képen látható gólyának egy perc ideje sincs pihenni nyáron. Mivel az éhes fiókáit kell etetnie, állandóan el kell repülnie a közeli tóhoz, hogy békákat, kisebb halakat, gyíkokat vagy szöcskéket fogjon, valamint időről időre javítgatnia kell a fészkét. Mindkét szülő szünet nélkül jön-megy a nap folyamán. A fiatal madaraknak csillapíthatatlan az étvágyuk. Képzeljük csak el, hogy az első néhány hét alatt naponta képesek annyi ennivalót elfogyasztani, mint amennyi a testsúlyuk fele! A fiatal gólyák még azután is több hétig a szüleik gondoskodására szorulnak, hogy megtanulnak repülni.

2. Gepárd A gepárdok szinte kivétel nélkül egyszülős családokat alkotnak, és az anya neveli a kölyköket. Majdnem mindennap zsákmányt kell ejtenie ahhoz, hogy jó kondícióban legyen, és szoptatni tudja a rendszerint három-öt kölykét. Ez már önmagában sem könnyű, hiszen a legtöbb vadászat sikertelen. Továbbá néhány naponta át kell költöztetnie a családját egy másik helyre, mivel az oroszlánok állandóan védtelen kölykök után kutatnak. Ha a kölykök elérik a hét hónapos kort, az anya elkezdi tanítani őket a vadászatra. Ez az időigényes feladat körülbelül egy évig tart. A kölykök általában egy-másfél évig maradnak az anyával.

3. Kis vöcsök A vöcskök és fiókáik gyakorlatilag elválaszthatatlanok. Mihelyt kikelnek a fiókák, elhagyják úszó fészküket, hogy szüleik hátán kényelmesen elhelyezkedjenek. Felkapaszkodnak a felnőttek hátára, a szárny és a hátat betakaró tollak közé. Ott meleg és védett helyen vannak, mialatt az anya vagy az apa úszkál. A szülők felváltva keresnek élelmet, illetve hordozzák a fiókákat. Bár a fiókák hamar megtanulnak víz alá bukni és táplálkozni, a szüleik iránti ragaszkodásuk sokáig megmarad.

4. Zsiráf A zsiráfoknak ritkán van egyszerre egynél több utódjuk, és nem nehéz megérteni, hogy miért. A képen látható újszülött zsiráf közel 60 kilogramm, és két méter magas! Egy órával a születése után a kiszsiráf a lábára áll, és szopni kezd. Az anya kilenc hónapon át szoptatja, bár a kicsi nem sokkal a születése után elkezd legelni. Amikor a kicsi veszélybe kerül, rögtön az anyja lábai közé fut, mivel az anya erős rúgásai megvédik a legtöbb ragadozótól.

5. Jégmadár A jégmadaraknak hatékonynak és igényesnek kell lenniük, amikor halat fognak a fiókáiknak. Az ornitológusok megfigyelték, hogy az éppen csak kikelt fiókákat mindkét szülő olyan kishalakkal táplálja, melyek egy-két centiméteresek. A szülőnek gondosan úgy kell szállítania a halakat a csőrében, hogy a hal feje kifelé nézzen. Ez megkönnyíti az éhes fiókák dolgát, mivel gyorsabban lecsúszik a falat, ha előbb a hal fejét kapják  be. Amint a fiókák növekednek, a szülők valamivel nagyobb halakat hoznak. Fokozatosan egyre sűrűbben hoznak táplálékot. Kezdetben a fiókák 45 percenként kapnak enni. Ám körülbelül 18 napos korukra a fiókák étvágya óriási lesz, és minden 15 percben kapnak halat! Az a fiatal madár, mely a képen látható, már elhagyta a fészket, és nemsokára maga is halászni kezd. Ennél a pontnál talán azt feltételezed, hogy a szülők örömmel pihenik ki a gyermeknevelés fáradalmait. De a jégmadarak fáradhatatlanok! Gyakran elölről kezdik az egészet, és még ugyanazon a nyáron felnevelnek egy másik fészekaljat.

Természetesen még sok részlet ismeretlen arról, ahogy az egyes állatok gondoskodnak csemetéikről. Ám minél több mindent fedeznek fel a természetbúvárok, annál világosabbá válik, hogy a szülői ragaszkodás rendkívül erős ösztön az állatvilágban. Ha Isten ilyen képességgel áldotta meg az általa teremtett állatokat, akkor bizonyos, hogy azt szeretné, ha az emberek is megadnák a gyermekeiknek azt a gondoskodást és nevelést, amelyet megérdemelnek.