Szép nyugdíjas évek?

REGGEL fél 7 van a dél-afrikai köztársasági Sowetóban, és nagyon hideg. De Evelynnek * fel kell kelnie. A házban nincs központi fűtés, úgyhogy ez kész tortúra.

Óvatosan csúsztatja le ízületi gyulladásos, sajgó lábait az ágyról. Aztán csak ül, és vár. Lassan alábbhagy a fájdalom. Ekkor nekiveselkedik, és feláll. Közben nyög a fájdalomtól. Majd kezével a csípőjén, mint ahogy „a szöcske vonszolja magát”, lassan kicsoszog a fürdőszobába (Prédikátor 12:5) *.

„Micsoda teljesítmény!” — mondja magában. Nemcsak újabb napot érhetett meg, hanem még sajgó testét is sikerült arrébb mozdítania.

De valami más is aggasztja. „Attól félek, hogy megzavarodom” — mondja Evelyn. A kulcsát nem mindig találja, de az esze még mindig éles. „Csak azért imádkozom, hogy ne járjak úgy, mint néhány idős, hogy elmegy az eszem” — mondja.

Amikor Evelyn fiatalabb volt, soha nem gondolt az időskorra. Aztán egyszer csak ráébredt, hogy az évek elröppentek, és most már a teste egy percre sem hagyja őt megfeledkezni arról, hogy 74 éves.

Néhányan, akik jobb körülmények közt élnek, mint Evelyn, akiknek nincsenek súlyos betegségeik, és akiket nem terhel stressz, nyugodtabban gondolhatnak életük kései szakaszára úgy, mint a szép nyugdíjas évekre. Ábrahám patriarchához hasonlóan „jó vénségben . . . , idősen és elégedetten” élhetnek (1Mózes 25:8). Mások ’komor napokat és éveket’ élnek át, és csak ezt mondhatják: „Nem élvezem az életet” (Prédikátor 12:1, Today’s English Version).

Hogyan gondolsz az időskorra? Többek közt milyen nehézségeik vannak az időseknek? Elkerülhetetlen időskorban az elme leépülése? Hogyan lehet belső békének örvendeni a nyugdíjas évek alatt?

[Lábjegyzetek]